Mentális vereség – Somogyi Zsolt jegyzete

Amióta átadták, sokszor elhangzott, itt előbb vagy utóbb BL- vagy El-csoportkörös meccset rendeznek, majd meglátjuk. Persze a Ferencváros vezetői aligha úgy képzelték, hogy együttesük legfőbb hazai vetélytársa lesz 2018 őszén otthon a Groupama Arénában, és a Vidi sem hitte 2015 decemberében, amikor elköszönt az egykori Sóstói Stadiontól, hogy csütörtökön még nem lesz kész az új. Így öltözött tehát piros-kékbe a Fradi pályája. Mondjuk 1985 tavaszán is szóba került, hogy a Vidi a Népstadionban fogadja a Real Madridot, de akkor elvetették az ötletet, mondván: a fehérvári drukkerek megérdemlik, hogy otthon lássák vendégül a spanyol sztárcsapatot.

Más lett volna ez a mérkőzés az új Vidi-arénában. Még úgy is, hogy ritka rossz előjelekkel vágott neki a BATE elleni első Európa-liga-csoportmeccsnek a Vidi: Kovácsik Ádám megsérült, Huszti Szabolcs etiltását töltötte. Ezek után jött a furcsa Danko Lazovics-sztori, a szurkolók mégis győzelmet vártak, mert a szurkoló már csak ilyen. És persze morog, ha két magyar válogatott védő asszisztál a fehérorosz gólhoz, amely nem tűnt elkerülhetetlennek. És morog, ha ötödször sem sikerül a néhány méteres passz – senkitől sem zavartatva, ahogy mondani szokás. Mintha az elmúlt napok feszültsége a legegyszerűbb megoldásoknál vagy éppen a gólhelyzetekben jött volna ki a játékosokon. Az ember nem szabadult az érzéstől, hogy az augusztusi Vidi bizony megnyerte volna a mérkőzést, de szep­temberre, mire elérte, amiért évek óta dolgozott, lelkileg megzuhant kissé, ezen a téren alulmaradt. Ettől még persze októberre újból minden rendben lehet – helyreáll a figyelem, és lesz olyan, mint a Ludogorec és a Malmö elleni ütközetek idején.

Európa-liga-csoportmeccs volt Magyarországon, a PAOK és a Chelsea lesz még a Vidi vendége. Bárhogyan alakul is a folytatás, minden El-csütörtök piros betűs ünnepnapja lesz a magyar futballnak.

Jól tesszük, ha minden pillanatát megbecsüljük.