Rp. gyorskorcsolya: Jászapáti Petra sérülten is dobogóra tudott állni Gdanskban

– Visszafogottan nyilatkozott az Európa-bajnokság előtt, ám a szavaiból azért kivehető volt, hogy sokat vár magától Gdanskban, így aztán adódik a kérdés: elégedett?
– Ha valaki azt mondja nekem az Európa-bajnokság előtt, hogy egy ezüsttel és egy bronzzal utazom haza Gdanskból, biztos, hogy azt felelem rá, az király lenne! – válaszolta Jászapáti Petra, aki a hétvégén ezer méteren a harmadik, míg a női váltóval a második helyen végzett a kontinensviadalon. – Szerettem volna odaérni az A-döntőkbe, a három egyéni táv és a két váltószám közül háromban sikerült is.

– Önt ismerve a két hiányzó döntő miatt van oka némi elégedetlenségre is.
– Van. Az ötszáz miatt azért, mert egy olyan előzést csináltam meg, amilyet korábban még sohasem, és utána rúgta ki a lábam hátulról a holland Yara van Kerkhof – sajnálom, mert úgy érzem, a két lengyel lányt képes lettem volna megelőzni, és úgy meg is lett volna döntő. És sajnálom azt is, hogy a vegyes váltó elődöntőjében hibáztunk.

– Bánhidi Ákos, a válogatott szakmai vezetője úgy vélte, ön és Kónya Zsófia megszerezte az előnyt, azt kellett volna megtartaniuk.
– A váltó négy emberből áll, vagyis én csak egy negyedet tudok hozzátenni az egészhez, ám ha az rendben van, nagyobb az esélye annak is, hogy az egész rendben lesz, márpedig én is hibáztam és Zsófi is, ha a végén valamelyikünk előzni tudott volna, könnyebb dolga lett volna a fiúknak is.

– A gdanski szereplése kapcsán megkerülhetetlen a szombati történet, vagyis, hogy újból megsérült az egyébként sem egészséges bal bokája.
– Amikor Van Kerkhof kirúgta a lábam, és az esésnél leragadt a jégre a bokám, megijedtem. A futam után rögtön erőltettem is, nézzük meg, tudok-e korcsolyázni. Aztán leültem az edzőkkel, és közösen döntöttünk a folytatás mellett úgy, hogy az ötszáz B-döntőjét elengedtük, és csak a váltó elődöntőjére összpontosítottam – kénytelen voltam, hiszen Somodi Maja ezerötszázon a palánknak csapódott, és a nyakfájdalmai miatt nem versenyezhetett aznap, egy Eb-re pedig csak öttagú csapat utazhat, vagyis muszáj volt vállalnom a továbbiakat. Annyit kértem csupán, hogy ne nekem kelljen rajtolnom, mert arra nincs kész a bokám.

– Hétköznapi ember el sem tudja képzelni, hogy ilyen kálvária és fájdalom után hogyan tudott vasárnap két érmet is szerezni.
– Ezt én sem tudom… Az biztos, hogy a női váltó döntője után már nem szívesen húztam volna vissza a korcsolyacipőmet, ha esetleg szükség lett volna rá. Egyébként pedig azt hiszem, hiába került az ezer méter után az én nyakamba az érem, a dobogóban nagy szerepe volt annak, hogy van egy csapat körülöttem. Egy csapat, amelynek a tagjai folyamatosan biztattak és támogattak. Minden egyes futam előtt és után megkérdezték, hogy van a lábam, s mondogatták, igenis képes vagyok megcsinálni – mindez óriási erőt tud ám adni az embernek! Emellett segített az is, hogy az Eb előtt rengeteget videóztunk, figyeltük az ellenfelek mozgását, versenyzési stílusát, s mindez a fizikai és mentális felkészüléssel egyetemben szépen összeállt bennem, bennünk az Európa-bajnokságra.

 

– A csapategységről már az Eb előtt is beszélt, aztán Gdanskban meg is mutatták, mit jelent ez – például azzal is, hogy bár a váltóban a sérülése miatt Somodi Maja nem léphetett jégre, azt mondták, az ezüst fiatal társuké is.
– Mert ez tényleg így van: az apró figyelmességek, amelyek jellemzik a hétköznapjainkat, visszaköszönnek a versenyeken is, emellett Sziliczei-Német Rebeka fogalmazta meg leginkább mindannyiunk érzését a váltódöntő után. Azt mondta, akartuk ezt az érmet, és ez így volt. Sajnálom, hogy Maja nem volt ott velünk a jégen, mégis ott volt, hiszen tagja a csapatunknak. Kicsit kellett persze vigasztalni a történtek miatt, ám olyan alázatos, motivált lány, hogy nem féltem őt, magam is kíváncsi vagyok, mit hoz ki magából a pályafutása során – az egyértelmű, hogy rengeteg lehetőség van benne.

– A női csapatnak innentől a határ a csillagos ég?
– Rendkívül motiváló, hogy a váltódöntőben végig a hollandok sarkában voltunk, ugyan még hiányzik egy kevés ahhoz, hogy megelőzzük őket, de látjuk, hogy nem lehetetlen. Bár a közös értékelés még várat magára, mindannyian azt érezzük, hogy legközelebb akár sikerülhet is legyőznünk a hollandokat. Ezért is dolgozunk nagyon keményen. Illetve én majd csak fogok, mert a sérülésem miatt néhány napig nem megyek a jégre – csak a biciklire. De nincs megállás, mert február első hétvégéjén már világkupaversenyt rendeznek Drezdában.