F1 75: Peter Collins a saját vb-esélyét feláldozva adta át Ferrariját Fangiónak

A három világbajnoki címét három autógyártó pilótájaként (1951-ben Alfa Romeo, 1954-ben Maserati és Mercedes, 1955-ben Mercedes) megnyerő Juan Manuel Fangio a Mercedes kivonulása után 1956-ra átült a Ferrariba, a negyedik vb-elsőséget a negyedik márkával célozta meg.

Az idény első futamán, Argentínában autója meghibásodása után Luigi Musso kocsijába átülve nyert, Monacóban összetörte a Ferrariját, és másik csapattársa, Peter Collins négykerekűjét kapta meg a hajrára, így lett második. Belgiumban a 14 kilométeres pálya távoli oldalán állt le az autója, így nem volt esély a cserére, míg Franciaországban ugyan végigment, de csak negyedik lett. Az autók verseny közbeni cserélési lehetőségének köszönhette, hogy versenyben maradt a világbajnoki címért, majd a következő két futamon, Angliában és Németországban magabiztos győzelmet aratott.

Az olaszországi idényzáróra már a vb éllovasaként érkezett, nyolc pont előnye volt Collinsszal szemben, ugyanennyit ért a győzelem is. Mivel az öt legjobb eredmény számított, Fangiónak a mínuszolások miatt legalább harmadiknak kellett volna lennie, hogy hozzáadjon eddigi pontjaihoz. Ha ez nem sikerül és az angol nyert volna, az az angolnak kedvez, ha pedig Collins a leggyorsabb körért is járó plusz egy pontot megkapja, nincs is kérdés.

A versenyt a monzai pálya 10 kilométeres, oválpályával kiegészített változatán rendezték meg, az 50 kör 500 kilométeres távot jelentett. A rajt után Musso és a negyedik Ferrarit kormányzó Eugenio Castellotti elhúzott a mezőnytől, nem kímélték a gumikat, amelyek az ovál szakasz döntött kanyarjaiban gyorsan tönkrementek, és már az ötödik kör végén ki kellett állniuk kereket cserélni. Stirling Moss állt az élre a Maseratival, miközben Collins kiállt kereket cserélni, Fangio autójában pedig eltört a kerékfelfüggesztés, így a boxban kiszállt az autójából.

A Ferrari hiába kérte Mussót, hogy adja át az autóját Fangiónak, az olasz nem áldozta fel a hazai versenyét. 15 körrel a vége előtt Collins volt az, aki a győzelmi, egyben világbajnoki reményeit feladva átengedte a Ferrariját az argentinnak – pedig őt a csapat nem kérte erre, hiszen tudta, hogy a brit is a világbajnoki címre hajt.

Öt körrel a vége előtt Moss Maseratijából kifogyott az üzemanyag, Luigi Piotti a másik Maseratival tolta el a boxig, ahol új gumikat és üzemanyagot is kapott. Ekkor már Musso vezetett, de három körrel a leintés előtt eltört a Ferrarijában a kormányrúd. Moss került vissza az élre, és végül hat másodperccel Fangio előtt ért célba, e különbségnél sokkal tovább tartott a pilótacsere Collins és Fangio között 15 körrel korábban.

Drámai idényzárón, páratlan emberi gesztusnak köszönhetően dőlt el a világbajnoki cím, máig példátlan, hogy valaki tálcán nyújtsa át a vb-címet csapattársának, miközben ő is megszerezhette volna.

OLASZ NAGYDÍJ
1956. szeptember 2., Monza
50 kör, 500 km
1. Stirling Moss (brit, Maserati)
2. Peter Collins és Juan Manuel Fangio (brit és argentin, Ferrari) 5.7 másodperc hátrány
3. Ron Flockhart (brit, Connaught-Alta) 1 kör h.