Ötkarikás történetek: a művészeti vetélkedés bajnoka – még 48 nap a rajtig

A CSAKNEM SZÁZ ÉVVEL ezelőtt, 1928-ban rendezett amszterdami olimpia első magyar aranyérmét nem sportoló, hanem sporttörténész szerezte. Ahogyan azt a 2016. augusztus 15-én megjelent Népsport mellékletünkben megjelent írásában Csillag Péter kollégánk is leírta, Mező Ferenc Az olympiai játékok története című munkájával megnyerte a szellemi versenyek irodalmi kategóriájának epikai első díját. Mező a német Ernst Weisst, illetve a holland Karel Schartent és Marga Artink-Scharten előzte meg a vetélkedésben.

Tudós emberként Mező Ferenc az íróasztal mögött érezte magát a legkomfortosabban, miközben mindent tudott az antik világ versenyeiről. Mivel nem volt tagja a hollandiai magyar küldöttségnek, a díjátadás pillanatairól is csak mások beszámolóiból értesülhetett. A kis zalai faluból, Pölöskefőről származó klasszika-filológus, gimnáziumi görög és latin tanár gyermekkora óta szenvedélyesen vonzódott a sporthoz. Amszterdami sikeréről hónapokkal később így emlékezett meg:

„Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-jén hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Minden munkámért, minden szenvedésemért, életem minden csalódásáért kárpótol amszterdami sikerem s boldoggá tesz a tudat, hogy hazámnak is hasznára-javára lehettem.”

A zalaszentgróti, nagykanizsai, majd budapesti tanár és igazgató 1948-tól rövid ideig a Nemzetközi Olimpiai Bizottsága tagja volt. Sportvezetői pályafutása az 1950-es évek végén új lendületet vett, nyelvezete megfelelt a korszak politikai elvárásainak. A sajtóban és a rádióban több ezer alkalommal kaptak nyilvánosságot hazai, illetve külföldi előadásai, 1961-ben bekövetkezett halálát követően Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.