F1 75: Fangio első hazai győzelme a Ferrari sikertelen óvása után

Ha a verseny jelentőségét és az F1-re gyakorolt hatását tekintenénk, 1954-ből a Francia Nagydíjat választanánk, hiszen azon mutatkozott be győzelemmel a Mercedes gyári istállója, amely másfél éven át uralta a Formula–1-et. Ám a német csapat nyári érkezése előtt is rendeztek két futamot (plusz az Indy 500-at), amelyeket Juan Manuel Fangio még a Maseratival nyert meg, mielőtt átült volna a Mercedesbe, és az F1 első pilótájaként egy évben két márkával versenyezve nyerte meg a világbajnoki címet.

Az idénynyitót január közepén Fangio hazájában rendezték meg, ahol egy évvel korábban műszaki hiba miatt kiállt a versenyből. Az előző két év F2-es szabályait felülírták, 2 helyett 2.5 literes motorokat használtak, amire több autógyár is jelezte a nevezését, de a Mercedeshez hasonlóan a Lancia sem készült el az új autójával. A Ferraritól bérvita miatt távozó világbajnoki címvédő Alberto Ascari utóbbihoz szerződött, de így nem vehetett részt az idénynyitón.

A Ferrari és a Maserati viszont ott volt, és az előbbi rutinos versenyzője, Giuseppe Farina szerezte meg a pole pozíciót – 47 évesen és 79 naposan máig a legidősebb rajtelső az F1-ben. Az első sorba fért még a Maseratitól a Ferrarihoz visszaszerződő José Froilán González, Fangio és Mike Hawthorn. A szervezők újabb szokatlan ötlettel álltak elő, ezúttal nem engedtek be mindenkit ingyen a lelátóra, mint 1953-ban, hanem megfordították a versenyzés irányát, és az F1-es futamok közül elsőként az óra járásával szemben mentek az autók.

A 87 körös, 340 kilométeres verseny száraz pályán kezdődött, de viharfelhők gyülekeztek. A futamot a Ferrari pilótái kezdték jobban, a 32. körben González, Farina, Hawthorn sorrendben haladtak az első három helyen, amikor eleredt az eső, és azonnal szakadni kezdett. González kicsúszott az élről, de folytatni tudta, Farina kiállt a depóba, hogy sisakrostélyt szereljenek a fejvédőjére (alapból nem volt rajta), majd Fangio utolérte a vizes pályán szintén megcsúszó Hawthornt, és átvette a vezetést.

Az eső hamar elállt, a száradó pályán ismét gyorsabbak voltak a Ferrarik, Farina és González is visszaelőzte Fangiót, miközben Hawthorn kicsúszott, és mivel a pályabírók tolták vissza a pályára, kizárták. Az eső azonban újra eleredt, s Fangio ezúttal kiment a boxba kereket cserélni, a Maserati szerelői speciális, kézzel bevagdosott felületű abroncsokat szereltek az autójára, amellyel a vizes pályán az eddiginél is stabilabbá vált az autója, és üldözőbe vette a két Ferrarit.

Nello Ugolini, a Ferrari csapatfőnöke észrevette, hogy Fangio kiállása alatt a megengedettnél több szerelő dolgozott a Maseratin, elhatározta, hogy megóvja a versenyt, Fangio kizárását kérve, és annyira biztos volt a dolgában, hogy jelezte is Farinának és Gonzáleznek, amikor a célegyenesben elhaladtak, hogy ne vállaljanak felesleges kockázatot. Fangio a vizes pályán mindkettőjüket megelőzte, és a leintésig több mint egy percet vert rájuk.

Csakhogy Argentinában a szervezőknek eszükben sem volt kizárni a győztes hazai hőst, és miután a Ferrari az FIA-hoz fordult, a nemzetközi szövetség is jóvá hagyta Fangio sikerét. Így bukta el a Ferrari az F1 történetének egyik első botrányos versenyét.

ARGENTIN NAGYDÍJ
1954. január 17., Buenos Aires
87 kör, 340.375 km
1. Juan Manuel Fangio (argentin, Maserati)
2. Giuseppe Farina (olasz, Ferrari) 1:19 perc hátrány
3. José Froilán González (argentin, Ferrari) 2.01 p h.