F1: Láttam, hogy közeledik a halál – Grosjean felidézte a bukás pillanatait

Mint ismert, Romain Grosjean a múlt hétvégi Bahreini Nagydíj versenyének első körében élt át horrorisztikus balesetet: 53 G-s erősséggel csapódott neki a szalagkorlátnak, amely kettétörte az autóját, majd 28 másodpercbe telt, mire ki tudott mászni a lángokban álló roncsból. A szerdáig még biztosan a kórházban lábadozó francia versenyző szerencsére kisebb égési sérülésekkel megúszta a bukást, és reményei szerint a szahíri versenyhétvége kihagyását követően autóba ülhet a jövő heti idényzáró Abu-Dzabi GP-n.

Grosjean a balesetet követően már elmondta, az általa korábban sokat bírált glória mentette meg az életét, míg most a francia TF1 csatornának adott nyilatkozatában először beszélt arról, hogyan élte meg a becsapódást követő pillanatokat.

„Nem tudom, hogy a csoda szót lehet-e használni, de ebben az esetben elmondhatom, hogy még nem jött el az ideje, hogy meghaljak. Sokkal többnek érződött, mint huszonnyolc másodperc. Láttam, ahogy a sisakrostélyom narancssárgába borul, és láttam a lángokat. Sok dolog jutott az eszembe, köztük Niki Lauda balesete is, és azt gondoltam, hogy nem lehet így és most vége. Nem fejezhetem be így a Formula–1-es történetemet. Aztán eszembe jutottak a gyerekeim, és azt mondtam magamnak, hogy értük ki kell szállnom. A tűzbe tettem a kezem, és éreztem, hogy ég a váz. Aztán, amikor kimásztam, éreztem, hogy húzzák a ruhámat, akkor tudtam, hogy kimenekültem."

„Még Hollywoodban sincs ilyen, sosem láttam még ehhez hasonló balesetet az életemben. Huszonnyolc másodpercen keresztül voltam a lángok között, de sokkal többnek tűnt. Háromszor próbáltam kimászni a kocsiból. Egy ilyen baleset után annak is örülök, hogy élek – mondta, majd kitért arra is, pontosan hogyan sikerült kimásznia. – Ahhoz, hogy ki tudjak szállni az ülésből, eltávolítottam a biztonsági övemet. A kormány már sehol sem volt, talán kirepült az ütközéstől. Végső soron a kezeim égtek meg, és eléggé megrándultam, először azt hittem, eltört a lábam."

„Sokkal inkább aggódtam a hozzátartozóim, elsősorban a gyermekeim, valamint az édesapám és az édesanyám miatt. Nem igazán féltettem magamat. Láttam, hogy közeledik a halál, szóval nem volt más választásom, mint kiszállni onnan" – tette hozzá, majd elmondta, most milyen érzések kavarognak benne.

„Boldog vagyok, hogy életben vagyok, és másképpen látom a dolgokat. De ott van bennem az érzés, hogy vissza kellene ülnöm az autóba, ha lehetséges lesz Abu-Dzabiban, hogy másképp zárhassam a Formula–1-es pályafutásomat. Ez szinte olyan, mint a második születésnapom. Kijönni a lángokból, ez olyasmi, ami örökre meghatározza az életemet. Sok ember mutatta ki a szeretetét irántam, ami eléggé megérintett. Időnként könnybe is lábad a szemem" – zárta a gondolatait.