Osztrák múlt: lekevert befutó, Schumacher botránya, egyetlen győztes

Az Osztrák Nagydíj históriája is nagyon hasonlóan kezdődött, mint a legtöbb klasszikus európai F1-es GP története: néhány benzingőztől megszédült helyi ifjú önszerveződő alapon versenyhelyszínt keresett, ahol összemérhették vezetői képességeiket és autóikat egymással.

Ausztriában is így indult az 1950-es években, és a fiatalok viszonylag hamar ráakadtak Stájerország szívében a Zeltweg melletti reptérre, ahol egy viszonylag egyszerű L-alakú pályát alakítottak ki szalmabálák és útjelző bóják segítségével.

Az évtized végén már nemzetközi sportautóversenyt és F2-es bajnoki fordulót rendeztek itt, aztán 1963-ban érkezett a csúcskategória, a Formula–1 – egyelőre még egy bajnokságon kívüli viadallal, amelyen Jack Brabham diadalmaskodott.

Egy év múlva aztán az osztrák L-betű már a vb része volt – Lorenzo Bandini egyetlen győzelmét hozta a debütálás, ám Zeltweg azonnal ki is került a versenynaptárból, mert az FIA túl keskenynek és huplisnak ítélte meg a ringet, ráadásul a nézők is panaszkodtak, hogy alig lehetett valamit látni az eseményekből. Az alábbi archív felvételt elnézve az a csoda, hogy ezt az egy futamot egyáltalán megrendezték Zeltwegben.

A néhány évvel később a Monacói GP-n életét vesztő Bandini történelmi sikere után néhány év szünet következett Ausztria (mint rendező) és az F1 kapcsolatában, amíg az osztrák szervezők egy biztonságos, minden igényt kielégítő helyszínt alakítottak ki a versenynek. Ez lett végül az azóta az osztrák katonai repülés központjává váló zeltwegi légibázistól néhány kilométerre található Österreichring, később átformálva A1-Ring, amely újabb átalakítás után 2011-től Red Bull Ring néven várja a gyors autókat, s ezen belül 2014 óta a száguldó cirkusz mezőnyét.

Az 1970-es idény közepén az osztrák Jochen Rindt toronymagasan vezette a vb-pontversenyt Jack Brabham előtt a Lotusban, így joggal bízott a népes publikum a hazai pilóta sikerében az új pálya bemutatkozó futamán. Nem így történt, a korának egyik leggyorsabbjaként számon tartott aszfaltcsík kicsinálta a Lotus motorját, Rindt kiesett (lásd az alábbi videón), csalódott drukkerei pedig azt látták, ahogy Jacky Ickx és a Ferrari diadalmaskodik.

Rindt aztán a következő nagydíjon, Monzában életét vesztette, és máig a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka lett utóbb. Az osztrákok a döbbenet és a gyász időszakát követően aztán hamar találtak maguknak új kedvencet, mégpedig a fiatal és öntudatos Niki Lauda személyében.

Lauda 1971-ben a hazai versenyen mutatkozott be az F1-ben, ám 20 kör után megadta magát a gyengécske March, így kiesett – azon a futamon a 11. helyen ért célba bizonyos Helmut Marko, aki manapság a Red Bull csapatának főtanácsadója.

Az 1975-ös viadal tragédiával indult, végül egy ikonikus képpel gazdagította az F1 históriás könyvét. Az egyik edzésen az amerikai Mark Donohue a célegyenes végén elvesztette az uralmát az autója fölött és a „majomfogó hálóba" csapódott a gépével. Noha az esetet ő túlélte, a leszakadó alkatrészek megöltek egy pályabírót. Az óvatosságból kórházba szállított Donohue később fejfájásra panaszkodott, másnapra kómába esett és két nap múlva életét vesztette.

Addigra már lefutották a futamot, amelyet a szakadó eső miatt idő előtt, a 29. körben leintettek és a pilóták felezett pontokat kaptak.

Az egyetlen győzelmét arató Vittorio Brambilla nyert, majd a leintés után másodpercekkel összetörte a járgányát, miközben égnek emelt kézzel ünnepelte a sikert.

Egy évvel később, 1976-ban aztán olyasmi történt az Osztrák Nagydíjon, ami soha korábban még nem a sportág történtében: a Magyar Televízió élőben közvetítette a futamot. A versenyt a helyszínről Dávid Sándor, a magyar F1-es kultúra megteremtője közvetítette és blogjában néhány évvel ezelőtt így emlékezett vissza a történelmi hétvégére.

„Én (sok évi külsőzés után) 1976. január elsején belső munkatárs lettem a televízió sportosztályán. Tőlem függetlenül, Bernie Ecclestone a hetvenes évek elején beszállt a Formula–1-be, s ekkorra lényegében már átvette annak irányítását. Bernie térítés nélkül ajánlott minden televíziónak kétórás nagyszerű műsort: a Nagydíjakat. (…)

Az pedig már történelem, hogy a kezdés esőszünet miatt eltolódott, kicsúsztunk az élő adás idejéből, és öt körrel a verseny vége előtt nekem jutott az a kedves szerep, hogy elbúcsúzhattam a kedves nézőktől. A turnusvezető, Pallós Klári ugyanis kötelessége szerint kiszólt a fülemre: Lapajkám, legyen szíves azonnal búcsúzzon el!

Az ő kérése természetesen parancs (ma a számítógép szó nélkül elkapcsol), s én jó katona lévén elköszöntem – öt körrel a verseny vége előtt!”

Mondani sem kell, hogy mekkora botrány kerekedett belőle, hogy a tévénéző közönség csak később, az esti Telesportból értesült a futam végeredményéről. Mindez pedig azt jelentette, hogy a televízió sportosztályán az első élő közvetítést nagy sikerként könyvelték el, és ezzel biztosítva is volt a sportág hazai tévés jövője.

Mindehhez a magunk részéről csak azt az utolsó öt kört tennénk hozzá, amelyet 31 éve nem láthatott a magyar közönség – igaz, osztrák kommentárral…

A legendásan sokszínű 1982-es idényben látott viadal minden idők egyik legszorosabb befutóját hozta – az első győzelmét arató Elio De Angelis 0.05 másodperccel előzte meg az idényben később világbajnoki címet szerző Keke Rosberget. Előtte azonban még egy szolidabb rajtbaleset, műszaki hibák tömkelege, az F1 történelmének első verseny közbeni tankolása, és élről kieső pilóták is színesítették a futamot.

Végül 1984-ben elérkezett az osztrák drukkerek várva várt ünnepe, Niki Lauda tizedik nekifutásra győzni tudott hazája F1-es futamán – ahogy azt az osztrák futamok statisztikáit összefoglaló írásunkban is említettük –, ám ekkor már gyülekeztek a viharfelhők az Österreichring felett: számos rajtbaleset, a helyi farmerek és vadásztársaságok tiltakozása, valamint a pálya általános biztonsági hiányosságai odáig vezettek, hogy 1987-ben rendezték az utolsó nagydíjat a pályán.

Jó tíz évet kellett várni, míg visszatérhetett a mezőny Spielberg mellé, köszönhetően az osztrák telekommunikációs cégnek, az újjáépített és felújított létesítmény névadó szponzorává előlépő A1-nek.

Immár a Hermann Tilke tervei alapját átépített pálya volt az, amely a sportág 21. századi történelmének egyik legbotrányosabb befutóját produkálta. A Ferrari vezetői a 2002-es GP utolsó körében arra utasították a szinte végig élen haladó Rubens Barrichellót, hogy engedje át az első helyet és ezzel az aznapi diadalt a vb-pontversenyt amúgy több mint kétgyőzelemnyi előnnyel vezető Michael Schumacher számára.

A német aztán a pódiumon helyet cserélt kényszerűen második helyen záró brazil csapattársával, majd a győztesnek járó serleget is átadta neki. Később az FIA a Ferrarit egymillió dollárra büntette a dobogós előírások megszegéséért, és végeredményben ez az incidens is hozzájárult, hogy utóbb betiltották a csapatutasításokat az F1-ben.

A világraszóló botrányt követően a 2003-as futam után ismét elköszönt Ausztriától a mezőny, hogy aztán 11 év szünet után 2014-ben, újabb átépítéseken átesve végül a Red Bull házi versenyhelyszíneként, Red Bull Ring néven megint ismét vissza a sportág vérkeringésébe. Hiába azonban az energiaitalosok saját pályája, a visszatérés óta nem sok babér termett nekik, hiszen mindhárom itt rendezett viadalt a Mercedes nyerte meg.

A 2015-ös nagydíj Alonso és Räikkönen „ráfutásos" balesetéről lehet emlékezetes, míg a tavalyi verseny Lewis Hamilton győzelmét hozta, miután az utolsó körben összeütközött addig vezető csapattársával, Nico Rosberggel, aki végül csak a 4. helyen ért célba.

A jelenlegi mezőnyben egyébként mindössze egyetlen pilóta van, aki megízlelhette a spielbergi győzelem ízét, mégpedig a tavalyi nyerőember, Lewis Hamilton. Hogy aztán lesz-e újabb Osztrák GP-győztes a mezőnyben, vagy a brit duplázza meg a Red Bull Ringen elért sikerei számát, az vasárnap délután 14.00 órai kezdettel kiderül.