M4 Sport – Az Év Sportolója Gála: ma kiderül, kategóriánként ki a három legjobb

EGYMÁS UTÁN HARMADSZOR ad otthont az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálának a budapesti Operaház, az idei gálára január 13-án kerül sor, január 3-án 10.30-tól pedig a kategóriák három-három jelöltjét ismerteti a névadó szponzor, az M4 Sport élő adásában a szavazást kiíró Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

Évről évre emlékezetes pillanatokkal gazdagodnak a gálán résztvevők, emlékezzünk csak például a tavalyi eseményről Szoboszlai Dominik (az Év férfi sportolója), Marco Rossi (az Év edzője), a férfi kardválogatott (az Év csapata az egyéni sportágak csapatversenyeiben) győzelmére, vagy Schmitt Pál életműdíjára. Díszvendégként és díjátadóként feltűnt a kubai magasugró-legenda, Javier Sotomayor, az olasz világbajnok és aranylabdás futballista, Fabio Cannavaro, a Felvidékről indulva Amerikát meghódító fitneszkirálynő, Timea Majorová vagy az 1970-es évek izraeli sztárjátékvezetője, a temesvári születésű Avraham Klein. De az elmúlt évekből említhetnénk a díszvendégek közül Carl Lewist, Mark Spitzet, Fabio Capellót vagy Szeles Mónikát is.

Akik 67 esztendővel ezelőtt bábáskodtak a gála megszületésénél, talán maguk sem gondolták, hogy egyszer ilyen elegánssá, ünnepélyessé és olykor már-már drámaivá váló eseményt hívtak életre, noha erre az adott kor technikai feltételei mellett többnyire törekedtek a szervezők az évek során. A sportvilág számos nagyszerű kezdeményezéséhez – a modern kori olimpia létrehozása, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a futball Európa-bajnokság vagy az Aranylabda kitalálása – hasonlóan az ötlet egyébként francia eredetű. A neves sportlap, a L’Équipe 1946-tól már évente megrendezte saját szavazását s megnevezte a „Champion des champions francais”-t, vagyis a francia bajnokok bajnokát. A kezdeményezést a Népszabadság híresen frankomán beállítottságú, „Monsieur” becenéven ismert sportrovatvezetője, Lukács László ültette át a hazai viszonyok közé az 1950-es évek második felében, részben a két háború között a Nemzeti Sport jóvoltából is kialakult hagyományok felélesztése céljából.

Az első magyarországi Év sportolója-választást 1958-ban tartották, magára a díjátadó ünnepségre pedig 1959. március 22-én került sor az újságírókat, szerkesztőket a soraiban tudó sportklub, a Sajtó SC éves sportbálján. Pataky Károly, a MÚOSZ sportújságíró-szakosztályának elnöke, valamint Kéri János titkár adta át a sportújságírók szavazatai alapján odaítélt díjakat. Az első győztes az 1958-as Roland Garrost első – és azóta is utolsó – magyar nőként egyéniben megnyerő teniszező, Körmöczy Zsuzsa volt, a férfiaknál a Budapesten világbajnoki címet szerző, későbbi olimpiai bajnok birkózó, Polyák Imre, míg a csapatok között a szintén Budapesten, az Európa-bajnokságon diadalmaskodó férfi vízilabda-válogatott nyert.

A hagyomány újjászületett és azóta is él. A helyszínek gyakran változtak (lásd keretes írásunkat), a kategóriák is idővel formálódtak. Idén – az életműdíjat is beleszámítva – tizenegy kategóriában adnak át díjat, köztük három kategóriában a parasportolókat is díjazzák.

Tudta?

Mivel a győztesek kiléte a sportújságírók szavazatai alapján dől el, lennie kell nyertesnek és vesztesnek. Ahogy a sportban egy centiméter vagy egy századmásodperc dönthet, lehet, hogy itt is egyetlen szavazaton múlik, ki kapja meg a trófeát. És amíg így van, addig lesznek olyanok is, aki megsértődnek, ha nem ők nyernek. Emlékezetes ilyen eset volt például 1991-ben Horváth Mariann vívóé, aki abban az évben világ- és Európa-bajnok lett egyéniben és csapatban is, de így is csak második lett a szavazáson az úszókirálynő, Egerszegi Krisztina mögött, ezért nem vette át a második helyezettnek járó díjat. Aztán a 2012-es londoni olimpián négy magyar férfi nyert egyéniben aranyat, közülük Pars Krisztián nem fért a három dobogós közé a Syma-csarnokban tartott gálán, és amikor ezt megtudta, azonnal haza akart viharzani Szombathelyre. A következő évben is jelölték, és akkor azt mondta egy MSÚSZ-tisztségviselőnek: „Ha most sem én nyerek, rendet rakok itt.” Megint nem ő nyert – de szerencsére nem rakott rendet. A kajakos Kozák Danuta is rosszul viselte, hogy 2011-ben Csipes Tamara, a későbbi években pedig többször Hosszú Katinka mögött csak második lett – mígnem 2018-ban ő is elnyerte végre az Év női sportolója díjat.

A díjak tekintetében két úszónő tartja az egyéni rekordot: Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka egyaránt hétszer lett az Év női sportolója. Előbbi 1988 és 1993 között sorozatban hatszor, továbbá 1996-ban nyerte el a címet, utóbbi pedig 2009-ben, aztán 2013 és 2017 között egymás után ötször, majd 2019-ben. A képzeletbeli dobogón még egy úszónőt találunk, Kovács Ágnest négy elsőséggel. Hármat szerzett Pap Kornélia evezős és Gyarmati Andrea úszó.

A hölgyek egyéni versenyében a sportágak rangsorát is az úszók vezetik (23 elsőség), megelőzve a kajakosokat (10), valamint az atlétákat (8). A férfiak között is egy úszó, Darnyi Tamás győzött a legtöbbször (5), míg négyen is háromszor végeztek az élen: Balczó András öttusázó, Magyar Zoltán, Berki Krisztián (mindkettő tornász) és Gyurta Dániel úszó. Tizenkét sportág képviselői nyertek, a legtöbbször az úszók (15), őket követik az öttusázók és a tornászok (9-9).

Ha a csapattagként kiérdemelt elsőségeket is beszámítjuk, senki sem nyert többször Balczó Andrásnál, aki háromszor lett az Év férfi sportolója és ötször volt tagja az Év csapatának megválasztott öttusa-válogatottnak is.

Ami a csapatokat illeti, a magyar vízilabda háromszoros olimpiai bajnokai közül Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás hatszor is tagja volt az Év csapatának, és ugyancsak hatszoros első a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund és Steinmetz Barnabás.

Az egyéni győztesek közül mindössze ketten, Török Ferenc és Storcz Botond nyertek később edzőként vagy szövetségi kapitányként. Sőt, Török Ferenc az egyetlen, aki három kategóriában (egyéniben, csapatban és edzőként) is az élen végzett.