F1: így hozná vissza a sportág varázsát a szaktekintély

Az F1-ben első állását a Bernie Ecclestone-vezette Brabhamnél betöltő, az 1970-es évek elejétől harminc éven át a Formula–1-ben és más kategóriákban tervezőként és főmérnökként dolgozó, a Jordannél és a Stewartnál F1-es futamgyőztes autókat tervező Anderson összefoglalta, hogyan tenné élvezetesebbé és kevésbé költségessé a Formula–1-et.

MOTOROK

„Először is az idén négy motor helyett öt használatát engedném a pilótáknak. A motorok esetében nem a gyártás a költséges, hanem a fejlesztés, aminek persze véget vetnék az év elején – kezdte Anderson. – A második fontos intézkedés az üzemanyag áramlásának korlátozása lenne. A száz kilogramm per órás limit lényege, hogy limitálja a turbó nyomatékát, mindezt olyan műszerrel, amit nagyon nehezen ért meg az F1 közönsége. Ha ez a korlát megszűnne, és nőne a turbó nyomása, a motorok teljesítménye könnyen átlépné az ezer lóerős határt, ami olyan sokak vágya mostanában. Az autókat sem kellene nagyon átalakítani hozzá, a száz liter per futamos korláttal pedig még a környezetvédelmi szempontoknak is megfelelne az F1. Nem lenne sokkal érdekesebb az időmérőkön az ilyen brutális erejű autókat látni? A versenyeken pedig, aki jól gazdálkodik a száz literjével, időnként felhasználhatja ezt a plusz energiát.”

AERODINAMIKA

„A legnehezebb az aerodinamikai hatás korlátozása. A kétezer-kilencben bevezetett változtatásoknak nem sok értelmük volt, az aerodinamika meghatározó szerepe megmaradt. Az ideális az lenne, ha az autók leszorító erejét a felére csökkentenék, de a légellenállását a jelenlegi szinten tartanák, hogy azért a nagyobb teljesítményű motorral együtt ne nőjön túlságosan a sebesség. Ha ez megvalósulna, az aerodinamika jelentősége csökkenne, s a mezőny szorosabb lenne” – írta a 64 éves északír szakember, aki tavaly a Formula One Management televíziós közvetítéseit segítette.

GUMIK

„Szélesebb és talán nagyobb hátsó kerekekkel az autók tapadása a kevésbé hatékony aerodinamika ellenére garantálható lenne, ráadásul mivel mindenki ugyanazt az abroncsot kapná, eltűnnének a különbségek” – véli Anderson, akinek véleményéhez kapcsolódva a Pirelli már jelezte, hogy szívesen gyártana az 1970-es és 1980-as évekre jellemző nagyobb hátsó kerekeket.

ÖSSZEGZÉS

„Ha mindez megvalósulna, az autók olykor 1000 lóerő felett teljesítenének, a gumik garantálnák a tapadást és ennek az erőnek a teljes kihasználását. Az aerodinamika szerepének csökkentésével a mezőny összébb rázódna és a versenyzést is jobbá tenné, ha nem kellene attól tartani, hogy egy autó a másik mögé érve elveszíti a tapadását. És manapság az sem elhanyagolható, hogy kevesebbet költenének az F1 legdrágább részére, az aerodinamikai kutatásokra” – összegzett Anderson.