Az 1961-es idény Stirling Moss monacói győzelmével indult, a hercegség utcáin zseniálisan tartotta maga mögött az öreg Lotusszal a sokkal erősebb cápaorrú Ferrari 156-osokat. Az olasz csapat erőfölénye azonban hosszú távon jelentkezett, az idény utolsó előtti versenyére Monzába úgy érkezett meg a mezőny, hogy Mossnak már csak matematikai esélye volt a világbajnoki címre. A vb-pontversenyt a német Wolfgang von Trips vezette az amerikai Phil Hill előtt, négy pont volt közöttük, úgy tűnt, az Olasz és az idényzáró Amerikai Nagydjon klasszikus csatát vívnak majd a vb-címért.
Ám a sors másképpen akarta…
Monzában ismét a veszélyes és a betonfelület rossz állapota miatt különösen hepehupás oválpályával kiegészített változatot használták, ami előnyt jelentett a Ferrarinak, de az előző évvel ellentétben most a többi istálló is rajthoz állt. Az időmérőt uralta a Ferrari, a rajtrács első négy helyét kisajátította a gyári csapat (a 10 kilométeres pályán szűk három perc alatti kört egy másodpercen belül teljesítették egymáshoz képest, a többiek lemaradása legalább másfél másodperc volt a negyedikhez képest), amelyben 19 évesen, valaha volt legfiatalabb ferrarisként a mexikói Ricardo Rodríguez is elindult, méghozzá Von Trips mögül a második helyről.
A május közepén Monacóban rajtoló világbajnokság nyolc futamból állt, október elején az Egyesült Államokban zárult. A májusi Holland Nagydíj egyedülálló volt az F1 történetében, a 15 rajthoz álló versenyző úgy ért célba, hogy senkinek sem kellett kiállnia a bokszba a 314 kilométeres táv alatt. Ez azért is különleges volt, mert az új, 1.5 literes motoros érában csupán a második futam volt a zandvoorti. A vb végeredménye: 1. Phil Hill (amerikai, Ferrari) 34 pont, 2. Wolfgang von Trips (német, Ferrari) 33, 3. Stirling Moss (brit, Rob Walker Lotus-Climax) 21. Konstruktőrök: 1. Ferrari 40, 2. Cooper-Climax 32, 3. Porsche 22 |
A rajt után a Ferrari két amerikai pilótája, Hill és Richie Ginther állt a mezőny élére, őket Rodríguez követte, míg Von Trips visszaesett a negyedik helyre, amelyért a Lotusszal száguldó Jim Clarkkal kellett megküzdenie. Úgy tűnt, Hillnek esélye nyílik rá, hogy faragjon négypontos hátrányából, és hazájában, az Amerikai Nagydíjon jó eséllyel induljon Von Trips ellen.
Csakhogy a második kör végén a Parabolicához közeledve Clark és Von Trips ütközött egymással, a Ferrari a védőkerítésen átrepülve a nézők közép csapódott, miközben Von Trips kirepült az autóból, és a pályára zuhant. A versenyző és 11 néző azonnal életét vesztette, hárman a kórházban haltak bele sérüléseikbe – de a versenyt nem intették le, Von Trips testét lehúzták a pályáról, és minden ment tovább. Évekig a Ferrarit megelőzni próbáló Clarkot hibáztatták a baleset miatt, mielőtt tisztázták, hogy versenybaleset történt.
Több ütközés nem történt, de a 32 indulóból csak 12-en értek célba műszaki hiba miatt, a Ferrarik közül egyedül Phil Hill teljesítette a távot, és győzött is Dan Gurney Porschéja és Bruce McLaren Cooper-Climaxa előtt. Hill fő riválisa halálával az F1 történetének első amerikai bajnoka lett, de Monzában senki sem ünnepelt. Bár a tragédiához nem volt köze, ezután többé nem használták az F1-ben a monzai pálya ovál szakaszát.
Miután a Ferrari a konstruktőri és az egyéni vb-címet is besöpörte, a csapat nem ment el Watkins Glenbe, így Phil Hill amerikai diadalmenete is elmaradt.
OLASZ NAGYDÍJ
1961. szeptember 10., Monza
43 kör, 430 km
1. Phil Hill (amerikai, Ferrari)
2. Dan Gurney (amerikai, Porsche) 31.2 másodperc hátrány
3. Bruce McLaren (új-zélandi, Cooper-Climax) 2:28.4 p h.
Összefoglaló a baleset nélkül
A baleset