Sznúker: Az élet túl rövid ahhoz, hogy panaszkodjunk – Ronnie O'Sullivan

A 6. Magyar Sznúkergála sztárja arról is beszélt lapunknak, milyen érzésekkel érkezett hazánkba.

– Többször hívták már a Magyar Sznúkergálára, miért most jött el az ideje, hogy igent mondjon?
– Nem vagyok benne biztos, hogy eljutott hozzám a meghívás, de nagyon jóban vagyok a gála szervezőivel. Nehéz az embernek összeállítani az időbeosztását, de Judd Trump, John Higgins és Neil Robertson már részt vett ezen az eseményen korábban. Osztozunk ezeken a lehetőségeken, és váltogatjuk egymást, amíg én itt vagyok, addig ők máshol szerepelnek, de örülök, hogy eljutottam Magyarországra – válaszolta lapunknak a hétszeres világbajnok Ronnie O'Sullivan az esemény pénteki sajtótájékoztatóján.

– A legtöbb magyar sznúkerrajongó először látja önt élőben játszani. Kihívást jelent lelkes közönség előtt szerepelni?
– Természetesen, mivel amikor készülünk és gyakorlunk a tornákra, senki sem figyel minket. A saját környezetünkben edzünk, de minden elvégzett munkának az ad értelmet, ha utána tömegek előtt játszhatunk. A közönség várakozásainak pedig meg kell felelni, senki sem akarja, hogy a rajongók csalódjanak. Mark és én is a legjobb formánkban szeretnénk az asztalhoz lépni a gálán. Szeretünk versenyezni, szeretünk sznúkerezni, és ezt lelkes rajongók előtt tenni mindig különleges.

– Mark Allen lesz a társa a gálán. Milyen kapcsolat van kettejük között?
– Mark kiváló játékos, több nagyon jó meccset játszottunk egymással az évek során, ráadásul most nagyszerű, kiegyensúlyozott formában van, de hamarosan itt a világbajnokság, amit mind a ketten meg akarunk nyerni. Ő mindig nyitott és őszinte volt velem, ha nyomja valami a szívét, azt a szemedbe mondja, én pedig azokat az embereket szeretem, akikben megbízhatok, akik nemcsak akkor kedvesek, amikor látod őket, hanem a hátad mögött is, Mark pedig ilyen, ezért tisztelem és kedvelem őt.

– Ha jól tudom, segített neki életmódot váltani, és azóta a teljesítménye is sokat javult – így volt?
– Azt hiszem, ha legközelebb ilyen lesz, aláíratok a másik féllel egy szerződést, hogy ha javul a teljesítménye, a nyereségből húsz százalék az enyém, s többé nem adok ingyen tanácsokat… A viccet félretéve, ő akart beszélni velem, de még mielőtt leültünk volna, úgy éreztem, tudom, miről van szó, tanácsot kért tőlem. Nagyon jólesett egy másik profival megosztani a saját gondolataimat, és segíteni neki.

– Sokan úgy gondolják, ön a valaha volt legjobb játékos. Egyetért velük?
– Nézze, ezt nem nekem kell megmondani, nem akarok nagyképű lenni, az nem az én stílusom. Azt hiszem, hogy ha a statisztikákat nézzük, azok mellettem szólnak, de ez akkor sem ilyen egyszerű. Olyan téma ez, amiről az emberek szívesen beszélnek, és élvezem, hogy ennek a vitának az alanya lehetek, de fontosabb, hogy imádom, amit csinálok. Szerencsésnek érzem magam, hogy utazhatok és közben sznúkerezhetek, olyan életem van, amit szeretek.

– A karrierje során végig párhuzamot vontak ön és egy másik legenda, ­Stephen Hendry között. Nem unja még?
– Ha olyan remek emberhez hasonlítanak, mint ő, az nem zavar, ő volt a példaképem gyerekkoromban, rendkívüli játékos, igazi bajnok, és a legjobb, akivel valaha játszottam. Egy igazi „sznúkeristenként” él a fejemben, ezért ez nekem kedves összehasonlítás.

– Pályafutásában voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, többször úgy tűnt, elege van a sportból. Élvezi még a játékot?
– Imádom. Akkor is, amikor éppen ­rossz periódusomban vagyok, sőt, az ilyen helyzetekben a sznúker terápiaként hat rám. Olyan ember vagyok, aki ha gödörbe kerül, nem beszél sokat a problémáról, inkább tesz azért, hogy kikerüljön belőle. Ebben segít a futás, a művészet és a sznúker is. Az élet túl rövid ahhoz, hogy panaszkodjunk, én pedig mindent magamba akarok szívni, amit a földi lét kínálni tud. Ha azt csinálod, amit szeretsz, a lelked követi a testedet, és kilábalsz a nehéz helyzetekből.

– Ha jól tudom, az autósportokat is nagyon szereti. Várja már, hogy elkezdődjön a Formula–1-es idény?
– Igen, nagy Max Verstappen-rajongó vagyok, de az örök kedvencem Ayrton Senna marad. Az ő magabiztossága, elhivatottsága és profizmusa hihetetlen volt, Verstappen pedig hasonló pilóta, mint Senna volt.

– Amikor egyik eseményről a másikra utazik, van ideje rá, hogy a hobbijaival foglalkozzon, mint az írás vagy a futás?
– Rengeteg dolgot csinálok, amíg távol vagyok az otthonomtól, mivel nem lehet minden versenyt megnyerni, van időm arra, hogy mással is foglalkozzam. Szeretek a médiában is dolgozni, jó társaságban sokat nevetni, olyan környezetben, ahol nincs rajtam nyomás. Amikor pedig egyedül vagyok, jut időm írni és még sok minden másra is. Nem vesztegetem az időt, mindig csinálok valamit, minden pillanatot kihasználok.

Az északír klasszis élete teljesen megváltozott ugyan a nyáron, de a célja nem: szeretne egyszer világbajnoki címet nyerni.

– Először jár Budapesten?
– Igen, eddig nem fújt ide a szél, s izgatottan vártam az érkezést, mert nagyon sok jót hallottam a játékostársaimtól, akik felléptek a korábbi gálákon – mondta a Nemzeti Sportnak Mark Allen a 6. Magyar Sznúkergála előtti sajtótájékoztatón. – Bevallom, Magyarország nem volt a radaromon eddig, de amit a többiek meséltek – szuper éjszakai élet, fantasztikus ételek, kedves emberek –, az alapján őszintén vártam a gálát.

– Gyakran vállal ehhez hasonló bemutatókat, és mit gondol az ilyen jellegű eseményekről?
– Nem gyakran, és ha igen, akkor főleg Nagy-Britanniá­ban, talán kétszer voltam távolabb, egyszer Kínában Ronnie O'Sullivannel, az szuper volt. Azért szeretem, mert nincs akkora nyomás rajtunk, mint egy tornán, lelkesebb a közönség is. Persze a büszkeségünk nem engedi meg, hogy csak bohóckodjunk, komolyan vesszük az egymás elleni meccseket, de közben jól is érezzük magunkat.

– Shaun Murphy öt évvel ezelőtt két maximum­bréket lökött…
– Magasra tette a lécet, szent igaz, de ez nem nyom agyon minket, főleg ha belegondolok, hány maximumot jegyzett Ronnie a bemutatókon, és én is löktem néhányat már. Ez nem jelenti azt, hogy megígérjük, hogy a hétvégén is így lesz, de igyekszünk.

– Mit szólt, amikor megkapta a meghívást?
– Örültem, és sokat nyomott a latban, hogy vele jöhetek, hiszen az ő neve elad minden eseményt.

– A nyáron életmódot váltott, lefogyott, s mint azt korábban elmondta, ehhez O'Sullivannek is volt némi köze. Hogy is történt ez pontosan?
– Minden alkalommal, amikor kikaptam tőle a világbajnokságon, megkértem, üljünk le négyszemközt és beszélgessünk. Tavaly a tizenhárom-négyes vereséget követően egy órát csevegtünk mindenről, családról, egészségről, prioritásokról. Akkor nyitotta fel a szemem azzal kapcsolatban, hogy mit nem csinálok jól – nem a sznúkerre vagy az edzésekre vonatkozóan. Azután tudatosult bennem, hogy az étkezési szokásaimat, a szeretteimmel törődést, a fontossági sorrend kialakítását nem a megfelelő módon csinálom. Nekiálltam és megváltoztattam mindent, lefogytam, és sokkal jobban érzem magam.

– Nehéz volt?
– Nem annyira, az első hat hét persze kemény volt, nem élveztem, de azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

– Két váláson és az ezek utáni depressziós időszakokon is átesett – vajon a történteknek közük van ahhoz az életvitelhez, ami a profi játékosoknál elengedhetetlen, vagyis a sok távollét, utazás, szállodai mindennapok?
– Nem törvényszerű, de közrejátszik, az tény. Van nekem gondom magammal is, nem fogom másra… Egy életünk van, s ha azt nem úgy éljük, hogy boldogok vagyunk azzal, aki velünk van, vagy ő nem elégedett, akkor tovább kell lépni. A válásaim után letisztult a kép, s ugyan egy ideig a káosz jellemezte az életem, most már tudom, mi a fontos az életben. A sznúker fontos, ebből élek, de nem a legfontosabb. Miután idáig eljutottam, nagy teher került le a vállamról, boldognak érzem magam.

– És ez érződik a játékán is, hiszen az idény legeredményesebb játékosa, három pontszerző tornát is megnyert már, így ön lett a tizedik játékos a sportág történetében, akinek ez sikerült.
– Így van, de ezzel nem elégszem meg, mert tudom, még ennél is jobb, eredményesebb játékra vagyok képes. A fogyás nagyon sokat segített abban, hogy jobban játszom, mentálisan is erősebbnek érzem magam, és nagy nyomás alatt, kritikus szituációkban is tisztán gondolkodom.

– Két hónap múlva kezdődik a világbajnokság, amelyen eddig alulteljesített. Mit vár most önmagától?
– Ez az a torna, amelyen egyszer sem ment igazán a játék… Minden évben nagyon készülök, de valami mindig félrecsúszik. Ronnie hétszer nyert, és mindig úgy tűnt, könnyedén, ám borzasztó nehéz a vébén jól játszani. Nem leszek különösen csalódott, ha nem nyerek az idén, de a pályafutásom során mindenképpen szeretnék egyszer a csúcsra érni.

A program
Szombat
1. előadás:  14.00
2. előadás: 20.00
Vasárnap:  13.00