– Döntöttek-e már hivatalosan arról, hogy június 16. és 18. között Plovdivban európai vívóversenyt rendeznek?
– Még nem, ám a levél megérkezett az Európai Vívószövetségtől, az EFC-től, amely arról értesíti a tagszervezeteket, hogy elkezdtek szervezni egy plovdivi egyéni zónaversenyt.
– Zónaversenyt? Vagyis nem a plovdivi viadal győztese lesz az Európa-bajnok, hanem az eredeti terveknek megfelelően a krakkói Európai Játékok egyéni nyertese?
– Jó kérdés, ennek kapcsán még folyik az egyeztetés.
– Nem volt még hasonlóra példa, vagyis hogy egy felkészülés közepén hirtelen beiktatnak egy versenyt, amely ráadásul beleszámít az olimpiai kvalifikációba is.
– Tönkre is teszi a felkészülést, felesleges finomkodni a jelzőkkel. Nagyon sajnálom a sportolókat, hiszen az év két legfontosabb versenyére készülnek, s amikor a legtöbb munkát kellene elvégezniük, el kell utazniuk Bulgáriába – ez kétségkívül nagy tortúra, de a legrosszabb, hogy legalább négy olyan nap kiesik a felkészülésből, amikor edzeniük kellene.
– Mi történne, ha nem utaznánk el Plovdivba?
– Az egyéni rangsorban a kontinentális bajnokságok rubrikájába nulla pont kerülne a sportolóink neve mellé... Az olimpia szempontjából kiemelten fontos ez az egyéni verseny, ugyanakkor a júliusi milánói világbajnokság miatt is számít, hiszen a jelenleg világranglista legjobb tizenhat helyezettje kiemelt lenne a vébén, így nekik nem kellene csoportmeccseket vívniuk – a plovdivi távolmaradással viszont ki is csúszhatnának a legjobbak közül. A világbajnokságon sokan indulnak, lesz, ahol kétszáznál is többen, vagyis a mezőny hatvan-hetven százaléka kiesik a selejtezők során, így nagyon nem mindegy, hogy valaki ott van-e a kiemeltek között, vagy sem.
– Miért állt elő ez a helyzet? Azt tudjuk, hogy a Nemzetközi Vívószövetség, a FIE engedélyezte az orosz és a fehérorosz sportolók indulását az egyéni küzdelmeken, ahogyan azt is, hogy az Európai Játékoknak otthont adó Lengyelország nem engedi be őket az országba, mégis: hogyan engedheti meg a FIE és az EFC, hogy az európai sportolók érdeke sérüljön?
– A FIE úgy véli, ez Európa problémája. Az EFC elnökségének tagja vagyok, ám hiába mondtam el, hogy számos buktatója van ennek a pluszversenynek – úgymint utazás, betegség, sérülés, formaidőzítés –, kisebbségben maradtam a véleményemmel. Sajnos itt is megmutatkozott a kontinensen belüli megosztottság, így hiába érveltünk néhányan azzal, hogy ezt a sportolók sínylik meg – ugyanakkor az is biztos, hogy a kialakult helyzet miatt hátrányba sem kerülhet senki az olimpiai kvalifikáció szempontjából. Arra azért kíváncsi leszek, hány orosz és fehérorosz vívó utazik Plovdivba... Úgy tudom, nagyjából kétszázan jelezték indulásukat, ám mert a visszaengedésük feltétele az, hogy semmilyen kötődésük sem lehet rendvédelmi szervekhez, nagyon kevesen kaptak engedélyt a részvételre. Hétvégén a női tőrözők tbiliszi világkupaversenyén is indulhattak volna, de nem voltak ott.
– Mi ott leszünk, ám kérdés, lesz-e, aki mégsem vállalja a plovdivi indulást, s hogy hogyan tudnak sportolóink alkalmazkodni ehhez a változáshoz.
– Az indulókról kedden dönt a szövetség elnöksége. Ami a kérdés második felét illeti: bízom benne, van akkora rutinjuk edzőinknek, hogy ezt az akadályt is sikerrel veszik. Sűrűn követik egymást a világkupaversenyek is, bár éppen a tavalyi Európa-bajnokság mutatta meg, hogy kipukkadhat a lufi: nem tudtunk külön felkészülni rá, nem is szerepeltünk jól. Tanultunk belőle, ezért is volt szeptemberben hosszabb és erősebb alapozás minden fegyvernemben – tudtuk, hogy hosszú szezon vár ránk, s bírni kell végig. A legfontosabb feladatunk, hogy megőrizzük a válogatottban a nyugalmat. Fizikailag senki sincs rossz állapotban, ez mentálisan lesz inkább nehéz. Kiemelten figyelnünk kell rá, hogy a pozitívumokból mindenki erőt merítsen, az esetleges negatív történéseket pedig minél hamarabb el kell felejteni.