Cselgáncs: Kicsit be is sokalltam, elég is volt – Ungvári Miklós

– Majdnem két hónap telt el az olimpia óta. Mennyire része azóta a mindennapjainak a cselgáncs?
– A játékok után kis időre megpihentem, de szinte azonnal készülni kellett a soron következő megméretésekre, a zágrábi Grand Prix-re és a juniorversenyekre – válaszolta Ungvári Miklós, a férfiválogatott szövetségi kapitánya. – Voltak keretedzések, nem lehetett megállni, és októberben az abu-dzabi Grand Slamen is indul a válogatott. A magánéletemben ugyanakkor jelentős változás történt, megházasodtam, így muszáj volt kicsit lassítanom a tempón, így is sokáig húzódott az olimpia és más kötelezettségek miatt az esküvő. Ezek után volt egy megbeszélésünk a magyar cselgáncs jövőjéről, amelyen közöltem, ilyen formában, szövetségi kapitányként nem szeretném folytatni. Kudarcként éltem meg az olimpiát, a férfiak nulla ponttal végeztek, és ezt a saját hibámnak is tartom. Nem elfogadható a szereplés, hiszen versenyzőként is mindig arra törekedtem, hogy a legjobb legyek, szövetségi kapitányként is ezt szerettem volna elérni. Nem titkolt célom volt, hogy ne legyen a magyar cselgáncsnak ismét olyan ínséges időszaka, mint a barcelonai és a londoni olimpia között. A lányoknál Pupp Réka nagyon értékes és szép ötödik helyet szerzett, de sajnos az érem elmaradt, a férfiaknál pedig nem jöttek az eredmények. Kicsit be is sokalltam, elég is volt.

– Annak ellenére a sajátjának érzi a sikertelenséget, hogy tudja, a múltban is előfordultak hasonlóan eredménytelen periódusok?
– Teljes mértékben igen.

– Várható volt, hogy vagy ön, vagy a szövetség nem akarja a jelenlegi formában folytatni a munkát, hiszen utóbbi hivatalos honlapján adott fel álláshirdetést szövetségi kapitányi és sportigazgatói pozíciókra. Beavatna abba, mire jutottak a megbeszélésen?
– A szövetség vezetőségén túl minden olyan edző jelen volt, akinek a jelenlegi vagy az előző olimpiai ciklusban ötkarikás résztvevő tanítványa volt. Szerettük volna megtalálni az irányt, amelyen el kell indulni, hogy a magyar dzsúdó ismét sikeres legyen, és a feltörekvő generáció a Los Angeles-i olimpián eredményesen szerepeljen. Rengeteg minden felvetődött, és egyelőre sok a kérdőjel. Az első feladat az, hogy találjunk egy szakmai igazgatót, mellé szövetségi kapitányt, kapitányokat, akik újult erővel, innovatívan közelítik meg a sportágat. Természetesen én sem szeretnék eltávolodni a dzsúdótól, hiszen három évtizede része a mindennapjaimnak, de ebben a formában nem szeretném folytatni, már csak a magánéleti változások miatt sem, hiszen évi tizenkettőből csak két hónapot itthon tölteni nem túl családbarát.

– Véglegesen elhatározta, hogy nem marad szövetségi kapitány?
– Úgy érzem, igen, bár talán a jövő évi világbajnokságig, amelyet Budapesten rendezünk, még maradok. Több versenyző is ott szeretne búcsúzni, többek között az öcsém, Ungvári Attila, de ezt még ne kiabáljuk el. Januárig él a szerződésem, várom, hogy ki léphet a helyemre.

– Lát valakiben potenciált? Akinek át tudná adni a tapasztalatait?
– Nem feltétlenül az én tapasztalataimra van szükség, inkább azt várjuk, aki új ötletekkel, lendülettel és szakmai koncepcióval áll elő, legyen az nő vagy férfi. Bízom benne, ha lesz ilyen, mindenki támogatni fogja.

– Miben gyökerezik leginkább a vártnál gyengébb olimpiai szereplés?
– Mindenki erre a versenyre készül, mindenki nagyon akar. Szokták mondani, hogy a jó ló a derbin fut nagyot, minket viszont inkább összenyomott a tét. Nemcsak én, sok klubedző is keresi az okokat. Talán túl lazák voltunk a srácokkal. Minden kérésnek eleget tettünk, megengedtünk mindent, ennek ellenére az idősebbek sokszor példát mutattak, akkor is edzettek, amikor más nem. Lehetett volna jobb ez az olimpia. Mindig azt mondom, korlátlan lehetőség van bennünk, magyarokban. Azzal szoktam példálózni, hogy vannak olyan csodával határos tettek, amikor egy anyuka több mázsát megemel, hogy megmentse a gyermekét, mert a cél akkora energiát mozgósít benne, amiről azt sem tudja, hogy lehetséges. Természetesen ha ezt mindig sikerülne kihozni valakiből, most ön sem egy egyszeres olimpiai érmessel, hanem legalább négyszeres olimpiai bajnokkal beszélgetne. Meg kell próbálni elővarázsolni, és ha mindig csak várunk rá, nem teszünk érte, nem jön magától. Nem lehet állandóan csúcsformát mutatni, de az sem jó, ha nem vagyunk rendre abban. Inkább év közben ne hozzanak jó eredményt a GP- és GS-versenyek úgy, ahogy akarjuk, de az Európa- és világbajnokságon és főleg az olimpián harcoljunk a legjobb tudásunk szerint jó helyezésekért és érmekért. Nálunk ez pont fordítva volt. Sokan arra törekedtek, hogy kiemeltek legyenek, de nem ez döntött.

– A kiemelésnek túl nagy jelentőséget tulajdonítottak néhányan, ez is az egyik ok lehet?
– Elképzelhető, hogy sokaknak megnyugtató volt, hogy az első körben elkerülhetik a világ aktuális legjobbját, aki vezeti a világranglistát. De például a nőknél ötvenkét kilogrammban az egyik legnagyobb esélyest, Abe Utát már a második fordulóban kiejtette az üzbég Diyora Keldiyorova, szóval a kiemelés, a világranglista-helyezés csak egy szám, a tatamin dől el minden.

– Természetesen a zágrábi GP és a prágai European Open nem mérhető az olimpiához, de előbbin Szegedi Dániel és Sáfrány Péter arany-, utóbbin Máthé Bence ezüstérmet nyert. Az utánpótlás jó irányba halad?
– Ideje volt, hogy a kisebb súlyokban is bejelentkezzenek a fiatalok. Ahogyan Pongrácz Bence harmadik lett áprilisban az Eb-n, Szegedi Dani és Sáfrány Peti eredménye is nagyon jó, örülni kell neki, ugyanakkor a helyén is kezelni. Ezek korai állomások, most kicsit uborkaszezon van az olimpia után, elindulnak a második-harmadik vonalak a versenyeken. Az irány jó, de nem szabad megállni, majd két év múlva, amikor élesben kezdődik a következő kvalifikációs időszak, akkor kell igazán jól teljesíteni.

– Még két verseny szerepel a world tour naptárában idén. Melyiken indul a válogatott?
– Tokióban nem tervezünk indulni, de Abu-Dzabiban a Grand Slamen igen, ott talán visszatérnek olyanok is, akik az olimpia után kicsit pihentek. Elképzelhető, hogy Tóth Krisztián egy súlycsoporttal feljebb, a száz kilogrammosok között méreti meg magát. A fiataloknak azonban inkább az U23-as Európa-bajnokság a fontos.