Cselgáncs: nem változtat a terven a magyar válogatott

– A világbajnokságon a hetedik helyen végzett, ezzel a válogatott legjobbja lett, a bakui Grand Slamről pedig bronz­érmet hozott haza. Hogy érzi, mi kellett ezekhez az eredményekhez?
– Nem sikerként könyvelem el ezeket az eredményeket. Talán a bronzérmet igen, de mindenki tudja, hogy a világbajnokságon leszerepeltünk, nekem sem boldogság, hogy hetedik hellyel lettem a csapat legjobbja. Azóta mindenki helyretette magában a vébén történteket, és próbáljuk kijavítani a hibáinkat. Remélem, a következő világbajnokságon érem fog lógni a csapat legjobbjának nyakában.

– Ambiciózusabb célok vezérelték?
– Természetesen mindenki többre vágyott Taskentben.

– Miben volt más a világbajnokságra készülni, mint a bakui Grand Slamre?
– Üzbegisztánba jó formában utaztam el, lelkiismeretesen felkészültem, amit lehetett, megtettem. Egy kisebb ujjsérülés még hátráltatott az edzésben nyár végén, emiatt versenyeket is kihagytam, de ahogy ez elmúlt, teljes értékű munkát tudtam végezni. A formámhoz képest mindenképpen csalódás, hogy hetedik lettem, de csak magamat tudom okolni. Szerintem az ötödik vagy a harmadik hely is reális lett volna az alapján, amilyen állapotban voltam. A felkészülést a Grand Slamre nem választanám külön, hiszen ahogy a vébére edzettünk, az egyben gyakorlás volt az utána következő versenyekre is. A két viadal közötti három hétből megpróbáltam a maximumot kihozni. Rengeteget segített a mentális felkészítés, már néhány rövid beszélgetés után is azt éreztem, hogy előrevisz.

– Eleve nem indultak volna az abu-dzabi Grand Slamen, vagy a világbajnokságon nyújtott teljesítmény miatt hagyta ki a magyar válogatott?
– A világbajnoki szereplésünktől független volt, hogy nem utaztunk el a versenyre, túl közel lett volna egymáshoz a kettő, így az eredeti terveknek megfelelően kihagytuk. Utólag visszatekintve szerintem jó döntés volt, mert Bakuban nem ment rosszul a csapatnak, a vesztes mérkőzéseken is apróságok döntöttek. Cirjenics Miklós a vébéezüstérmes ellen esett ki, és nagyon megszorongatta a szerb srácot, de Pupp Réka is végig kézben tartott meccset veszített el bolgár riválisával szemben. Legközelebb majd felénk billen a mérleg nyelve. Rengeteget dolgozunk, nem térünk el Murakami szenszei tervétől az eredmények miatt, hanem megyünk tovább a megbeszéltek szerint.

– Az ön esetében külön érdekesség, hogy a bátyja is a magyar válogatott stábtagja, sőt szövetségi kapitánya. Megszokta már ezt a helyzetet? Inkább segítő vagy inkább figyelemelterelő tényez  ő Ungvári Miklós személye?
– Ezen a szinten már ki kell tudni kapcsolni, hogy testvérek vagyunk. Jól tudunk együtt dolgozni, és attól függetlenül, hogy a közelmúlt nem volt a legfényesebb, az év korábbi részében több jól sikerült versenyen is bizonyítottunk. Nekem mindenképp előnyömre válik Miki személye. Bakuban néhány pillanatig azt éreztem, hogy túlpörög, de be kellett látnom, hogy valójában én mozgok kisebb fordulatszámon a kelleténél, a hotelben maradtam – szükségem volt a tőle kapott energiára és tűzre. Ennek is köszönhető, hogy végül meglett a bronz. Kívülről is jó szeme van a dzsúdóhoz, óriási a versenyrutinja, nemrég szállt ki az élsportból. Ezeket a tapasztalatokat és a lelkesedését adja át nekünk, ami mindannyiunknak rengeteget jelent.

– Milyen versenyen indul még ebben az évben?
– A tokiói Grand Slamet kihagyom, azt hiszem, inkább fiatal, utánpótláskorú versenyzők vesznek részt rajta, hogy tapasztalatot szerezzenek a nemzetközi mezőnyben, és hozzászokjanak a hasonló tornák igénybevételéhez, hangulatához. Idén a World Judo Masters vár még rám és az olimpiai keretre, hiszen majdnem annyi pontot jelenthet az olimpiai kvalifikációban, mint egy világbajnokság.