Martinek János: Az élet eldönti, hogy az OCR-től látványosabb lesz-e az öttusa

– Hét évig volt szövetségi kapitány, kétezertizenhéttől irányította a férfiválogatottat, az utolsó két évben a női csapatot is ön felügyelte. Nem hiányzik?     
– Már nem. Úgy gondolom, a szövetségi kapitányi karrierem ugyanolyan kerek volt, mint a sportpályafutásom – mondta lapunknak Martinek János, aki 1988-ban egyéniben és csapatban is olimpiai aranyérmet nyert.

– Milyen kívülről tekinteni az eseményekre, milyen ez a vadonatúj, akadályversennyel megrendezett öttusa?     
– Nézőként már nincs bennem stressz, kapitányként az ember jobban izgul a versenyzőiért. Ami az akadálypályát illeti, érezni, hogy a fiatalok, akik már két és fél éve ezen versenyeznek, rutinosabban kezelik az akadályokat – akik csak idén váltottak, azoknak kicsit nehezebb, de köztük is sokan ügyesek, ráéreztek, hogyan lehet gyorsan, flottul végigmenni az OCR-pályán. Fél év, egy év alatt behozhatják a lemaradást, a felnőttek pedig egyelőre kiegyenlítik az eltérést a vívó- és a kombináltszám-rutinjukkal. Hogy ettől mennyivel lesz látványosabb az öttusa, azt az élet később eldönti.

– Önnek személy szerint mennyire tetszik?     
– A lovaglásnál nincs látványosabb. De ez mindenkinek más: aki az OCR-es öttusát kezdte űzni, annak ez a lebonyolítás lesz a természetes, míg aki lovaglással élte meg a sportágat, az újítást fogadja be nehezebben.

– Az öttusa mindig is az alkalmazkodásról szólt: megszokhatják idővel a sportolók, hogy az akadályverseny nagyon igénybe veszi a tenyeret? Hiába nincs hetente verseny, edzeni kell. Sokak kezéről pedig alaposan lejött a bőr a hét végére.     
– A tornászoknak hozzászokik a tenyerük, hiszen mindennap tornáznak, ennek ellenére tenyérvédőt ők is hordanak. Az öttusában viszont számításba kell venni az úszást: az akadálypályán keményedik, a medencében puhul a bőr, ezzel folyamatos probléma lesz, így sohasem szokják meg igazán. Meg kell találni a megfelelő védelmet, edzésen használhatnak kesztyűt, versenyen pedig olyan ragasztási módszert, amelyet a szabály még megenged. Mégiscsak kell lennie valaminek a kézen, hogy a bőr ne menjen tönkre, mert sebes tenyérrel már bátorság kell ugyanúgy ráfogni az akadályokra. De ez a Los Angeles-i olimpiáig biztosan letisztul.

– Mit gondol a megújított vívásról? Az elődöntőben a rangsoroló vívás dönt a kieséses vívás párosításairól, de már nem jár pontokkal, mint régen – és ezért több mint két órát vívnak.     
– Ez igaz, de ennek is több vetülete van. Ha a körvívásban valaki jó eredménnyel zár, és másnap az első körben kiesik a táblás vívásban, akkor sem végez hátrébb a kilencedik helynél (a szabályok szerint az azonos körben kiesők között a körvívás eredménye rangsorol – a szerk.). Ráadásul ha valaki az utolsó lesz a rangsoroló vívásban, akkor is van még esélye, ha a kieséses vívásban végigmegy a táblán – korábban egy rossz körvívómérleggel alig volt esélye a versenyzőnek javítani a többi számban.

– Mire jut manapság több ideje, mint amikor még aktív volt a sportágban?     
– Több lehetőségem van a családommal színházba járni, többet tudok a kertben dolgozni, a ház melletti dolgokban segíteni. A páromnak azért még szoknia kell, hogy régen gyakran voltam távol, most meg állandóan otthon vagyok.