Tarek Szuei: Lenyűgöző volt a párizsi paralimpia kreativitása

– Hogy tetszik önnek Budapest?
– Csodálatos emlékek kötnek össze az önök városával és országával – mondta a Nemzeti Sportnak Tarek Szuei. – 2013-ban jártam először Budapesten a vívók világbajnokságán, akkoriban csapatvezetőként dolgoztam. Később a Magyar parasport napjára kaptam meghívást 2019-ben, összességében talán a harmadik vagy negyedik látogatásom volt ez az országban. Szeretem Budapestet, az emberek kedvesek, az ételek pedig fantasztikusak. A mostani látogatásom az Év sportolója gálához köthető, az a megtiszteltetés ért, hogy az Operaházban én adhattam át Konkoly Zsófiának a díjat.

– A gálán a parasportolókat együtt díjazták az épekkel. Mit gondol, ez a példa segít abban, hogy a parasportot még inkább elismerjék?
– A parasport manapság széles körű elismertségnek örvend, ez köszönhető annak is, hogy a paralimpiát ugyanabban az évben és városban rendezik meg, ahol az olimpiát. Ha megnézzük Párizst, Tokiót és Riót, a paralimpia ugyanazon a szinten állt, mint az olimpia. A paralimpiai mozgalom egyik célja, hogy a sporton keresztül befogadóbb világot teremtsen. Ezért is nagyszerű eredmény, hogy egy ilyen nívós gálán a parasportolók ugyanolyan elismerésben részesülnek, mint az épek. Egy paralimpikonnak nem egyszerű elérnie, hogy a dobogóért harcolhasson, rengeteg türelem és munka kell hozzá. Néha még nehezebb, mint egy „ép” olimpiai érem, hiszen a parasportolóknak meg kell küzdeniük a fogyatékosságukkal is. Az olimpikonoknak csak az edzésekre kell koncentrálniuk, a paralimpikonokra a sport mellett további kemény kihívások is várnak az életben.

– Karrierje során több sportágban, több pozícióban dolgozott. Hogyan került kapcsolatba a parasporttal?
– A húgom értelmi fogyatékossággal született, ez volt az egyik fő oka, hogy több mint 14 évvel ezelőtt logopédusként és hallássérült diákok tanáraként kezdtem dolgozni. Jó néhány évvel ezelőtt magam is sportoltam, aztán áttértem a sportmenedzsment területére, illetve paralimpikonokat edzettem. Később nemzetközi tisztségviselővé választottak, legfőképp az atlétika területén dolgoztam. A 2008-as pekingi paralimpiai óta valamennyi játékon technikai delegáltként vettem részt, a sportbizottság elnökeként tevékenykedem a világjátékokon, emellett az Ázsiai Paralimpiai Bizottság vezérigazgatója vagyok.

– Melyek az Ázsiai Paralimpiai Bizottság főbb feladatai?
– Az Ázsiai Parajátékokat négyévente rendezzük meg az Ázsiai Játékokkal együtt, ez a második legnagyobb esemény az olimpia és a paralimpia után a sportágak számát és a verseny minőségét tekintve. Ázsia a világ legnagyobb és legnépesebb kontinense, több mint 700 millió fogyatékossággal élővel. Ha csak ezt az irdatlan számot nézzük, rengeteg feladatot ró ránk, az Ázsiai Paralimpiai Bizottsággal igyekszünk magas színvonalú versenyeket rendezni, amelyek egyfajta selejtezőként szolgálnak a paralimpiai játékokra. Emellett számos fejlesztési program megvalósításán dolgozunk a fejlődő országokban, hiszen a nemzetek nincsenek azonos szinten.

– Milyen helyzetben vannak a parasportolók Ázsiában?
– Számos országban jó állapotban van ilyen szempontból, elsősorban Japánra, Dél-Koreára, Kínára, Hongkongra és Szingapúrra gondolok. Itt a parasportolók megkapják a szükséges támogatást is a kormányoktól. Ugyanakkor vannak olyan országok, amelyek még az út elején járnak, és nem csak a parasportot nézve; ilyen Banglades, Nepál vagy Jemen, ahol küzdenek az erőforrások és az infrastruktúra megteremtésével. A parasporthoz nem elegendőek a sportlétesítmények, mert ami az olimpikonoknak használható, nem biztos, hogy alkalmas a paralimpikonoknak, elsősorban az akadálymentesítésre gondolok. Ezt nem minden tagállamunkban oldották meg, ezért próbálunk a kormányokkal együttműködve megoldásokat találni, hogy a sportlétesítmények az épek és a fogyatékkal élők számára is használhatóak legyenek.

– Önök tehát a globális versenyek mellett négyévente megtartják az Ázsiai Játékokat, valamint a Parajátékokat is. Elképzelhetőnek tartja, hogy más földrészen is legyenek regionális, kontinentális multisportesemények?
– A régiós, illetve kontinentális játékok számos sportolónak nyújthatnak lehetőséget. Egyrészt, hogy a magas szintű versenyzés élményét átélhessék, és hogy a paralimpiai játékok előtt éles körülmények között gyakorolhassanak. Az olimpiákra és a paralimpiákra az adott versenyszám elitje kvalifikál, a regionális játékokkal szélesebbre tudjuk nyitni az ajtót a versenyzők előtt. Ázsiában minden nagy versenyen több mint 700 sportoló vesz részt, rendre új atléták kerülnek be a rendszerbe, ezáltal a globális mozgalomba. A kvalifikáció során a sportolókat a fogyatékosságuk szerinti csoportokba kell besorolni, így is segítve karrierjük tervezését. A nemzetközi paralimpiai mozgalomban öt régió van, Amerika, Afrika, Európa, Ázsia és Óceánia. Mindegyikkel kiváló a kapcsolatunk, rendszeresen tartunk találkozókat. Európában a földrajzi adottságok miatt kedvezőbb helyzetben van, jóval kisebbek a távolságok, mint Ázsiában, így a sportolók szinte hetente elindulhatnak valamilyen versenyen.

– Mi lehet az Ázsiai Paralimpiai Bizottság jövőképe? Milyen területeken látja az előrelépési lehetőséget?
– Nem teszünk úgy, mintha már elértük volna a maximumot. Ahogy korábban említettem, Ázsiában található a világ legtöbb fogyatékkal élő embere, ennek ellenére talán alul vagyunk reprezentálva a paralimpiai játékokon. Annyi kvótát szeretnénk szerezni, hogy az jobban tükrözze a régió méretét és a sportolók számát. Próbálunk ebben előrébb lépni, fejleszteni a kapcsolatot a nemzetközi szövetségekkel. Ezenfelül a régió összes nemzetéhez el szeretnénk jutni, növelni akarjuk a fejlesztési programok számát, a sportolók fejlődése, fejlesztése a célunk.

– Hogyan látja a magyar parasport helyzetét? Az elmúlt két paralimpián remek teljesítményt nyújtottak sportolóink.
A Magyar Paralimpiai Bizottság Szabó László barátom vezetésével nagyszerű munkát végez. Talán a magyar parasportolók tokiói teljesítménye kicsivel jobb volt a párizsinál, de hozzá kell tenni, Franciaországban nagyon erős volt a mezőny, rengeteg új sportoló tűnt fel. A Covid után mindenki ki volt éhezve a paralimpiára, a versenyzésre, és nagyon felkészülten érkezett. A magyar paralimpiai csapat a 26. helyen végzett az éremtáblázaton, ami jó helyezés. Az Év sportolója gálán el is ismerték a teljesítményüket, ez nagy motivációt adhat a versenyzőknek Los Angelesre.

– Hogyan érezte magát a párizsi paralimpián? Fantasztikus esemény volt, a versenyek telt ház előtt zajlottak.
– Technikai delegáltként is részt vettem az atlétikai versenyeken Párizsban, az időm nagy részét a Stade de France-ban töltöttem. A szervezőbizottság nagyszerű munkát végzett, azt hiszem, a párizsi volt talán a legsikeresebb paralimpia eddig a látogatottság és a figyelem szempontjából egyaránt. Rengetegen követték az eseményeket a közösségi médiában, valamint a televízión keresztül is világszerte. A szervezőknek ráadásul mindössze három évük volt Tokió után, én magam is aggódtam emiatt egy kicsit a játékok előtt. Ám minden kétségem eloszlott, ahogy megérkeztem: lenyűgöző volt az a koncepció és kreativitás, amellyel a szervezők a paralimpiához álltak, ahogy a látványosságokat versenyhelyszínként használták. A franciaországi közvélemény talán kevesebbet tudott a fogyatékosságról a játékok előtt, ám mostanra a paralimpiának köszönhetően szemléletbeli és infrastrukturális változás indult el, és végső soron ez a mozgalom egyik feladata.

– Az orosz–ukrán helyzet a politikán kívül a sportra is nagy hatással van. Hogyan látja az érintett országok sportolóinak helyzetét?
– A konfliktus sajnos a sport világára is kihat, pedig nem kellene. A paralimpiai közösségben két évvel ezelőtt nehéz döntést hoztunk azzal, hogy az orosz és a fehérorosz bizottságot felfüggesztettük. Igyekszünk a lehető legjobban védeni a sportolók érdekeit, ezért indulhattak mégis semleges színekben Párizsban, ennek ellenére úgy érezzük, büntetve vannak olyasmiért, amiről nem ők tehetnek. A sportolás alapvető joguk, de politikai okokból ezt mégis nyomásgyakorlásra használják fel, ennek nem szabadna megtörténnie. Mi sportszervezet vagyunk, amelynek az a célja, hogy a sporton keresztül javítsa a fogyatékkal élők életét, ebben a politikának nincs helye. Ez a személyes véleményem, amit nagyon sok kollégám oszt szerte a világon.