– Kétezernyolc óta tölti be a Magyar Súlyemelő-szövetség elnöki tisztségét. Korábban többször is úgy fogalmazott, a jelenlegi az utolsó ciklusa, ezt követően nyugdíjba vonul. Most mégis úgy döntött, ismét indul. Miért?
– Tavaly úgy határoztam, hogy nem leszek tovább elnök. A terv az volt, hogy a szakmai alelnök, Hencz Kornél legyen az utódom – válaszolta Dobos Imre. – Megbeszéltem vele a javaslatomat, és akkor még fel sem vetődött, hogy más is szóba jöhet. De aztán februárban Nagy Péternek eszébe jutott, hogy jelölteti magát, ekkor változott meg a helyzet. Sok mindenben félrevezeti a tagságot, kifelé kommunikálva is rengeteget árt a súlyemelésnek. Hencz Kornél nem biztos, hogy megfelelő ellenfél lett volna, így a klubok felkérésének eleget téve úgy döntöttem, ismét elindulok.
– Amikor Nagy Péter bejelentette, hogy kandidál, rögtön megkérdezték önt, mit szól hozzá, és akkor azt mondta, személy szerint nagyon örül a hírnek. A hússzoros országos bajnok ezt követően interjút adott a Nemzeti Sportnak, amelyben élesen bírálta a szövetség munkáját. Mások mellett versenyző- és koncepcióhiányról, folyamatos hanyatlásról is beszélt, kiemelve, hogy katasztrofális helyzetben van a magyar súlyemelés. Olvasta a cikket?
– Igen, és mindenkit félrevezetett. Elmondta, mit kell csinálni, de azt nem, hogyan. Saját magát próbálja megmentőként beállítani, de eközben alapvető dolgokkal nincs tisztában. Ő például azt említette, hogy háromszáz súlyemelő van Magyarországon, holott hatszáz.
– Ebből mennyi a veterán?
– Az teljesen mindegy, a lényeg, hogy hány versenyengedély van kiadva.
– Megítélése szerint milyen állapotban van jelenleg a magyar súlyemelés?
– Ezt a felső sportvezetőség tudja megítélni. Több vezető is ott lesz a közgyűlésen, elmondhatják a véleményüket. A magyar súlyemelésben nagy a fegyelem, kemény sportág, de nem lehet belőle megélni, nem taosportág. Minden kis teljesítményért meg kell küzdeni, miközben kevés juttatást kapnak a sportolók. Hatalmas támogatásra van szükség a családoktól, ezt kevesen tudják vállalni. Összességében nem ítélem meg rossznak a helyzetünket, de a taosportágakkal nem tudunk versenyezni, ők bemennek és játszadoznak. Nálunk nem játszani kell.
– Azt mondja, nem lehet megélni a súlyemelésből. Idestova tizennyolc éve vezeti a szövetséget. Mekkora felelőssége van ebben a jelenlegi vezetőségnek?
– Semmiféle felelősségünk sincs, egyszerűen nincs anyagi keret. A sportállamtitkárság a két, olimpiára készülő sportolónknak jóváhagyott száz-százezer forint támogatást, emellett további hatvanezer forintot, amit odaadhatunk. Ez mire elég? Megkerestünk legalább ötven-száz nemzetközi céget, hogy szálljon be, támogassa a magyar súlyemelést, de nem jártunk sikerrel. Amikor átvettem a szervezetet, több tízmillió forintos adóssága volt, ennek ellenére az elmúlt tizenhét évben soha semmilyen anyagi gonddal nem küzdöttünk, minden versenyen részt tudtunk venni. A kisebb kluboknak jelenleg is támogatást tudunk adni, ez Nagy Péter elnökségével megszűnne.
– A március huszonkilencedikei közgyűlésen kiderül, melyikük vezetheti az MSSZ-t. Milyen esélye van a riválisának?
– Nagy Péternek semennyi esélye sincs, még a szavazólistára sem fog felkerülni. Legalább megtudja, hol a helye. Jelenleg harmincnyolc klub van idehaza, ő tizenhatnak szerezte meg a javaslatát. A klubok és a tíz elnökségi tag nyílt szavazáson dönt arról, hogy a jelöltek felkerüljenek-e a szavazólistára, ehhez ötven százalékot, plusz egy szavazatot kell elérni. Szerintem Nagy Péter biztosan nem kap ennyit. De ha a nyilvános szavazáson meg is kapja, az utána következő titkos szavazáson biztos, hogy nem.
– Hogyan látja tíz év múlva a magyar súlyemelés helyzetét?
– Ugyanolyan nehéz helyzetben, mint most. Nem lehet csodaszámba menő fejlődést felmutatni. A nemzetközi színtér is átalakult, vannak olyan országok, amelyekben a súlyemelés megélhetési sportággá vált, ők nagyon szépen jönnek felfelé. Nagy Péter szerint inkompetens a jelenlegi vezetőség, ez elég meredek kijelentés – szerintem olyan vezetőségre van szükség, mint amilyen eddig volt.