Népsport: így nyerte meg a Ferencváros története első tizenegyespárbaját

Csanádi Ferenc edző az idegenben az Eger ellen 1–0-ra megnyert tavaszi szezonnyitó után úgy vélte, csapata nem játszott rosszul, csak éppen a helyzeteit nem használta ki, a sikertelen főpróba után sikeres előadásban bízott, s az Eger ellen hiányzó Szőke István játékában. Az első kupameccsel kapcsolatban ezt mondta: „Ahhoz, hogy nyugodtan utazzunk a visszavágóra, legalább három gól kellene. Méghozzá úgy, hogy egyet sem kapjunk.” Ami érdekes, a Fradi futballistái megnéz(het)ték az ellenfél edzését, Csanádi kollégája, Milan Ribar ezt követően udvariasan nyilatkozott: „A magyar csapat Európa egyik legjobb együttese, nekünk eddigi legnagyobb ellenfelünk.” Hozzátette, nem szeretnének úgy járni, mint a Zseljo elődje, az SK Szlávija, a csapat 1940-ben a Közép-európai Kupában 11:1-es vereséget szenvedett a Fraditól...„Ahhoz, hogy nyugodtan utazzunk a visszavágóra, legalább három gól kellene. Méghozzá úgy, hogy egyet sem kapjunk.” Ami érdekes, a Fradi futballistái megnéz(het)ték az ellenfél edzését, Csanádi kollégája, Milan Ribar ezt követően udvariasan nyilatkozott: „A magyar csapat Európa egyik legjobb együttese, nekünk eddigi legnagyobb ellenfelünk.” Hozzátette, nem szeretnének úgy járni, mint a Zseljo elődje, az SK Szlávija, a csapat 1940-ben a Közép-európai Kupában 11:1-es vereséget szenvedett a Fraditól...

Nem jártak úgy, mint elődjük, nemhogy nagy arányú vereséget nem szenvedtek, ellenkezőleg 2–1-re győztek. Az FTC lehengerlően kezdett, a Népsport is megjegyezte: „Óriási iramot diktált a Ferencváros, kitűnő volt a hangulat, a nézők élvezték a látványos játékot.” A 12. percben egy Mucha-cselsorozatot követően a szélső Alberthoz passzolt, aki nagy gólt lőtt. Ám visszaesett a Fradi, a Zseljeznyicsar még az első félidőben kiegyenlített, majd a második játékrész elején a vezetést is megszerezte. A Ferencváros erőlködött, de nem tudott lábra kapni, s noha számolatlanul rúgta a szögleteket, nemhogy fél gól nem lett egy kornerből, hanem az összesből egy sem... A Népsport elemzése kiemelte, „a hazaiak egyre jobban visszaestek, akadozott a gépezet, s főleg a középpályás kettős – Kű és Juhász – játszott mélyen formája alatt.” Ezzel szemben „a vendégek ezen a találkozón keményen, önfeláldozóan és lelkesen játszottak, a Ferencvárosban pedig jobbára csődöt mondtak a kulcsemberek”. Összegzésként: „A zöld-fehéreknek kevés reményük van arra, hogy továbbjussanak az UEFA-kupa következő fordulójába.”

Az egyéni értékelésben ez állt: „Juhász és Kű nagyon gyenge napot fogott ki, s főleg nekik »köszönhető«, hogy a zöld-fehérek nem tudták két vállra fektetni ellenfelüket.” De Branikovits László is megkapta a magáét: „Formán kívül játszott.” A Képes Sport ökölvívó-mérkőzéshez hasonlította a találkozót, úgy látszott, hogy a jugoszlávok Albert bombája után „az első menetben földre kerültek”, aztán hogy a Fradi nem élt a lehetőségeivel, „a már egyszer padlóra küldött ellenfél feltápászkodott és hallatlanul szívósan küzdött tovább”. A második félidőben „az egyre fáradtabb csapat erőtlenül ütött és pontatlanul, nem rendítették meg igazán ezek a rohamok a Zseljeznyicsart.” A Ferencváros azért vesztett, „mert kiütéssel akart győzni, így pontozásos vereséget szenvedett”. A visszatekintésben a sportlap ismét kitért Juhász és Kű halvány játékára, hiába akartak, „mégsem lehet választ találni a teljesítményükre”. Csanádi Ferenc dohogott, a szünet után kapott második gól „végleg megpecsételte a sorsunkat”.

A Fradi két legjobbja, Albert Flórián és Páncsics Miklós is nyilatkozott, az aranylabdás csatár szerint: „Ez a futball. (...) Az első gól után siettettük a másodikat és ez megbosszulta magát. (...) De nem adjuk fel, a visszavágón megkíséreljük a lehetetlent.” A középső védő szomorú volt: „Ismét a régi hibánkba estünk. Számtalan gólhelyzetet kell kidolgoznunk, hogy egyet be is tudjunk rúgni. (...) A visszavágóra nem merek jósolni.” Érdekes módon a román válogatott – az Eb-negyeddöntőben Romániát sorsolták ellenfélül – szövetségi kapitánya, Angelo Niculescu, aki nemcsak az FTC, hanem az Újpest Celtic elleni BEK-meccsét (Megyeri út, 1–2) is látta, bátrabb volt: „A vereségek ellenére is jó benyomást keltettek bennem a magyar labdarúgók. A játékuk színes, változatos volt (...) Balszerencsés vereséget szenvedtek a legjobb magyar csapatok!”

A visszavágó előtti bajnokin Komlón pofont kaptak a zöld-fehérek: a Bányász 1–0-ra győzött, „az egész csatársor halvány teljesítményt nyújtott”.

Már Szarajevóban, Csanádi Ferenc azon kesergett, hogy Szőke nem jött rendbe, Mucha pedig két sárga lapja miatt nem lehetett ott a pályán, így a jobbszélső helyén Füsi János, a bal oldalon Bartosik János készült – más kérdés, hogy Csanádi a bal szélen végül Rákosi Gyula játéka mellett döntött. A tréner így zárta kesergőjét: „Esélyeink még vannak! Nem adjuk fel a reményeinket.” Szarajevóban senki sem gondolt arra, hogy nem jut tovább a Zseljo. Mire a Népsport megjegyezte: „Úgy gondoljuk, ehhez lesz még néhány szavuk a ferencvárosi játékosoknak is.”

Volt: nemcsak szavuk, góljaik is! Pedig hazai szempontból hasonlóan indult a mérkőzés, mint a Népstadionban, Edin Szprecso vezetést szerzett. A Fradi továbbjutásában lényeges momentum, hogy egy perccel a kapott gólt követően egyenlített: egy Kű, Füsi, Kű összjáték után a középpályás a kapuba lőtt. A második félidőben örvendetes volt, hogy „a Ferencváros átvette a játék irányítását, és sokkal jobban játszott, mint a hazai együttes. A közönség elnémult...” Füsi ismét részese lehetett egy gólnak, csak éppen nem Kű lábára, hanem Branikovits fejére varázsolta a labdát, s a jobbösszekötő pazar gólt fejelt. Már a rendes játékidőben eldönthette volna az FTC a továbbjutás sorsát, de a 89. percben Branikovits beadását Albert átlépte... A hosszabbítás elején Branikovits a beadást váró Janjus mellett a rövid sarokra lőtte a labdát, amelybe a visszavetődő kapus már csak beleütni tudott, a gólt nem akadályozhatta meg. Ám legnagyobb meglepetésre az olasz játékvezető, Sergio Gonella így érvelt: „A kollégám elmondta, hogy amikor Branikovits a labdát a kapu felé rúgta, akkor Albert már nem volt lesen, de amikor a Ferencváros nyolcasa (megkapta a labdát, ő maga lesen állt.” A hazaiak faragták a mieinket, aztán a vége előtt Ribar edző lehozta Janjust, helyére a 11-eseket jobban védő kapusát Ibrahimovicsot küldte be.

A mérkőzést a magyar tévénézők láthatták, így azt is, hogy Szprecso, Novák, Bratics és Páncsics lövése után 2–2-re állt a párbaj, ám Jankovics kihagyta, így Branikovits, Hrvat, Megyesi, Bukal és Kű pontos találata azt eredményezte, hogy a Fradi a 11-es rúgásokat 5–4-re megnyerte, ezzel bejutott a négy közé. Csanádi Ferenc csapatából senkit sem emelt ki: „Mindenki megtette a magáét!” A Népsport szerint a Fradi „a komlói vereség után is ritkán látható bravúrt tudott végrehajtani a szarajevói oroszlánbarlangban.” A párbajról a Képes Sport ezt írta: „Amikor a papírvékony Kű nekiiramodott az »ötödiknek«, a fél ország bele akart mászni a televíziókészülékbe.”

Utóbb a körülményekről is megtudtunk részleteket: magyar részről a 11-eseknél Novák, Páncsics és Branikovits önként jelentkezett, Kű és Megyesi azt mondta Csanádinak, ha a mester kijelöli őket, vállalják. Odaát meg Bukal és Jankovics összekapott, melyikük lője az utolsót. Mivel Bukal volt a csapatkapitány, neki lett igaza, Jankovics pedig nem összpontosított eléggé, még a Bukallal folytatott vitán dúlt-fúlt, s elhibázta a lövését.

Ilyen egyszerű volt az egész.