Nagy Péter: Még a vaknak is szemet szúr, mekkora a baj

– Ősszel, a huszadik országos bajnoki címe megszerzésekor úgy fogalmazott, noha élsportolóként felhagy a súlyemeléssel, kisebb versenyeken még láthatjuk. Hogyan kell tekinteni jelenleg Nagy Péter sportpályafutására?
– Nincs vége a karrieremnek, továbbra is edzek, noha kevesebbet, mint korábban – válaszolta Nagy Péter. – Március elején utazom Spanyolországba, csapatbajnoki fordulóra, emellett biztosan lesznek még olyan versenyek, amelyeken próbára teszem magam. Ilyen az országos bajnokság is – amíg azt látom, van esélyem nyerni, elindulok.

– Talán az is megmutat valamit a sportág jelenlegi helyzetéről, hogy 39 évesen gyakorlatilag simán győz az ob-n. De még többet elmond a tény, hogy 1956 után tavaly először nem kvalifikált magyar súlyemelő az olimpiára. A napokban a közösségi médiában úgy fogalmazott, válságos helyzetben van a sportág. Kifejtené ezt bővebben?
– A katasztrofális talán még helytállóbb jelző. Az elmúlt nyolc esztendőben folyamatos volt a hanyatlás, évről évre siralmasabbá vált a helyzet. A versenyzők létszáma folyamatosan csökken, jelenleg nagyjából háromszáz súlyemelő lehet az országban, ami hihetetlenül kevés. Márpedig ha nincsenek sportolók, eredmények sem jönnek… Különösen elszomorító, hogy az aktuális vezetőség semmit sem tett ez ellen – nem készültek sportágfejlesztő programok, még aggasztóbb, hogy elképzelés és ötlet sem volt. Egy-egy részsikernek örültünk és tapsoltunk, miközben fokozatosan leépült minden.

– Tehát a jelenlegi vezetőség számlájára írja a mostani helyzetet?
– Persze, még a vaknak is szemet szúr, hogy mekkora a baj. Látták, látják a problémákat, csak egyszerűbb volt megelégedni az apróbb eredményekkel. Nem részmegoldásokra van szükség, hanem teljesen át kell alakítani a rendszert. Nyilván mi sem tudjuk egyből, csettintésre megoldani a gondokat, de megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Ambiciózus emberek vesznek körül, akik tenni akarnak a sportágért, ahogyan én is. Ki akarjuk húzni a gödörből a súlyemelést.

– Ez hogyan sikerülhet?
– Rengeteg ötletünk van, persze pénz kell hozzá. A jelenlegi költségvetést nem is látjuk, de az biztos, hogy szponzorokra szükség van. Toborzóprogramokat kell létrehoznunk, új egyesületekre van szükség, minden vármegyében ott kell lennünk. Nagyobb szerepet kell vállalnunk a kommunikációban és a közösségi médiában, ösztönöznünk kell az edzőket és együttműködnünk más sportágakkal, hiszen a súlyemelést rengetegen alkalmazzák kiegészítő sportágként. Megítélésünk szerint ezzel számos új út nyílhatna meg előttünk. A legfontosabb, hogy minél szélesebb körhöz jussunk el, és a sportolóinkat megbecsüljük, minden tekintetben menedzseljük őket. Mindemellett tudományos irányba is szeretnénk elmozdulni, akár az akadémiai rendszer felé, hogy a huszonegyedik századnak megfeleljenek a felkészülési módszereink.

– Dobos Imre 2008 óta tölti be az elnöki tisztséget. Az M1-nek elmondta, személy szerint nagyon örül az ön indulásának, arról is beszélt, hogy az utolsó ciklusát tölti elnökként, nyugdíjba vonul, és a március 29-i közgyűlésen nem jelölteti magát.
– Noha azt nyilatkozta, nem indul, volt olyan klub, amelyik azt mondta, hogy kértek már tőle ajánlást… Nem tudom, igaz-e, amit állít, láttunk már példát arra, hogy nem. Én egyelőre úgy készülök, hogy Dobos Imre is indul. Korábban olyat is mondott, hogy van fiatal elnökjelöltje, de erről azóta sincs hír, nem tudjuk, kire gondolt. De igazából mindegy is, a helyzet az, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk – ha most nem látja be a tagság, hogy változásra van szükség, akkor hátra kell dőlni és végignézni, miként omlik össze teljesen a magyar súlyemelés.