Kovács Edit a kézilabdázók olimpiai meccseit várja a leginkább

– Kanyarodjunk vissza az elejére! Hol kezdett el vívni?
– Veszprémben választott ki az iskolai toborzón Tiszttartó Tibor, és négy évvel később már országos ifjúsági csapatbajnokságot nyertünk – emlékezett vissza a 70. életévét vasárnap betöltő Kovács Edit, aki 1976-ban, 1980-ban és 1988-ban is az olimpiai bronzérmes magyar tőrcsapat tagja volt. – 1972-ben kerültem Budapestre, a VM Egyetértésben, majd az MTK-VM-ben sportoltam 1990-ig, végig Szőcs Bertalan volt a mesterem. Tőle valóban rengeteget tanulhattam, a segítségével 22 évesen már biztos tagja lehettem az 1976-os montreali olimpiára utazó válogatottnak. Sikerekben gazdag versenyzői pályafutásomhoz egyetlen bánatom kötődik: csak a harmadik ötkarikás szereplésemen, Szöulban indulhattam egyéniben is.

– Az élete utána is bővelkedett fordulatokban.
– Megszereztem a szakedzői, majd a vendéglátóipari diplomát is, szakfelügyelőként, aztán szövetségi főtitkárként is dolgoztam. Kétezerben nagy kanyarral a Magyar Labdarúgó-szövetséghez kerültem, amelynél szervezői munkakörben kellett megállnom a helyem. Kétezerhétben a vívás szeretete felülkerekedett bennem, ezért fogadtam el Érsek Zsolt hívását és lettem fiatalokkal foglalkozó edző a Törekvésben. Mindig is a technikás vívást képviseltem, erre oktattam a rám bízottakat is, akikkel nagy örömmel dolgoztam együtt.

– Kétezertizenötben ment nyugdíjba, így már történelmi távlatból vonhat mérleget a pályafutásáról.
– Fáj, hogy nem lehettem olimpiai bajnok! Los Angeles idején voltam a legjobb formában, az 1987-ben Lausanne-ban, csapatban nyert világbajnoki cím némiképpen kárpótol. A dobogó tetején állva hallgatni a Himnuszt tényleg csodálatos érzés. No és a fair play díj is sokat jelent nekem, amit egy nem kért tusért kaptam, majd elvesztettem a meccsemet Bóbis Ildikó ellen az ob-döntőben.

– Nyugdíjasként mennyire maradt meg sportosnak?
– Minden labdajáték érdekelt, de a tenisz állt a legközelebb hozzám. Sajnos kétezer­tizenhatban szívinfarktust kaptam, azóta visszafogottabban élek, futni például képtelen vagyok. Rengeteget autózom, Budapesten és Veszprémben is háztartást vezetek, ott él ugyanis a 92 éves édesanyám, akivel a lehető legtöbb időt akarom együtt tölteni. A vívásra így is szakítok időt: amikor tehetem, ott vagyok a versenyeken és követem az eseményeket. Szilágyi Áron teljesítménye Gerevich Aladárék produkciójával egyenértékű! Örülök Dósa Dániel és Pásztor Flóra sikereinek; a magyar vívás jogos reményekkel készülhet a párizsi olimpiára.

– Másik kedvenc sportága, a tenisz eseményeit is követi?
– Roger Federer igazi úr volt, akinek játékstílusa utolérhetetlen. A napokban a világranglista élére törő Jannik Sinner egyszerűen csak kitűnően játszik, katonás fegyelemmel, mellékzöngék nélkül.

– Ha már említette a párizsi olimpiát, mi érdekli a játékok programjáról a leginkább?
– A férfi kézilabdázók mérkőzései! Ugyan veszprémiként csalódott vagyok, hogy magyar játékos csak véletlenül kerül be a városom csapatába, de az természetes, hogy válogatottunk meccseit nagy érdeklődéssel várom – a fiúk mellett a lányokéit is!