Koch Máté: Miért ne sikerülne ismét?

– Fergeteges győzelmet aratott két éve a milánói világbajnokságon, s bár több vívó azt mondja, messze van már a legutóbbi vébé, önben él még a nap? 
– Azért vannak emlékeim arról a napról – válaszolta mosolyogva Koch Máté. – A napról, amikor tényleg minden összejött. Nagyon örülnék, ha Tbilisziben is hasonlóan menne a vívás, de megvédeni egy címet mindig pokoli nehéz, talán nehezebb, mint az elsőt megnyerni, ugyanakkor miért ne sikerülhetne?! 

– Továbbmegyek: felszabadulttá teheti Tbilisziben az, hogy már van világbajnoki aranya, nem kell görcsösen akarnia a győzelmet. 
– Igaza van, kapaszkodom is valami hasonlóba: már végigmentem az úton, tudom, milyen érzés világbajnoki aranyat nyerni. 

– A tanáraim megölnének, de olyan magasra dobta a labdát, hogy muszáj lecsapnom: milyen? 
– Nehéz nyerni, ahhoz, hogy te legyél az aranyérmes, tényleg össze kell jönnie mindennek. Amúgy azzal, hogy erről beszélgetünk, el is kezdtem kicsit izgulni. 

A világranglista második helyéről rajtol a férfi párbajtőrcsapat  Férfi párbajtőrcsapatunk két éve, a milánói világbajnokságon az ötödik helyen végzett (a negyeddöntőben a mieink aranytussal kaptak ki Venezuelától), aztán tavaly megnyerték a párizsi olimpiát. Mindkétszer Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid és Siklósi Gergely alkotta a négyest, s így volt ez június elején a genovai kontinensviadalon is (ott szintén ötödik lett a kvartett), Tbilisziben viszont Nagy Dávid helyett Keszthelyi Zsombor kap lehetőséget – Nagy egyéniben indul.  Bármilyen is az összeállítás, az tény, hogy a magyar csapat a világranglista második helyéről várja a rajtot (és az olimpiai elsőség okán jó sok pontot kell megvédenie…), és a nyolcaddöntőben a Hongkong–Kanada meccs győztese vár rá. Ezt az akadályt remélhetőleg simán veszik Siklósiék, a negyeddöntőben pedig vagy újra Venezuela jön, vagy pedig Izrael.  Tovább felesleges sakkozni a lehetséges ellenfelekről, másként fogalmazva: legyen meg a négy közé jutás, onnantól már nem lehet nagy baj…

– Ezt nem mondja komolyan…!
– Pedig így van, hiszen felszínre törtek a milánói élményeim és emlékeim. Emellett viszont kicsit nehéz beszélnem a közelgő világbajnokságról, mert ebben a szezonban nemigen voltam meghatározó szereplője a párbajtőrvívásnak, inkább a csapattal jöttek az eredmények. Igaz, hogy az első világkupa-viadalon Bernben én nyertem az egyénit, azt azonban nem követte hasonló folytatás, úgyhogy emiatt is van bennem izgalom. 

– Azzal nem foglalkozik, hogy a férfi párbajtőrözők az elmúlt években elég magasra tették a lécet? 
– Sokan biztatnak minket, és sokan bizakodnak, hogy ezúttal is eredményesek leszünk, ám azt ne felejtsük el, hogy párbajtőrvívásban bármi megtörténhet – valahogy úgy érzem, én is amolyan zsákbamacska leszek Tbilisziben. Az voltam egyébként a párizsi olimpián is egyéniben… Pedig ott „tábla egyesként” indultam, ezúttal viszont éppen csak benn maradtam a kiemeltek között, a tizennegyedik vagyok a világranglistán, így aztán szerencsére a selejtezőben nem kell vívnom a vébén sem. Viszont jó nehéz ágam lesz minden bizonnyal, onnan felevickélni a dobogóig, hát, nem lesz könnyű… 

– Hadd vágjak közbe: a vívók gyakorta mondogatják egymás között, hogy tábla egyesként nem lehet versenyt nyerni – ez persze nyilvánvalóan nem igaz, de hogy gyakorta borul a papírforma ebben a sportágban, az biztos. 
– Ahogy mondtam, én be is bizonyítottam ezt a párizsi olimpián – valóban nem könnyű első helyen kiemeltként nyerni, de nem lehetetlen. 

– Két éve a csapattal ötödikek lettek, már akkor is tudtuk, nagyon jól jött ez az eredmény a kvalifikáció megszerzéséhez. Hogy mi történt Párizsban, mindannyian tudjuk, és tudják ezt az ellenfelek is, hiszen a szezon során Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedző többször megerősítette, a vetélytársak hatványozottan készülnek önök ellen, nem is száz, hanem száztíz százalékot nyújtanak a páston. A szezon során mégis remekeltek, hiszen három aranyat nyertek a világkupa-sorozatban – hogy érzi, mire lehet képes a Párizshoz képest egy helyen váltózó négyes Tbilisziben? 
– Az olimpia előtti Európa-bajnokságon ötödikek lettünk, akárcsak június elején, Genovában. Ha ezt nézem, jók az előjelek a vébére, de persze a világbajnokság nem hasonlítható a többi versenyhez, hiszen azon kétnapos a viadal, vagyis nem csak egy napon kell jó formában vívni. A szezon során kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk, és azzal a felállással nyertünk vk-aranyat, amellyel Tbilisziben is vívni fogunk. Már csak emiatt is nagyon reménykedem a jó szereplésben.  

Az a két évvel ezelőtti világbajnokság a három aranyával (Koch Máté mellett a női kardcsapat megvédte címét, a férfi meg 2007 után szerzett vb-címet) és egy bronzával (Szilágyi Áron egyéniben is remekelt) kimagaslóan jól sikerült.  A három magyar címvédő közül a férfi kardcsapat szinte teljesen más összetételben vág neki a kedden kezdődő vb-nek (akkor Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron alkotta a négyest – Tbilisziben Gémesi és Szilágyi mellett Rabb Krisztián és Iliász Nikolász alkotja a együttest, emellett új vezetőedzője is van a gárdának Nemcsik Zsolt személyében.  „A genovai Európa-bajnokságon a csapat megvédte a címét, ott Csanád helyett Andris szerepelt a csapatban, de a vb-csapatról már az Eb előtt megszületett a döntés, miszerint ők ketten cserélnek, és Tbilisziben András egyéniben indul, Csanád csapatban. Ezt a döntést az Eb-arany nem változtatta meg, egyébként is úgy gondolom, hogy ez az öt kardvívó bármilyen forgatásban, összeállításban képes nagyon jó eredményre – mondta el Athén egyéni ezüstérmese. – Nem gondolunk arra, hogy címvédők vagyunk, még annyira sem az elvárásokra, hiszen mi magunk úgy vagyunk vele, semmilyen más eredmény nem elfogadható a vb-n, csak az érem. Ezért megyünk oda, ezért dolgoztunk, ezért készültünk.”