A vívás és a pedagógia mestere volt Batizi Sándor kardedző

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2023.11.26. 16:02
null
A kerekesszékes vívás rengeteget köszönhet Batizi Sándornak, a magyar és a németországi is (Fotók: Batizi Tamás archívumból)
A 90. életévében elhunyt Batizi Sándor többek között a kardvívó Marót Péter, Gerevich Pál, az olimpiai bajnok Bujdosó Imre és a kerekesszékben paralimpiai bajnok Szekeres Pál edzője volt.

 

Az október 31-én 89 éves korában elhunyt Batizi Sándor kardedző vívómester igaz, magyar ember volt. Nem véletlenül mondta róla Illyés Gyula: „Kétszeresen magyar állampolgár.”    A kárpátaljai Técsőn született 1934. március 30-án, szülei arra tanították, nyitott szemmel járjon a világban, s becsülje magyarságát, ugyanakkor a munka szeretetét is beleplántálták. Az élete alkonyán kerekesszékbe kényszerülő Batizi a Múlt és jelen sorozatban Gulyás László riporternek kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról, hogy nehezen vette az orosz iskolák akadályait, de mindig voltak céljai. A lembergi (Lviv) Testnevelési Főiskolán kiderült, remek érzéke van a víváshoz. Úgy lett a szovjet kardválogatott tagja 1955-ben, hogy egy moszkvai világkupaversenyen bejutott a döntőbe. Az edzőtáborban ő tolmácsolt a magyaroknak, jóban volt Gerevich Aladárral, Kárpáti Rudolffal és Kovács Pállal is – később büszkén mesélte, a fiaikat ő tanította vívni. Nem volt hajlandó Sándor keresztnevét Alekszandrra változtatni, nem csoda, hogy nem utazhatott külföldre. Számos alkalommal a repülőtéren szembesült a megkülönböztetéssel, a csapatvezető csak annyit mondott: „Batizi, nem kaptál útlevelet, nem utazhatsz.”      Utólag így summázott:   „Nem voltam megbízható ember.”  Az 1956-os melbourne-i olimpiára sem vitték el, egyéniben Kárpáti nyert, csapatban pedig a szovjeteket is megverve Magyarország. A legyőzött Leonyid Bogdanov, Lev Kuznyecov, Jakov Rilszkij, Jevgenyij Cserepovszkij, David Tisler összeállítású csapat bronzérmet szerzett, akárcsak egyéniben Kuznyecov.


Már versenyzőként kiderült, képes átadni a tudást, az is tény, súlyos közlekedési baleset következtében viszonylag hamar be kellett fejeznie aktív karrierjét. Tanítványaival már hajnalban gyakorolt, nagy hangsúlyt fektetett a megfelelő lábmunkára. A később csapatban olimpiai bajnok Viktor Szigyak is megfordult a keze alatt – más kérdés, Batizi jobban szeretett volna a határ innenső oldalán dolgozni, mondván:   „Én magyar vagyok, Magyarországon szeretnék élni.”   Persze nem akarták, hogy a nagy vetélytárs magyarok trénere legyen –, nem véletlen, hogy kilenc évig kérelmezte az áttelepülést... Egészen pontosan 1974. augusztus 3-án érkezett meg a Keleti pályaudvarra, ahol az Újpesti Dózsa és a Vasas vezetősége várta, ő az utóbbi egyesületet választotta, annak is köszönhetően, hogy az ott vívó Kemenes Ernő közgazdász – később az Országos Tervhivatal elnöke – jó barátja volt. Generációk nőttek fel a keze alatt, de olyan remek kardozók is mesterüknek vallhatták, mint az olimpiai ezüst- és bronzérmes, csapatban világbajnok Marót Péter, az egyéni vb-első és olimpiai 3. Gerevich Pál vagy a szöuli olimpián csapatban aranyérmes és kétszeres vb-első Bujdosó Imre.

Batizi Sándor (balra) iskolát ad Gerevich Pálnak
Batizi Sándor (balra) iskolát ad Gerevich Pálnak

A kardedző fia, Batizi Tamás elmondta, édesapja kihívásnak érezte, hogy az úgymond problémás sportolókkal foglalkozzon, a szakmai tudása kiváló pedagógiai érzékkel párosult. A mester felelevenített egy történetet Bujdosóval kapcsolatban: hajnalban iskoláztak, s megérezte a vívón az alkoholszagot. „Mi van, Bujdi, te másnapos vagy?”  – kérdezte. Mire a mindig egyenes kardozó csak annyit válaszolt:   „Nem, mester. Mai napos!”   Batizi így emlékezett kettőjük kapcsolatára: „Noha volt gondom vele, de adja Isten, hogy olyan tanítványa legyen az embernek, mint Bujdi.”  Az ugyancsak kardozó – korábban világkupaversenyen is induló – Batizi Tamás hozzátette, igazi nevelőedzőként egy korosztályos siker legalább annyit ért a szemében, mint egy felnőttként elért jó eredmény:   „A pedagógus énje volt csodálatra méltó, és a vívás iránti alázata.”  Egy német kisváros idősotthonában néhányan kedvet kaptak a víváshoz, a mester képbe került, nem érdekelte, hogy csak hatan vannak és a legfiatalabb 72 éves, megtanította őket az alapokra. Nem véletlen, hogy a 2019-es budapesti vb-re néhányan közülük eljöttek, csak úgy meglátogatni „Sanyi bácsit”.


A rendszerváltozás idején Batizit megkeresték az NSZK-ból, a vegyipari Bayer-holding Dormagenben vívóklubot üzemeltetett. Csak azt akarták, a gyárban dolgozók gyerekei jó kezekben legyenek, ehhez képest a Batizi által nevelt válogattak sorával a legerősebb klubbá nőtte ki magát. Később ő hívta a román színekben kardcsapatban 1984-ben olimpiai bronzérmes Szabó Vilmost, aki továbbvitte a Batizi-örökséget: Dormagen a német vívás fellegvára lett. Amikor a Vasas kiváló nevelőedzője, Gerevich György 2008-ban elhunyt, tanítványai közül Szilágyi Áront és Iliász Nikolászt Batizi ajánlotta be Szabóhoz, a fiatalok az átmeneti időszakban a 2009-ben világbajnok Nicolas Limbach nevével fémjelzett válogatottal gyakorolhattak. Az sem véletlen, hogy Szabó Vilmos, Bujdosó Imre és Bokor Gergő személyében három Batizi-tanítvány is dolgozik edzőként Dormagenben.

Fia, Batizi Tamás is kardvívó volt (Fotó: Dömötör Csaba)
Fia, Batizi Tamás is kardvívó volt (Fotó: Dömötör Csaba)


A mester sohasem feledkezett meg magyarságáról, többek között Kányádi Sándor erdélyi költővel is tartotta a kapcsolatot. Németországi munkáját mindig átmenetinek tekintette, 2000-ben hazatérve Magyarországra Gödöllőn telepedett le. Régi tanítványa, a város polgármestere, Gémesi György hívására a helyi klubban vállalt munkát, elmondása szerint igazi családi közösségre lelt. Valamennyi korosztállyal foglalkozott a kicsiktől a versenysportolókig. Munkájának nagy része van abban, hogy a gödöllői klub felnőtt a hagyományos vívóegyesületek közé. Még életében a vívóterem társnévadója és Gödöllő díszpolgára lett – a város ezzel ismerte el fáradozásait.

Az tette leginkább boldoggá, ha gyerekekkel foglalkozott
Az tette leginkább boldoggá, ha gyerekekkel foglalkozott


Élete alkonyán fiatalkori balesete és több mint fél évszázadnyi edzői tevékenysége következményeként kerekesszékbe kényszerült. Tönkrementek a térdei, a műtétek sem hoztak kellő eredményt, ráadásul a látása is meggyengült, sőt, a kórházban műtéti fertőzés után kilencven százalékban elvesztette a szeme világát.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 25-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik