F1: Minden részlet a helyén – interjú Jean Todttal, az FIA elnökével

– Tényleg megesett, hogy a nyolcvanas években pénzfeldobással döntött el egy Dakar-győzelmet? Számtalanszor hallottam a sivatagban ezt a legendát, de hittem is meg, nem is...
– Pedig igaz! – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában az FIA elnöke, Jean Todt, aki a helyszínen nézte meg a 35. Magyar Nagydíjat. – Biztonsági okokból döntöttem így. Öt nap volt még hátra, a mi két versenyzőnk, Ari Vatanen és Jacky Ickx között mindössze két-három perc volt a különbség, mögöttük azonban több mint egy órával volt lemaradva a harmadik helyezett. Ők ketten azonban ennek ellenére késhegyre menő küzdelmet vívtak egymással, és hát... Tudja, az autósport veszélyes. Szóval, amikor az egyik szakasz céljába valamelyikük törött autóval érkezett, rájöttem, semmi szükség erre a külön csatára, és le is ültem ezt megbeszélni velük. Megállapodtunk, hogy feldobunk egy pénzérmét. Aki veszített, nyilván kevésbé volt boldog, mint aki nyert, de hát ilyen az élet.

– Jó néhány nagyon erős egyéniséggel dolgozott együtt a pályafutása során – mennyire volt nehéz kezelni őket?
– Az a szép az emberi létben, hogy mindannyian mások vagyunk. De ha te csapatfőnök vagy, mint ahogy én is az voltam, akkor erősnek kell lenned, kialakítani egy ütőképes, jó csapatot és rábírni őket, hogy együtt elérjétek a kitűzött célotokat.

– Térjünk vissza még egy kicsit a sivataghoz. Mit tanított önnek Afrika?
– Szerencsés vagyok, mert körbeutazhattam a világot, így nemcsak Afrikában jártam, hanem Ázsiában, Óceániában, Dél-Amerikában és még sorolhatnám... De a lényeg, hogy mindegyik különböző volt. Afrika is gyönyörű kontinens, de ott a legrosszabb a közlekedés-biztonság és nagyon nagy ott a szegénység, így ha az embernek megvan a lehetősége, hogy segítsen, akkor segítenie kell.

– Ön a közlekedésbiztonság tekintetében nagyon sokat tehet.
– Igen, és meg is teszem, ami tőlem telik.

– Tereprali, rali, huszonnégy órás versenyek, Formula–1... Volt kedvence közülük?
– Minden tapasztalat érdekes volt, más és más fejezetét tette ki az életemnek, és mondhatom, mindegyiket élveztem.

– Ezen a hétvégén a Formula–1-en kívül egy másik sporteseményre is ellátogatott: elfogadta az MNASZ elnöke, Oláh Gyárfás meghívását a rali országos bajnokság idénynyitójának rajtceremóniájára. Tetszett, amit látott?
– Lelkesedést, alázatot láttam, és hatalmas érdeklődést. Fiatal embereket, és az ő jelenlétük nagyon fontos a sportág számára.

– Milyen emlékei vannak a Hungaroringről? Sok győzedelmes pillanatot átélhetett itt csapatfőnökként.
– Nem emlékszem minden versenyre és minden győzelemre, de arra mindenképp, hogy 2002-ben itt szereztük meg a konstruktőri világbajnoki címet. Michael (Schumacher) már két futammal korábban, Magny Cours-ban bebiztosította az egyéni világbajnoki címét, azután a nyári szünet előtt már miénk volt a csapatgyőzelem is – különleges dominancia volt az. Ezen kívül is sok szép emlékem van a Hungaroringről, de sajnos vannak rosszak is...

– Kétezer-kilenc?
– Igen, Felipe Massa szörnyű balesete, ami majdnem az életébe került, nagyon erős emlék. Panasszal éltünk a nemzetközi szövetség irányába, és Michaellel (Schumacher) azonnal elmentünk meglátogatni őt. Nagyon jó kezekben volt, az orvosok remek munkát végeztek a Honvéd kórházban.

– Mikor járt először Magyarországon?
– Érdekes, hogy először nem is egy versenyre jöttem, hanem rokonokhoz, még kisfiúként. Apám nagynénje Budapesten élt, a férje építész volt, az unokatestvérem pedig orvos – gyerekként meglátogattam őket.

– Akkor jól ismeri az itteni szokásokat, ételeket...
– Édesapám Lengyelországban született, úgyhogy a kelet-európai kultúra valamelyest a véremben van.

– Térjünk vissza egy kicsit az autósportra: a Ferrari azóta nem nyert egyéni címet, hogy ön elhagyta a csapatot. Mit gondol, miért?
– Őszintén mondom, hogy nem tudom, mert már nem látok bele a csapat ügyeibe, nem dolgozom nekik, úgyhogy erről leginkább Mattia Binottót kellene megkérdezni. A magam részéről csak remélem, hogy hamarosan versenyképes lesz a Ferrari, csakúgy, mint a Red Bull, hiszen akkor lesz izgalmas, kiszámíthatatlan és többesélyes a világbajnokság – ez az, ami igazán jót tenne a sportnak.

– Mit gondol Sebastian Vettel helyzetéről?
– Remélem, hogy talál magának csapatot, mert nagyszerű pilóta.

– Mennyire volt nehéz döntéseket hozni az idei szezon kezdetén?
– Az egész világ nagyon nehéz időket él meg: a világjárvány miatt folyamatosan követni kellett az eseményeket. A kormányok különböző döntéseket hoztak, az emberek féltek, nekünk pedig mindezt folyamatosan figyelni kellett. A világbajnokság nem tudott a hagyományos módon és időben elkezdődni, de a csapat erejét mutatja, hogy a Formula–1 az első nemzetközi sorozat, amely végül elrajtolt. Más körülmények között, mint egyébként, de legalább elrajtolt.

– Magyarország büszke arra, hogy részese ennek a sorozatnak...
– Joggal, mert a hozzáállásuk példaértékű volt, mindenki hozzátette a magáét ahhoz, hogy itt ezen a hétvégén Formula–1-es futamot rendezhessenek. A nemzetközi jogtulajdonos képviseletében Chase Carey volt a felelős azért, hogy összeálljon egy európai versenynaptár, de a protokollt mi is folyamatosan egyeztettük a versenyrendezőkkel, a csapatokkal, a médiával, hiszen fontos volt, hogy a végén minden egyes részlet a helyére kerüljön. Egyeztettem Palkovics miniszter úrral, és a kormányuk hozzáállását csak dicsérni tudom, csakúgy, mint tagszervezetünkét, az MNASZ-ét és persze a Hungaroringét.

– Mi a véleménye a nézők nélküli versenyekről?
– Együtt kell élni velük – nincs más választásunk. Én is jobban szeretem, ha vannak nézők a pályán, de meg kell védenünk a szurkolóinkat, és ez most így volt megvalósítható. A teli lelátókra még várnunk kell, egyelőre nem tudjuk, hogy meddig, de folyamatosan alkalmazkodunk a helyzethez.

– Mi a legfőbb különbség egy Formula–1-es csapatfőnök és az FIA elnökének élete között?
– Csapatfőnökként a saját magadért és a csapatodért dolgozol, nagyon kemény meló, de ha jól mennek a dolgok, akkor megtérül. Az FIA elnökeként globálisan a sportágért dolgozol, az összes szakágért, a sportbírókért, minden járművezetőért, aki az útra hajt – így nyilván sokkal nagyobb kritikának is teszed ki magad. De nem baj, mert számomra ez egy módja annak, hogy visszaadjak valamit a közösségnek. Ezért vállaltam.

– Mi volt a legnehezebb döntés, amit életében meg kellett hoznia?
– Nem szeretem ezeket a szavakat, hogy legnehezebb, legszebb... A munkámhoz tartoznak a döntések. Senki sem kötelez, hogy dönts, ha nem akarsz – én ilyen esetekben nem is tettem – akkor döntesz, ha tényleg erőteljes véleményed van.

– Azt olvastam, még egy ciklusba már nem vág bele, jövőre nem indul az FIA elnöki posztjáért. Mi lesz a következő missziója?
– Ugye nem várja tőlem, hogy most megmondjam, mit fogok csinálni 2022-től? Mindennek megvan az ideje, és amikor eljön, meg fogom mondani, hogy mihez kezdek, ha kezdek egyáltalán valamihez.

– Tudna élni az autósport nélkül?
– Az autósport az életem része, de az több irányból megközelíthető. Úgy is lehet élvezetes, hogy nézed a televízióban, vagy a telefonoddal rákapcsolódsz a közvetítésre. De még egyszer mondom: mindent a maga idejében.