Vívás: Márton Anna újra a páston

– Örömhír már az athéni világkupa-viadal előtt: az indulók előzetesen leadott listáján szerepel Márton Anna is. Vagyis újra minden rendben van a műtéte után?
– Még nem jelenteném ki kategorikusan, hiszen a múlt hét volt az első, amikor vívtam az edzéseken – válaszolta Márton Anna, akit elszakadt elülső keresztszalagja miatt októberben immár másodszor is megműtötték. – Az nem volt meglepő, hogy ennyi idő után megterhelő volt a vívás, azonban az elmúlt hetekben beteg is voltam, akárcsak a kisfiam, Vince, úgyhogy voltak jócskán nehezítő körülmények – vagyis még nem vagyok százszázalékos állapotban.

– Hogyhogy nevezett az athéni versenyre?
– Valójában csapatdöntés született, a „kislányok” hallani sem akartak arról, hogy ne utazzak, és én is úgy gondolom, ahhoz, hogy visszarázódjak, vívnom kell – versenyen is. Szerencsére vagyok már olyan szinten, hogy megsérülni nem fogok.

– Ott lesz a lábán a rögzítő?
– Biztonsági okokból igen, hiszen még csak négy hónapja műtöttek. De valójában már nem a térdemet segíti, hanem a fejemet, hiszen megnyugtat a tudat, hogy így biztosan nem sérülök meg.

– A gyógytornásza is rábólintott az indulásra?
– Szegény frászban van, hiszen gyorsított rehabilitáción vagyok túl, és jól is sikerült, de azért félt engem. Én viszont tudom, hogy hiányzik a gyakorlás, az, hogy megérezzem újra a távolságot, a ritmust, és ehhez egy hét vívás nem elég – az egyértelmű, hogy nem életem formájában fogok vívni Athénban, de szeretném újra megérezni a ritmust, és azt, milyen versenyezni. Nekem ez amolyan próbaverseny.

– A csapatviadalon is pástra lép?
– Amikor a „kislányok” meghallották, hogy nem biztos, hogy megyek Athénba, egyöntetűen azt mondták, szükségük van a lelki támogatásomra, amelyet akkor is megkapnak tőlem, ha csak ott állok a pást mellett, vagy csak egy-egy asszóra szállok be. Úgy látják, a jelenlétem is segít. Nagyon meghatottak… Azt hiszem, azért is vagyunk sikeresek, mert ennyire szeretjük egymást, mi tényleg egymásért vívunk.

– Egy hét vívás után mi az, ami már visszajön a kezekbe-lábakba?
– Fokozatosan zökkenek vissza. Az első nap le tudod győzni a gyengébbeket, később már az erősebbeket is, jön vissza a tempó, a gyorsaság, de türelmesnek kell lenni – ez nem olyan, mint a kerékpározás, itt nagyon ki lehet esni az egészből. Azért erősködtem én is, hogy indulhassak Athénban, mert szeretném újra megérezni a versenyzést. És azt hiszem, nemsokára már a formám is rendben lesz, három hét múlva St. Niklaasban még jobb állapotban leszek, az olimpiára pedig bőven összerakom magam.

Két állomás van hátra a kvalifikációs időszakból, a hétvégi athéni viadal, valamint a három hét múlva esedékes St. Niklaas-i verseny. A világbajnok női kardcsapat nagyszerűen áll, a kvalifikációs rangsorban második, míg a világranglistán harmadik, ám matematikailag még nem biztos a kvóta. Talán Görögországban már az lesz. „Nem számolgatunk, nincs matekozás, vívni kell – jelentette ki Gárdos Gábor, aki amellett, hogy Márton Anna mestere, a női csapat vezetőedzője is, így mindenkiről friss információval szolgált lapunknak: – Battai Sugárnak az elmúlt napokban fájt kicsit a lába, de legutóbb Limában nagyon jól vívott, ezt a vk-ezüstje is bizonyítja, és Pusztai Liza is ügyeskedett. Ami Márton Annát illeti, úgy látom, a lába rendben van, nem vizesedett be a térde egyszer sem, mint az első műtét után, a vívása viszont nem tetszett a múlt héten. Ráadásul beteg volt, már csak emiatt is fáradékonynak tűnt – ezért sem akartam, hogy velünk jöjjön Athénba. De a kislányoknak nem mondtam meg, mit tervezek, mert tudtam, ők számítanak Pankára, ám aztán Panka is úgy jött le a terembe a hét elején, hogy egyértelmű volt, mit forgat a fejében. Mondtam neki, vívjon akkor a csapattársakkal, hadd lássam ismét vívni, s úgy pörgött, úgy »nekiment« az ellenfeleinek, hogy öröm volt nézni. Így aztán, bár először lemondtam az utazását, meghajoltam a csapat akarata előtt.” Bár két verseny előtt nem egyszerű a matekozás a kvalifikációt illetően, az biztos, hogy az ukránokat és az olaszokat figyelni kell. Az ukrán csapat egyelőre az európai kvótát tartja a kezében, az olasz meg a kieső amerikait (a szabály úgy szól, hogy az első négy automatikus induló, a további négy kvótát pedig a kontinenselsők kapják, ha viszont valahonnan nincs együttes a tizenhatban, a rangsorban legjobb a befutó), és persze akkor még az olyan „finomságokról” nem szóltunk, mint a bolgárok legutóbbi negyedik helye. Úgyhogy osztjuk Gárdos mester véleményét: vívni kell, akkor baj nem lehet.