Tóth Krisztián: Éremmel a nyakamban lennék teljesen elégedett

Két hónap telik el a világbajnokság és az olimpia között, hogyan készül ebben az időszakban Párizsra?
Természetesen elég keményen, folyamatosan edzek, és próbálom minél jobban időzíteni a csúcsformámat a játékokra – mondta az olimpiai bronzérmes Tóth Krisztián a Nemzeti Sportnak. – Az edzések minőségének és mennyiségének egyensúlyát igyekszünk megtalálni.

Hogyan lehet rálelni az arany középútra, hogy ne is legyen túl kimerült, de fizikailag készen álljon az olimpiára, illetve az edzéseken mekkora hangsúlyt fektetnek a mentális felkészülésre?
Van erre módszerem, hogy mikor lehet elengedni a nagy versenyek előtt a gyeplőt, a párizsi már a harmadik olimpiám lesz, szerintem ezért jól be tudom lőni, mikor vehetünk vissza az edzések intenzitásából. A fizikai és mentális felkészülés aránya ötven-ötven százalék. Testileg nagyon erős emberek szellemi erő nélkül nem fogják tudni kiaknázni azt, ami bennük rejlik, aki pedig mentálisan erős és legyőzhetetlennek hiszi magát, kellő fizikum hiányában szintén alulmaradhat. Mindkettőre egyenlően kell összpontosítani.

Milyen módszere alakult ki az évek során az olimpiai felkészülésre?
Rengeteget edzek, és nagyjából tíz nappal a verseny előtt kell olyan formában lennem, ami megfelelő a sportág legnagyobb megméretésére, utána pedig kipihenem az elmúlt hónapok fáradalmait, hogy a versenynapra készen álljak.

Ön is elutazott a válogatott tagjaival a spanyolországi edzőtáborba?
Igen, hétfőn csatlakoztam a többiekhez, és együtt mentünk.

Ez az utolsó olyan tábor, amelyben közvetlen nemzetközi riválisokkal is megmérkőzhetnek?
Igen, bár lesz még magyarországi edzőtábor is, de a világelit oda már nem jön. Pakson az utánpótláskorú versenyzőkkel együtt készülünk majd, de az már inkább a fizikai szinten tartást, és a technikák pontosítását segíti, mintsem a közvetlen riválisokból való felkészülést.

Van olyan, akivel mindenképp meg akar küzdeni Spanyolországban, hogy megnézzék egymást közelről az olimpia előtt?
Nincs olyan, akivel mindenáron szeretnék harcolni. Az indulók jelentős részét már ismerem, úgy vélem, hatalmas újdonságot senki sem fog tudni mutatni. Nagyjából két héttel ezelőtt voltunk Horvátországban edzőtáborban, akkor mindenkivel megküzdöttem, aki az olimpián szembejöhet, így most már nincs senki a célkeresztben. Minél több és jobb harcot szeretnék, hogy ezek tükrében elvégezhessük az utolsó simításokat.

Tokióban bronzérmet szerzett, mondhatni, ismeri a siker titkát. Mi kellhet most ahhoz, hogy megismételje vagy akár felül is múlja azt az eredményt?
Ez több tényezőtől függ, a saját mentális és fizikai felkészültségem mellett szükséges a szerencsés sorsolás. Azért is küzdöttem a kétéves kvalifikációs időszakban, hogy benne legyek a legjobb nyolcban, és kiemeltként erre nagyobb esélyem legyen, mint a többieknek. Nem hátrány, ha az ember nem az aktuális világbajnokkal kezd. Nincsen tuti recept, ami rajtam múlik, azt viszont tökéletesen kell megcsinálnom.

Pont került az i-re, lezárult a cselgáncsozók maratoni, kétéves kvalifikációs időszaka. Ebben a periódusban előfordult, hogy a világranglista alapján 9-10 magyar harcos is kijutott volna Párizsba, a véghajrá azonban nem sikerült jól, öten szereztek egyéni kvótát. Tóth Krisztián (90 kg, MTK Budapest), Pupp Réka (52 kg, Atomerőmű SE), Özbas Szofi (63 kg, BHSE) és Gercsák Szabina (70 kg, Atomerőmű SE) direkt kvótával, Ungvári Attila (81 kg, Budaörsi SC) pedig kontinentálissal lehet az ötkarikás játékok résztvevője. Az időszak lezárásával egy időben azonban gazdára találtak a szabadkártyák is, amelyek közül egyet a magyar vegyes csapat kapott, és most először ott lesz az olimpián. Ráadásul az Eb-bronzérmes Pongrácz Bence (VSD) így egyéniben is tatamira léphet a francia fővárosban. Ráadásul a visszaosztott kvótákból is jutott egy Magyarországnak, a szerencsés Vég Zsombor (100 kg, Ceglédi VSE) lett, így ő is tatamira léphet Párizsban.

A legmagasabban jegyzett magyar dzsudokaként utazik Párizsba – teherként éli meg?
Semmi esetre sem teher most már. Szerencsére sokat láttam, rengeteg versenyt megjártam. Az egyik legrutinosabb versenyző vagyok a csapatban. Próbálok ezért a többiekkel is foglalkozni kicsit, igyekszem segíteni őket abban, mivel kell és mivel nem szabad foglalkozni, főleg azokat, akiknek ez lesz az első olimpiájuk. Szeretnék egyfajta vezető szerepet betölteni a csapatban. Persze versenydrukk és természetes izgalom lesz bennem a rajt közeledtével, de az egyik legnagyobb cél, amit a karrieremben el akartam érni, az olimpiai érem már megvan. Ezután fogalmaztam meg a következőt, hogy én akarok lenni az első magyar dzsúdós, akinek két olimpiai érme van, de azzal, amit elértem elégedett vagyok, és ami ezután jön, az bónusz, amiért természetesen mindent megteszek. Nincs miért tartanom a július harmincegyedikétől.

Keresik is önt a fiatalabbak, vagy ha látja rajtuk, hogy valamit másképp csinálna, akkor magától próbál tanácsot adni?
Inkább a második igaz rám, noha vannak megszokott kérdések, amelyekkel a rutintalanabbak megkeresnek, de közvetlen embernek tartom magam, ha úgy érzem, segíthetek, meg is próbálom. Igyekszem megértetni másokkal, ha valami olyat csinálnak, ami az olimpiai szereplés rovására mehet, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a játékok közeledtével egyre kevésbé, majd egyáltalán ne foglalkozzanak a közösségimédia-felületeikkel, csak a versenyre és saját magukra összpontosítsanak. Azt szeretném, hogy az én korábbi hibáimat a csapattársaim ne kövessék el.

A szavai úgy hangoznak, mint egy edzőéi – gondol már az olimpia utáni időszakra is?
Természetesen foglalkoztat a jövő, elképesztően szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az olimpiai bronzérem rengeteg kaput kinyitott előttem a sportágon belül és kívül is. Függetlenül attól, hogy milyen eredményt érek el Párizsban, illetve, hogy folytatom-e a versenysportot, sok jó lehetőségem van, köztük az edzői pálya is. Még nem tisztult ki teljesen a jövőmről alkotott kép a fejemben. Egyelőre az olimpiára összpontosítok, utána visszatérek erre a kérdésre.

Egészségesen várja az olimpiát, nem küzd semmilyen sérüléssel?
Az élsportolóknak mindig vannak apró sérülései, főleg ilyen kiélezett időszakban, mikor a testünket akár erőn felül is megterheljük a kívánt forma eléréséhez, de szerencsére nincsen olyan sérülésem, ami befolyásolná az olimpiai szerpelésemet, és bízom benne, hogy már nem is lesz.

Az obligát kérdés sem maradhat el: mivel lenne elégedett az olimpián?
Közhelynek tartom, de azzal, ha mindent kiadtam magamból, és semmi sem marad bennem a versenynap utánra. Verekedjek egy nagyon jót, ha sikerül, nem marad el a jó eredmény. Ha a szívemre teszem a kezem, egy éremmel a nyakamban lennék teljesen elégedett.

A PÁRIZSI PROGRAM
Július 31., vasárnap
10.00: férfiak, 90 kg