– Max Verstappen, négyszeres világbajnok. Hogy hangzik?
– Nagyszerűen! Az ember gyerekként nézi a legendás versenyzőket, és arról álmodozik, milyen jó lenne egy nap dobogóra állni, győzni, talán vb-címet nyerni. Nagyon jól indult az évünk, aztán nehezen alakult, de büszke vagyok, mert ezekben az időszakokban is összetartottunk csapatként. Alig hibáztunk, kihoztuk a lehetőségeinkből a maximumot, sőt, olykor túl is teljesítettünk. Többször az ellenfeleink sem szereztek annyi pontot, mint tudtak volna, ezek mind számítanak a bajnoki hadjárat során – mondta Max Verstappen a versenyt követő sajtótájékoztatón.
– Christian Horner szerint ez volt az eddigi legmeggyőzőbb idénye. Egyetért vele?
– Azt hiszem, igen. Bár tavaly úgy éreztem, nem mindenki értékelte eléggé, hogy sorozatban tíz futamot nyertünk, pedig nem volt annyira domináns az autónk, mint sokan gondolták. De erre az évre is nagyon büszke vagyok, mert az idény nagy részében, nagyjából hetven százalékában nem a miénk volt a leggyorsabb autó, mégis sikerült növelnem a bajnoki előnyöm.
– Mi alapján bízik benne, hogy a Red Bull képes lesz jövőre olyan autót építeni, amellyel újra harcolhat a bajnokságért?
– Tudom, hogy ez a csapat sosem adja fel. Nagyon büszke vagyok rá, mindenki összefogott, amikor nehéz versenyeket futottunk és kicsit elveszettnek tűntünk. A gyárban rengeteg elemzést végzünk. Sikerült igazán megértenünk a problémáinkat, amelyek Monzában domborodtak ki, és Austinban már látszott ennek a hatása, javult a teljesítményünk, és sok új ötlet vetődött fel a következő évre. Remélem, ezek vezethetőbbé és versenyképesebbé teszik az autót. De azt is tudom, hogy a többiek sem pihennek, vagyis nagy csatára számítok.
– Milyen bajnoki ellenfélnek találta Lando Norrist?
– Időnként nagyon megnehezítette a helyzetemet. Sokszor nem volt válaszunk, amikor egyértelműen gyorsabb volt a McLarennel, de egy bajnokság megnyeréséhez egyenletességre van szükség. Néha meg kell próbálnod túlteljesíteni, ahogy mi is tettük. Landót már régóta ismerem, és kicsit más volt egy barát ellen harcolni. Kölcsönösen tiszteljük egymást, és szerintem újabb csaták várnak ránk.
– Volt olyan része az idénynek, amikor a nehézségek alapján úgy érezte, Norrisnak nagyobb esélye van a bajnoki címre?
– Miamitól kezdve az esetek többségében már nem mi voltunk a leggyorsabbak, és azt a hétvégét a bajnokság korai szakaszában rendezték. Ötven-hatvan pontot könnyen le lehet dolgozni, ha az ember folyamatosan maximalizálja az eredményeit és semmi őrültséget sem tesz. Ezt én magam tapasztaltam 2022-ben, amikor harminc-negyven pontos hátrányba kerültem az idény elején. Bármi lehetséges, szóval ez végig ott motoszkált a fejemben, ugyanakkor meg kell próbálni csak arra koncentrálni, amit befolyásolni tudsz, és minden hétvégén mindent beleadni.
– Össze lehet hasonlítani ezt a vb-címet az első hárommal?
– Mindegyik más. Az elsőt semmi sem múlja felül, mert az ember azt a célt tűzi ki, hogy nyerjen egyet. Ez az idény teljesen más volt, mint az előző kettő, aminek örülök, mert az nem túl izgalmas, ha mindegyik hasonló.
– Melyek voltak az idény mély-, illetve csúcspontjai?
– A legtöbb csúcspont az idény elején volt, amikor még versenyképesek voltunk és futamokat nyertünk. A mélypontot az idény közepi nehéz időszakok jelentették, amikor nem volt meg a kellő tempónk, és még a dobogóra sem fértünk fel. De ekkor is maximalizáltuk az eredményeinket, összetartottunk. Visszatekintve az évadra, elmondható, egész sok mélypont volt, de ezek rengeteget tanítottak saját magamról, a csapatról és arról, miként húzzunk egy irányba.
– Pontosan mit tanult magáról?
– A legtöbb esetben csak beülök az autóba, igyekszem a legjobbamat nyújtani, aztán amikor hazamegyek, már más dolgokkal foglalkozom. De időnként frusztrálóak a rossz eredmények, főleg miután olyan sikereket is átéltünk, mint tavaly. Már akkor is azt gondoltam, hogy nem számíthatok még egy olyan évre, de idén már eljött egy pont, amikor kifejezetten nehezen vezethetővé vált az autó. Ha az ember ezekben a pillanatokban feladja, lemond a bajnoki címről.