Népsport: Abay-Nemes Oszkár, a forradalmárok védőügyvédje

Ha az 1936-os berlini olimpia úszósikereiről, pláne pláne Csik Ferenc amerikai és japán torpedók felett aratott világraszóló diadaláról beszélünk, minden más elhomályosodik, így tényleg csak a bennfentesek képesek felsorolni a bronzérmet szerző 4x200 méteres gyorsváltót Csik mellett alkotó három másik úszó nevét. Közülük is előbb ugorhat be Lengyel Árpádé és Gróf Ödöné, hiszen a staféta 1934-es sikere nyomán Európa-bajnoknak is vallhatták magukat, sőt az 1938-as kontinensviadalon is vízbe ugrottak, egy hellyel lemaradva a dobogóról. A hiányzó láncszem, Abay-Nemes Oszkár viszont csak egy csúcsversenyen, a berlini játékokon mutatta meg magát a világnak.

Abay-Nemes Gyula patikus nyolc gyermekének egyikeként született 110 évvel ezelőtt, 1913. szeptember 22-én a Pozsony vármegyei Magyardiószegen, egyéves korában Paksra költöztek, ahol apja gyógyszertári jogot nyert: a patikát a család teljes vagyonából vette meg 94 ezer koronáért 1914-ben (felhalmozódó adósságai miatt 1931-ben túl kellett adnia rajta). Oszkár a négy elemit Pakson, a gimnázium első négy osztályát Kalocsán járta ki, ötödiktől pedig Pécsen, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Katolikus Gimnáziumában tanult. Egy feljegyzés szerint hatodikosként, 1928 szeptemberében vett részt első úszóversenyén, és nyert 50 méter gyorson, mint ahogy 1929. június 2-án is ő győzött ezen a távon, valamint a 3x50 méteres váltóban, ezzel iskolája végleg elnyerte a Maléter-serleget.

Úszótudását még Pakson, Hága József dunai kosaras uszodájában alapozta meg, de – ahogy ő is vallotta – mindent felfedezőjének, a Pécsi AC edzőjének, Várnagy Elemérnek köszönhet. Kugler Sándor magyar úszókapitány már 1929 áprilisában elhívta a budapesti húsvéti úszógyülekezetre a hetedikes gimnazista Abay-Nemest, aki előző ősszel még csak 1:15-öt tudott… Első nagyobb sikerét – már egyetemistaként – az 1932-es nagykőrösi úszókongresszuson aratta, első fontosabb fővárosi fellépésén, az 1932. október 8-án az olimpiai pólósok tiszteletére rendezett ünnepi gálán a harmadik helyet szerezte meg – a következő évben pedig letette a névjegyét: többek között a favorit Székely Andrást és Lengyel Árpádot felülmúlva győzött a bajnokságon 200 gyorson, az augusztus végi firenzei versenyen pedig maga mögé utasította a szárnyait bontogató Csik Ferencet.

Tanulmányi előmenetelét fontosabbnak tartva 1934-ben és 1935-ben kevesebbet tréningezett, érthetően elmaradtak a kiemelkedő eredmények, de miután az egyetemen summa cum laude minősítéssel megkapta diplomáját, újra ráfeküdhetett az úszásra.

Életében először az 1936. májusi, genovai olasz–magyar viadalon törte át az egyperces határt, pontosan 59 másodperc alatt végigsuhanva a távon. Augusztusban pedig rajtkőre léphetett az olimpián, és bár 100 méteren nem volt esélye túljutni a középdöntőn, az Európa-rekordot (9:12.3) repesztő bronzérmes 4x200-as váltó tagjaként nagy dicsőséget szerzett Pécsnek és a PAC-nak, amelyet sohasem hagyott el.

A következő két esztendőben civil pályafutására figyelt, ügyvédbojtárként dolgozott, újra visszavett a tréningekből, ritkán mérette meg magát versenyeken. Az 1938-as úszószezon pécsi rajtján például a Szeged pólócsapata utazott a Mecsekaljára, hogy – a két együttes történetében először – összecsapjon a Pécsi AC-val, amelyben Abay-Nemes Oszkár is szerepelt. A június 19-én fél hattól a Városi Fürdőben vívott meccset úszóversenyek vezették fel, a program méltó befejezése pedig az Olaszország–Magyarország futballvilágbajnoki finálé (4:2) közvetítése volt. A PAC felkészülés, kétkapus tréningek nélkül állt ki, míg a Szeged meleg vizű uszodában gyakorolt hetek óta, és nyert is 5:3-ra (Abay-Nemes egyenlített négyméteresből 1:0-nál).

A következő évben megint nekidurálta magát, júliusban nyert Kassán, 1939. augusztus 20-án pedig harcba indult a klasszikus szám, a 100 méter gyors bajnoki címéért. Ott volt az uszodában az öreg földrészen először egy perc alá jutó, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok, 31 éves Bárány István és a három évvel korábban Berlinben nagy szenzációt keltve olimpiai aranyérmes, 26 éves Csik Ferenc – előbbi már úszókapitányként, indítóbíróként, utóbbi célbíróként.

Miután Csik „szárazon maradt”, nagy esély nyílt Abay-Nemes előtt, akinek a kiemelkedően tehetséges Eleméry Rezsőre kellett figyelnie. A 26 éves pécsi ügyvédbojtár az első rajtnál belepottyant a vízbe, a második start már hibátlan volt, de a fordulónál még csak a harmadik helyen tempózott. Nagy elánnal eredt a vizet az élen szántó Zólyomi András, Eleméry duó nyomába, nyolcvan méternél begyújtotta a rakétákat, és nagy meglepetésre egy karhosszal, 1:01.4-es idővel ő csapott be elsőként a célba. Az Esti Ujság így tolmácsolta a vízből kiszálló bajnok szavait: „Életem első százas bajnoksága. Szépen fejezem be, ha el is megyek most már.”

Mégsem ez lett az utolsó dobása, tudniillik két nap (!) múlva már a bécsi főiskolai világbajnokságon állt rajtkőre, és egy tizedmásodperccel rosszabb idővel ott is diadalmaskodott, ráadásként a 4x200 méteres váltó (Abay-Nemes, Papp, Lengyel, Gróf) tagjaként is a dobogó tetejére állhatott.

Teljesen nem állt le az úszással, ám magas szinten már nem folytatta. Azért sem, mert 1940-ben bevonult katonának, a következő évben leszerelt, letette az ügyvédi szakvizsgát, és egyik barátjával ügyvédi irodát nyitott Pécsen. Rövidebb időszakokra ezt követően is behívták katonai szolgálatra, mint 1942. júliusában, ám még előtte, június 20-án a pécsi gyárvárosi (Szent József) plébániatemplomban örök hűséget esküdött Engert Arankának. A szertartást a család barátja, Virág Ferenc megyéspüspök végezte, aki diplomája megszerzése után, azaz már 1935-ben egyházmegyei helyettes ügyésznek nevezte ki az ifjú jogászt.

Hihetetlenül sűrű időszakot élt meg az 1940-es évek elején Abay-Nemes. Három gyermeke, László, István, Judit 1943-ban, 1944-ben, 1945-ben jött a világra, ő 1944 tavaszán ukrajnai frontszolgálatra vonult be, és májusban tábori postai lapon többedmagával tudatta a megyei lap, a Dunántúl közvetítésével, hogy jól van. Júniusban sebesülten tért vissza megyéjébe, felgyógyulását követően bekapcsolódott a politikai életbe, belépett a Független Kisgazdapártba.

Érdemes közbevetni, hogy 1943 nyarán jobbára a PAC vízilabda-mérkőzésein tűnt fel a medencében. Öt gólt vállalt együttese egy tucat találatából a Zrínyi elleni II. osztályú meccsen, valamint három góllal járult hozzá a Kaposvár elleni 5:3-as sikerhez, amellyel a PAC jogot nyert a kerületi bajnokok osztályozó tornájára, és ebben az évben választották meg az úszószövetség délnyugati kerülete úszókapitányának.

No de vissza a „civil” történésekhez és a politikához…

A háború után a pécsi 4. honvéd kerületi parancsnokság igazoló bizottságának elnöke, miközben őt is átvilágította az ügyvédeket igazoló testület. 1947-ben kilépett a kisgazdapártból, és a Barankovics-féle Demokrata Néppárt (korábban Kereszténydemokrata Néppárt) színeiben lett országgyűlési képviselő, ám innen is távozott 1948 márciusában. Egy éven át független képviselőként tevékenykedett, majd csatlakozott a Független Magyar Demokrata Párthoz (Balogh-párt) – ennek köszönhetően tarthatta meg ügyvédi praxisát, merthogy az FMDP betagozódott a Magyar Függetlenségi Népfrontba. Szükség volt a manőverre, mert egy 1949. januári Dunántúli Napló-cikk durván fogalmazott róla: mindszentysta reakciós klikkhez tartozó úri jogásznak, fasiszták és népellenes bűnösök erőszakos ügyvédjének nevezte…

Ügyvédi tevékenységét az 1950-es években is folytathatta, 1956 után például a forradalom pécsi eseményeiben szerepet vállalók védelmét látta el hatékonyan az 1957–1958-as perekben, ami igencsak szúrta a „népi hatalom” szemét. Nem is váratott magára a retorzió: az ügyvédek működését felülvizsgáló bizottság határozatában eltiltotta hivatása gyakorlásától, egyúttal az Ügyvédi Kamara törölte névjegyzékéből 1958 augusztusában.

Bajba került munkanélküliként baráti segítséggel vették fel csillésnek a pécs-vasasi bányába, ahol októberben üzemi balesetet szenvedett. Az orvosi kezelés ellenére 1959. január 30-án, 45 évesen elhunyt.