Háromszor is hibátlan, 600 kör – Horváth Lea elkapta a fonalat a tengerentúlon

Az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) történetében mindössze tizenhárman voltak képesek arra, amire Horváth Lea háromszor is. A komáromi sportlövő alig négy hónapja tanult a mississippi Ole Miss Egyetemen, amikor 2021. január 30-án légpuskával tökéletes, 600 körös eredményt ért el, majd napra pontosan egy évre rá megismételte hibátlan teljesítményét. Tavaly novemberben aztán ismét magasabbra tette a lécet, ő lett az első női versenyző, akinek harmadjára is összejött a 600-as rekord.

„Sokáig emlékezetes marad az első hatszázas eredményem, főleg azért, mert a csapattársaim mellett az ellenfelek is velem örültek – kezdte a 21 éves Horváth Lea. – Előtte két versenyen is egyetlen kör hiányzott a hibátlanhoz, előfordult, hogy végig tízeseket lőttem, csak az utolsó lövésem lett kilences. Talán ezért is izgultam annyira a végén, egyszerűen nem mertem elsütni a fegyvert, úgy voltam vele, inkább be sem fejezem a versenyt. Sokáig kivártam a lövéssel, de megérte, amint kiléptem a lőállásból, már a nyakamba ugrottak a többiek. Az amerikai egyetemi bajnokság különlegessége, hogy csapatban lövünk, ezért nemcsak a saját sikereinkért küzdünk, hanem egymásért is. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen összetartó közösség, az pedig különösen jó érzés, hogy a lányok visszajelzései alapján az eredményeimmel őket is inspirálom. Eleinte úgy éreztem, nagyobb felelősség a csapatért és az egyetemért lőni, mint magamért, és féltem tőle, hogy csalódást okozok a társaimnak, de annyi pozitív visszajelzést kaptam tőlük és az edzőktől, hogy már jobban kezelem a kudarcokat. Nem az eredményesség, hanem a fejlődés az elsődleges szempont, vagyis az út, ami a sikerhez vezet. Amikor nem sikerül úgy a verseny, ahogyan elterveztük, nem kifogásokat keresünk, hanem elfogadjuk, hogy ez ilyen nap volt, ebben a sportágban apróságok döntenek. Régen napokig sírtam, ha nem sikerült kihoznom magamból, amire képes vagyok, de az elmúlt két és fél évben mentálisan erősebb lettem.”

És kitartóbb is lett, a harmadik 600 körös eredményét ugyanis betegen lőtte, így igazán örülni sem tudott neki. Mivel a nemzetközi gyakorlattal szemben az NCAA-ben nem tized-, hanem egész körökre lőnek, ennél jobb eredményt lehetetlen elérni – megismételni ugyanakkor korántsem az.

„Semmilyen jel sem utalt rá, hogy ismét hatszázat fogok lőni – mondta novemberi rekordjáról a komáromi puskás. – Betegen érkeztem a versenyre, nem is tudtam előtte rendesen edzeni, ezért finoman szólva sem voltak kedvezők az előjelek, de talán éppen az segített, hogy izgulni sem volt erőm. Az összetett után nagyon rosszul lettem, úgy éreztem, képtelen vagyok odaállni a légpuskához, de nem volt más választásom. Mondogattam magamnak, hogy »mély levegő, Lea, csak valahogy legyél túl rajta«, a végén már nagyon szédültem, de kibírtam, megcsináltam. Amikor mondták, hogy az összetettel együtt egyetlen körrel maradtam el az amerikai csúcstól, ráadásul egy alaszkai srác után én lettem a második sportlövő, aki légpuskával háromszor is hibátlant lőtt, végre kicsit büszke voltam magamra. Azóta viszont már az jár a fejemben, hogy szeretnék egyedüli csúcstartóként negyedszerre is hatszáz kört lőni. Talán könnyebb lenne, ha másoknak akarnék megfelelni, de sajnos elsősorban magamnak akarok bizonyítani, a saját elvárásaimat helyezem egyre magasabbra.”

Tudatos döntések mellett némi szerencse is kellett ahhoz, hogy Horváth Lea megtalálja a számításait az Egyesült Államokban, hiszen a koronavírus-járvány miatt nem tudta megnézni az Ole Miss Egyetemet a jelentkezése előtt, ráadásul korábban sohasem járt Mississippiben, senkit sem ismert személyesen a csapatból. Hogy miért döntött mégis úgy, hogy külföldön folytatja tanulmányait és sportpályafutását?

„Kalandvágyó voltam, határozott és kissé talán vakmerő is – vágta rá.– Már általános iskolás koromban úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, és úgy gondoltam, külföldön igazán boldog lennék. A lövészettel járó kötöttségek miatt sajnos nem tudtam részt venni az iskolai cserediák-programban, de nem tettem le az álmomról, az Egyesült Államok pedig különösen vonzott, az amerikai barátaink miatt már óvodás koromban jártam a tengerentúlon. Tizenhat éves voltam, amikor egy németországi versenyen idősebb Péni István segítségével beszélgettem amerikai edzőkkel, és nagyon szimpatikus volt, amit felvázoltak. A meg­érzéseimet követtem, a Szív bajnokai című filmből megtetszett a mississippi egyetem, és olyannyira bíztam benne, hogy összejön a felvételi, hogy máshova nem is adtam be a jelentkezésemet. A szüleim eleinte tartottak az ötlettől, de később már mindenben támogattak, és így jobban belegondolva nagyon bátrak voltak, hogy a járvány kellős közepén kiengedtek két bőrönddel Mississippibe.”

Az Ole Miss csapata Horváth Lea érkezése előtt csaknem másfél évtizeden át nem jutott be a legjobb nyolc közé, ám a komáromi sportlövő vezérletével a 2019–2020-as idényben harmadik, a legutóbbi kiírásban negyedik lett, és több bajnoki rekordot is megdöntött. A nyolcas döntőben impozáns csarnokokban, szépszámú közönség előtt lőnek a csapatok, az eseményt a televízió is közvetíti.

„Az első évben még zárt kapuk mögött rendezték a versenyeket, de tavaly már Colorado Springsben egy katonai egyetem hatalmas létesítményében volt a döntő, minden percét élveztem – mondta mosolyogva Horváth Lea. – Az egész idényben azért küzdünk, hogy az első nyolc közé kerüljünk, majd a döntőben kezdődhet minden elölről. Mielőtt kimentem, utánanéztem a csapat eredményeinek, és láttam, hogy régóta nem jutott be a döntőbe, de a képek alapján mosolygósnak, barátságosnak tűntek a lányok, és valóban, már az első napokban befogadtak, mindenben támogattak. Mostanra a barátnőim is lettek, rengeteg közös programot csinálunk, legutóbb egy texasi farmon jártunk együtt. Az már csak ráadás, hogy rögtön az első közös versenyünkön megdöntöttünk egy bajnoki rekordot, majd az idény végén harmadikok lettünk, és az egyéni versenyben én is bronzérmet szereztem. Néhány éve még kevés külföldi versenyzett az amerikai bajnokságban, mostanra azonban már egyre többen vagyunk légiósok, többek között Norvégiából és Szerbiából is érkeznek versenyzők, hogy tanuljanak, fejlődjenek. Hihetetlenül profi körülmények között készülhetünk a versenyekre, erőnléti edző, csapatorvos, két pszichológus és egy életmódtanácsadó segít minket, és három sajtómunkatárs is dolgozik a csapatnál. Az egyetemi teendőinket az edzéseinkhez igazíthatjuk, minden reggel a konditeremben kezdünk, majd az órák után lövőedzésünk és jógánk is van. Itthon is sokat edzettem, de kint a mentális felkészítésre is nagy hangsúlyt fektetnek, az pedig különösen tetszik, hogy a lövészet más egyéni sportágakhoz hasonló figyelmet, támogatást kap.”

Mivel az Egyesült Államokban heti rendszerességgel rendeznek bajnoki fordulókat, az elmúlt években kevés nemzetközi versenyen léphetett lőállásba Horváth Lea, aki tavaly nyáron úgy érezte, mentális egészsége meg­őrzése érdekében hosszabb pihenőre van szüksége. Augusztusban aztán újult erővel tért vissza a lőtérre, s bár egyelőre nem tudja, mit hoz a jövő, izgatottan áll a kihívások elé.

„Egy ideje már éreztem, hogy jó lenne szünetet tartani, de féltem tőle, hogy kiesem a ritmusból – árulta el a csapatban junior-világbajnok Horváth. – Tízévesen váltottam karatéról sportlövészetre, azóta benne vagyok a mókuskerékben, úgyhogy rám fért a pihenő. Kiéheztem az edzésre és a versenyzésre, és a nyár végén már ismét élveztem a felkészülést, nem megszokásból mentem le a lőtérre. A lövészet monoton sportág, de éppen ezért ad biztonságot, ha egyszer ráérzel a mozdulatsorra, már nem tudod elfelejteni. Bármi is történik, a sport biztos pont az életemben, és remélem, hogy ez a jövőben is így marad. Még másfél év van hátra a képzésből, de el tudom képzelni a jövőmet az Egyesült Államokban, ugyanakkor szeretném világversenyeken képviselni a magyar színeket, remélem, lesz rá lehetőségem. A hazai szövetség minden támogatást megad, hogy válogatott kerettagként versenyezzek, s bár némi különbség van az amerikai és a nemzetközi szabályrendszer között, nem éles a kontraszt. Sokat gondolok az olimpiára is, öt év múlva ráadásul Los Angeles a rendező, de akkor sem dől össze a világ, ha nem sikerül a kijutás. Úgy vélem, az eredményeknél fontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben, élvezzem, amit csinálok. Amikor nagyon sok versenyem volt, elfelejtettem, hogy annak idején azért kezdtem el sportolni, mert boldoggá tett. Fontos, hogy az utat is élvezzük, ne csak a célokat lássuk magunk előtt.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 14-i lapszámában jelent meg.)