Mágikus ereje van ennek az iskolának – Hegedüs Csaba

„Mágikus ereje van ennek az iskolának.” Lehet valami abban, amit a Magyarország 100. olimpiai bajnoki címét megszerző birkózó, Hegedüs Csaba a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola szerdai ünnepségén mondott, merthogy három legenda is itt folytatta tanulmányait: a Nemzet Sportolója, a kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok tőrvívó, Rejtő Ildikó, az olimpiai ezüstérmes és világbajnok műkorcsolyázó, Regőczy Krisztina, valamint a kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok birkózó, Kozma István.

Utóbbi 1970. április 9-én hunyt el, az ő képviseletében volt jelen Hegedüs, valamint a Magyar Birkózók Szövetségéből (MBSZ) mások mellett Németh Szilárd elnök is. Az iskola tornaterme megtelt diákokkal és tanárokkal, akik hatalmas tapsvihar kíséretében várták a bajnokokat.

„Itt indult az életem, itt nőttem fel, itt kezdtem el korcsolyázni – emlékezett vissza a most 69 esztendős Regőczy Krisztina, akinek az édesanyja is a Vajdában tanult, sőt a nagymamája itt tanított. – Csodálatos érzés most itt lenni, köztetek. Életem legjobb barátnőjével és számos jelenlegi barátommal is e falak között ismerkedtem meg, tehát igazán szoros emberi kapcsolatokat köszönhetek ennek az iskolának. Kitűnő tanuló voltam, de sosem felejtem el, egyszer kaptam hármast, amiért nem tudtam felmászni a kötélre.”

„A mászórúdra az egyik testnevelésórán sikerült felmennem! – meséli büszkén a 87 éves Rejtő Ildikó. – Száz év, hatalmas dolog! Én is nagyon kellemes emlékeket őrzök erről az iskoláról, szerettem ide járni. Nem kellett sokat sétálnom, mert itt laktunk a közelben.” 

Rejtő Ildikó fontos emléket szeretett volna adni az iskolának, s úgy döntött, a vívófelszerelését adományozza neki. A vezetők a hálás köszönet mellett megígérték, kiemelt helyen állítják ki.

Hegedüs Csaba személyes emléket is őriz az iskoláról, elmesélte, hogy szombathelyi diákként bejutottak az ifjúsági országos kosárlabda-bajnokság döntőjébe, amelyet épp ebben a csarnokban rendeztek meg. Persze főként Kozma Istvánról beszélt, akinek a fotóját az első emeleti, rekordokat nyilvántartó tablón is meg lehetett lelni: 1954-ben 12.56 métert lökött öt kilós súllyal – ezt azóta sem tudta megdönteni senki.

„1967. január 15-én 18 évesen Szombathelyről felmentem a Vasasba, amely átigazolt. Nagy izgalommal mentem az alagsorban fekvő birkózóterembe, és ahogy kinyitottam az ajtót, ott állt előttem az akkor már egyszeres olimpiai bajnok Kozma István a maga százkilencvennyolc centijével. Megilletődötten köszöntem neki: »Csókolom, Pista bácsi!« Ő az egyik szemöldökét megemelve válaszolt: »Te vagy az a szombathelyi gyerek, akit felhoztunk?« Igennel feleltem, amire ő megölelt, odahúzott magához, és azt mondta, felejtsd el azt, hogy csókolommal köszönsz nekem, ettől a pillanattól kezdve barátok vagyunk, és mindenben segítek neked. És így is lett. Felnéztem rá, igazán különleges, intelligens ember volt, egészen fantasztikus adottságokkal megáldva. Mindig úgy szerettem volna viselkedni, olyan társaságba járni és úgy képviselni a sportágamat, ahogyan azt ő tette. Azt hiszem, ő volt a világ birkózásának legnagyobb egyénisége.”

Az érzelmes pillanatokat közös himnuszéneklés követte, amely után leleplezték a Regőczy Krisztináról, Rejtő Ildikóról és Kozma Istvánról elnevezett termek emléktábláját – előbbi kettő az első emeleten, utóbbi a földszinten állít méltó emléket a legendáknak.