Martinek János: Láthattuk, mire képes Gulyás Michelle, amikor egyben van

– Az előzetes várakozásoknak megfelelt a csapat – összejött az érem és a pontszerző hely, sőt, Gulyás Michelle világcsúccsal nyerte meg az olimpiai aranyat. Mindez bizonyára az elégedettségnél többre is ad okot.
– Még ennél is jobb eredmény volt bennünk – kezdte gondolatait Martinek János szövetségi kapitány. – A fiúktól is lehetett számítani hasonlóra, mint amit a lányok mutattak. Bőhm Csabi igazán jó passzban volt az olimpia előtt, megnyerte a világkupadöntőt, a világbajnokságot, de ezzel szerintem kis pluszterhet pakolt a vállára, a szurkolói hangulatból származó nyomás miatt nem tudott tökéletesen összpontosítani. Ám a víváson kívül nem volt gond a többi számával, azok alapján az élmezőnyben lett volna a helye. Ugyanez igaz Szép Balázsra is, ő magához mérten jól vívott, úszásban, futásban viszont szerinte is kicsit keveset ért el, de nüanszokról beszélünk, két-három másodpercről a medencében, tízről a futópályán. Szó sincs hatalmas rontásról, vagy arról, hogy a felkészülésében romlott el valami, egyszerűen nem aznap jött ki a csúcsteljesítménye. Bár természetesen mindketten csalódottak voltak, szerintem nagyszerűen versenyeztek, döntőbe jutottak az olimpián, Balázs tizedik, Csabi tizenharmadik lett, abszolút nincs miért szégyenkezniük.

– Mit gondol, Gulyás Michelle hogyan nyerte vissza csúcsteljesítményét?
– Michelle két mélypontot élt át az idén. Az egyik a nullapontos lovaglás a vébén és ennek a mentális hatásai. A párizsi elődöntős lovaglása enyhített ezen a fináléra, feloldotta benne a görcsöt. A másik a fizikai része, a budapesti világkupán és az ankarai világkupadöntőn tapasztalt kisebbfajta megrogyása. Abban az időszakban szerintem olyan pluszmunkát végzett, ami sok volt neki. De azután kapott pihenőt, lehetőséget a regenerációra, és a vébén már a legjobbját idézte. A nullapontos lovaglása ellenére nem adta fel a versenyt, és eszméletlen jó kombinált számot futott. Ha ő egyben van, akkor tényleg egyben van, és ilyen kiemelkedő eredményekre képes, mint amit Párizsban láttunk tőle.

– Mik voltak Guzi Blanka első gondolatai a döntő után?
– Részben negatívan élte meg – hiszen bizonyos szemszögből ez a „legrosszabb” pozíció, ilyen közel a dobogóhoz, de mindennel együtt világraszóló eredmény az övé. Egész évben küzdött a vívással, aránylag későn, tizenhat évesen csatlakozott a sportághoz, még nem szerezte meg azokat a tapasztalatokat, mint a többiek. A vívás elsajátításához hosszú évek munkája és megannyi verseny kell, még nem tart azon a szinten, hogy olyan kimagaslóan vívjon, mint például Michelle, ám így is előfordul egy-egy kiugró eredmény. A világbajnokságon tizenhét tizennyolcat vívott, így lett ezüstérmes – az olimpián csupán két tussal adott kevesebbet. Tíz pont nem olyan sok, de ezzel már bronzérmes lett volna. Illetve régebben kicsit bizonytalan volt lovaglásban, ám ki kell emelni: az utolsó három lovaglása – a világbajnoki döntőben, illetve az olimpiai elődöntőben és a fináléban – hibátlan volt, szenzációsan koncentrált. Nagyon szívós versenyző, szerintem ezt még kézilabdázóként szedte magára. Szintúgy sokat dolgozik és még mindig fiatal, van ideje, hogy az egész versenyzése tökéletesre formálódjon.

– Ahogy már korábban említette, decemberig van szerződése szövetségi kapitányként, viszont versenyek addig már nincsenek. Mi történik a hátralévő időszakban? A sportág újjáalakulásában valamennyire még részt vesz?
– Azon leszek, hogy átadjak mindent az utódomnak. Hátravannak a leadandó jelentések, például a beszámoló az olimpiáról a Magyar Olimpiai Bizottságnak, az éves beszámoló a sportág történéseiről, bár mindkettő örömteli feladat lesz, rendkívül jó idényt zártunk. De az elsődleges most a pihenő az olimpiai beszámoló után – van még harmincöt nap szabadságom. Aztán majd az élet alakítja, milyen mértékben maradok a sportág közelében.