Rátgéber László (hivatalosan Dr. habil. Rátgéber, ha már tudomány…) kosárlabda-mesteredző, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia vezetője gondolt egy merészet, és egy délután erejéig hazahívta Pécs sportos szürkeállományát. A névsor veretes: a házigazdán és moderátoron kívül az ugyancsak pécsi illetőségű Danyi Gábor BL-győztes kézilabdaedző, Dancsházy-Nagy Tamás, az olimpiai bajnok férfi párbajtőrcsapat mestere, Petrov Iván úszóedző, skype-felvételen pedig Dárdai Pál volt labdarúgó szövetségi kapitány és Bundesliga-edző, továbbá a pécsi tudományegyetemről induló, ma az Orlando Magic NBA-csapatának általános igazgató-helyetteseként dolgozó Bencs Dávid mondta el a gondolatait a teljesítmény csúcsra járatásának lehetséges módszereiről, a szimpózium angol jelszava, a „high performance” jegyében.
Hogy min kellene változtatni? Egyszerű: csak a gondolkodáson. Ezt felütésként mindjárt Rátgébertől tudhattuk meg, aki mániákusan kutatja a csúcsteljesítményhez vezető utat és a mögötte álló folyamatokat. Visszaemlékezésében felidézte, hogy amikor 1995-ben Magyarországra érkezett, gyakorlatilag egy szál magában nyerte meg a Péccsel az első bajnoki címét, míg a moszkvai Szpartakkal akkora stáb élén lett 2009-ben Euroliga-győztes, hogy abban többen voltak, mint a játékoskeretben. De ma már talán ez sem lenne elég, minden korábbinál jobban össze kell hangolni az egyes szakterületek (dietetika, biomechanika, analízis, pszichológia, rehabilitáció és a többi) működését. Mert a konkurencia óriási. „És a végén az elnök, a szurkoló és az újságíró szemében mindig mi vagyunk a hülyék…” – adott helyzetjelentést Rátgéber az edzők lélektanáról. Végezetül a know-how fontosságát emelte ki, amelynek normális esetben egy klub, egy szervezet működésében mindig az adminisztráció felett kell állnia, számtalan példa bizonyítja, hogy ha ez nincs így, az hová vezet.
Danyi Gábor „egyszerű pécsi testnevelőből” jutott fel a női kézilabda csúcsára, amikor is az asszisztens edzőként jegyzett BL-sikerek után vezetőedzőként is final fourt nyert az ETO-val. És egy igazi „hard core” edzőt konferált fel Rátgéber, egyenesen Berlinből, és Dárdai Pál a maga kendőzetlen stílusában adott elő arról, hogy milyen irtózatos összehangolt munka áll egy Bundesliga-klub mögött, mekkora szerepe van az egyes szakterületek háttérmunkájának, a versenysport egészségre gyakorolt hatásáról pedig saját példáján keresztül csak annyit jegyzett meg, hogy „ha a fájdalomcsillapítók doppinglistán lennének, megszűnne a sport…”
Petrov Iván sodró lendülettel vágott bele a maga mondandójába, a szabályok és a kultúra egyensúlyának fontossága mellett arról a tudományos felismerésről is részletesen beszélt, hogy az úszóknál az „erőltetett kilégzés” bizonyult a legmeghatározóbbnak a teljesítmények vizsgálatánál. Bencs Dávid tizennégy éve indult el világot látni és lett egyszerű pécsi közgazdaság-tudományi egyetemi hallgatóból előbb elismert analitikus, majd harmincas éveinek a végére az orlandói NBA-franchise, a Magic általános igazgató-helyettese. Nem véletlen, hogy a klubnál másfélről tízre nőtt egy évtized alatt a csapat és a riválisok adatait vizsgáló analitikai csoport létszáma. Dancsházy-Nagy Tamás, a párizsi párbajhősök fegyvernemi vezetőedzője egy kis csoport közös felépítéséről, majd a közös cél érdekében végzett munkájáról beszélt lebilincselő részletességgel, különös tekintettel például az olimpiai ellenfelek részletes profilozására.
Teljesítménytisztelet – ez is Rátgéber egyik kulcsszava, és nem kell magyarázni: ez is ott van Danyiék pécsi hazahívása mögött. Meg a remény, hogy néhányan közülük talán egyszer majd újra helyben, a baranyai vármegyeszékhelyen hasznosítják a tudásukat.