SZÁMOS ÖSSZETEVŐJE VAN annak, miért a Sevilla nyerte meg az Európa-liga 2022–2023-as idényének budapesti döntőjét, de talán a leglényegesebbre a mérkőzések után adott nyilatkozatában Suso tapintott rá. Az AS Roma ellen csereként pályára lépő középpályás úgy nyilatkozott, hogy a játékosok agyában valami átkattan, amikor az Európa-ligában futballoznak, a hozzáállásuk teljesen megváltozik. Nem nehéz kitalálni, mi áll a háttérben, az andalúziai csapat játékosai a Puskás Arénában játszott összecsapás előtt hatszor jutottak az UEFA-kupa/Európa-liga döntőjébe (2006, 2007, 2014, 2015, 2016, 2020), és mindannyiszor magasba emelhették a trófeát, márpedig a siker határtalan önbizalmat és magabiztosságot ad. Amennyire a Real Madrid az utolsó csapat, amellyel bárki ellenfélként össze szeretne kerülni a Bajnokok Ligája döntőjében, annyira kevéssé vágyott ellenfél a Sevilla az Európa-ligában, és a hegemóniát még José Mourinho sem tudta megtörni. Sőt, igazából esélye sem nagyon volt rá. Hogy miért nem, miért lett volna valójában meglepetés, ha az AS Roma nyer?
PAULO DYBALA SÉRÜLÉSE
Az AS Romában kevés az olyan futballista, aki kreatív és egyben kapura is veszélyes. Tammy Abraham kiváló befejező csatár, de ahhoz, hogy az erényei érvényesüljenek, jó labdákat kell kapnia. Nem hasonlítható például a Napolival bajnoki címet szerző Victor Osimhenhez, aki ha kell, magának is kiverekszi a helyzetet, beforgatja egy-két csellel a védőket, és a kapuba bombázza a labdát. Akitől a váratlan, a varázslat várható volt, az egyértelműen Paulo Dybala, az argentin világbajnok támadó azonban viszontagságos idényen van túl. Folyamatosan kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdött, hol számíthatott, hol nem számíthatott rá José Mourinho, a döntő előtti hetekben is küszködött a bokájával. A portugál vezetőedző mesteri húzása volt ugyanakkor, hogy a Sevilla elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatón elhintette, Dybala csak húsz-harminc percet lesz a pályán, kevesen számoltak azzal, hogy a kezdőcsapatban kap helyet.
A döntés az első félidőben tökéletesnek mutatkozott, a spanyol csapat védőinek folyamatosan rajta kellett tartaniuk a szemüket az argentinon, és még így sem tudták megakadályozni, hogy a 35. percben megszerezze a vezetést a Romának. A második félidőben viszont már nem bírta tovább a terhelést, le kellett cserélni, és ezzel az olasz támadásokból kihalt a kreativitás, a Sevilla védőinek kis túlzással elég volt a beadásokra figyelniük. A Dybalát váltó Georginio Wijnaldum talán az egész mezőny egyik leggyengébben teljesítő futballistája volt, beállásával a Roma mintha emberhátrányban kényszerült volna futballozni. A védekezésben még csak-csak megállta a helyét, a támadásokat viszont csak elvétve tudta segíteni, több ígéretes akció halt el azzal, hogy hozzá került a labda. Nem véletlen, hogy José Mourinho az egész idényben ritkán számított rá, most is csak azért küldte be, mert nem volt más választása, meglepő lenne, ha a Roma élne a szerződésében szereplő vásárlási opcióval, és a kölcsönszerződése nyári lejártával megszerezné a PSG-től a játékjogát. Persze hasonlóképpen lehetne kritizálni a Tammy Abrahamet váltó Andrea Belottit vagy a hosszabbításban pályára lépő Nicola Zalewskit és Stephan El Shaarawyt, de azt is érdemes megjegyezni, a Sevilla középpályája végig stabilan működött, Ivan Rakitic és Fernando kevés hibától eltekintve összefogta a játékot, és bár a spanyoloknak sem volt sok helyzetük, elérték, amit akartak.
VITATHATÓ JÁTÉKVEZETŐI ÍTÉLETEK
Anthony Taylor megosztó módon vezette a mérkőzést. Habár az angol futballal kiemelten foglalkozó The Athletic a „játékvezetői mesterkurzus” jelzővel illette a teljesítményét, megemlítve, hogy nem volt vevő a játékosok színi előadásaira, és végig kézben tartotta az összecsapást, döntéseit pedig a VAR megerősítette, azért láttunk erre ellenpéldát: a 75. percben büntető adott a Sevillának, majd videózás után visszavonta a döntését.
Hogy Roger Ibanez valóban szabályosan szerelte-e Lucas Ocampost saját tizenhatosán belül, azon hosszasan lehetne vitatkozni, a Roma-drukkerek viszont ugyanilyen elven kérhetik rajta számon az első félidőben a tizenegyes elmaradását, amikor Nemanja Gudelj magasra emelve a lábát egyszerre találta el a cipőjével a labdát és Tammy Abraham arcát, vagy amiért nem állította ki a hosszabbítás második félidejében az Ibanezt szájba könyöklő Erik Lamelát, hogy csak néhány döntést említsünk. Az időnként furcsának tűnő ítéletek láthatóan a Roma játékosait és edzői stábját frusztrálták jobban, José Mourinho a lefújást követően meg is várta a játékvezetőt, és a parkolóban odakiáltott neki néhány keresetlen szót. Akadtak persze a portugál mesterével ellentétes vélemények is.„Anthony Taylornak elképesztően nehéz feladata volt – védte meg a játékvezetőt Gabriel Agbonlahor korábbi angol válogatott csatár, a Talksport szakértője. – A két kispadnál az egész mérkőzésen szégyenteljesen viselkedtek, minden szabálytalanságnál a pályára szaladtak. Taylor sokkot kapott, szerintem azt hitte, nem is az Európa-liga döntőjén, hanem U18-as mérkőzésen van. José Mourinho különösen manipulatívan viselkedett, Taylor mindent összevetve nagyszerű munkát végzett.”
JÁTÉKOSOK MENTÁLIS ÁLLAPOTA
Az AS Roma futballistái nem készültek kedvező előjelekkel a döntőre. A Sevilla elleni mérkőzés előtti kilenc tétmérkőzésükből csak egyet nyertek meg, a Leverkusen elleni hazai elődöntőt (1–0), azt leszámítva öt döntetlent értek el és három vereséget szenvedtek el. José Mourinho azzal takarózott, hogy a Európa-liga döntője lebeg a szeme előtt, más már nem is érdekli, de valójában a Roma az idény végére elfáradt. A bajnokságban nem bírta a hajrát a Bajnokok Ligája-induló pozíciókért, így még ennek a kiharcolása is Sevilla elleni mérkőzés végeredményén állt vagy bukott, a rossz széria pedig tudat alatt is képes elhitetni a játékosokkal, hogy valami nem stimmel. Ráadásként a Puskás Arénában rendezett összecsapás előtt állandó jelleggel José Mourinho jövője volt a téma. Még a sajtótájékoztatóra érkező római játékosok is megkapták az újságíróktól a kérdést, mit tudnak a portugál mester terveiről, folytatja-e a nyár után, és mivel egyenes válasz egyszer sem érkezett, állandósult a bizonytalanság.
Sevillai oldalról viszont ennek éppen az ellenkezője volt a jellemző. José Luis Mendilibar március 21-én az idény végéig vette át a csapat irányítását, és talán a játékosok sem gondolták volna, hogy ilyen menetelésbe kezdenek. A döntő előtti 15 mérkőzésből csak kettőt veszítettek el (a bajnokságban a Gironától és a Real Madridtól kaptak ki), a csapat játéka fokról fokra állt össze. Mendilibar megtalálta a közös hangot futballistáival, akik érte, a maradásáért is küzdöttek, jól mutatja ezt, hogy a mérkőzés utáni nyilatkozatokban szinte mindegyikük megemlítette, nagyon reméli, hogy a vezetőedző folytatja. Az olaszok rossz formája és bizonytalansága tehát a spanyolok felívelő formája és egymásért küzdése ellen versenyzett a Puskás Arénában, és míg a rendes játékidőben a két fél nem bírt egymással, a tizenegyesrúgásoknál megmutatkozott, melyik csapat futballistái az erősebbek mentálisan.
Bár a Sevilla nem játszott jobban, mint a Roma, megérdemelten nyerte meg a trófeát, és egyre nehezebb elképzelni olyan csapatot, amely jelentős eséllyel vehetné fel a harcot ellene az Európa-liga döntőjében.
EURÓPA-LIGA
DÖNTŐ
SEVILLA (spanyol)–AS ROMA (olasz) 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel 4–1
Budapest, Puskás Aréna, 61 476 néző. Vezette: A. Taylor (angol)
SEVILLA: Bunu – Jesús Navas (Montiel, 94.), Badé, Gudelj (Marcao, 120+7.), Telles (K. Rekik, 94.) – Fernando (Jordán, 120+8.), Rakitic – Ocampos, Óliver Torres (Suso, a szünetben), Gil (Lamela, a szünetben) – En-Nesziri. Vezetőedző: José Luis Mendilibar
ROMA: Rui Patrício – Ibanez, G. Mancini, Smalling – Spinazzola (D. Llorente, 106.), Cristante, Matics (Bove, 120.), Celik (Zalewski, 91.) – Lo. Pellegrini (El Shaarawy, 106.) – Dybala (Wijnaldum, 68.), Abraham (Belotti, 75.). Vezetőedző: José Mourinho
Gólszerző: Mancini (55. – öngól), ill. Dybala (35.)
ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!
A DÖNTŐT FELVEZETŐ HÍRFOLYAMUNKAT IDE KATTINTVA TALÁLJA MEG!