Cselgáncs: Karakas az év végén döntheti el, hogyan folytassa

– Hogyan készül a világbajnokságra, milyen folyamatokon van már túl, és mi van még hátra a verseny kezdetéig?
– Nem ez az első világbajnokságom, úgyhogy megvan már abban a rutinom, hogyan kell ilyen versenyre felkészülni – felelte a 32 éves Európa-bajnok dzsudoka, Karakas Hedvig. – Nem változtattam az eddig megszokott módszereimen. Az olimpia óta a hatvanhárom kilós súlycsoportban versenyeztem, azóta ez lesz az első torna, amelyen újra az ötvenhét kilogrammos mezőnyben indulok. Nem volt könnyű periódusom az ötkarikás játékok óta, nem értem el olyan eredményeket, amilyeneket szerettem volna, aztán meg is betegedtem, s mivel ágynyugalomra volt szükségem, fizikailag legyengültem, lefogytam. Ismét fel kellett építenem magam, ezzel párhuzamosan pedig a válogatottnál is újítások voltak, egyetemre is jártam. Szerencsére annyiban más volt ez az év a korábbiakhoz képest, hogy ezúttal nem kellett műteni az olimpia után, viszont az ottani sikertelenség lelkileg is nyomot hagyott bennem, amit nehéz volt magam mögött hagyni.

– A betegsége miatt lefogyott, ez összefüggésben van azzal, hogy visszatért korábbi súlycsoportjába, az ötvenhét kilogrammosok közé?
– Nem, nincs összefüggésben. Tokió után már nem szerettem volna ötvenhét kilós mezőnyben versenyezni, de igaz lett rám a mondás: soha ne mondd, hogy soha. Nem elsősorban a fogyással van a problémám, hanem a folyamatos önkontrollt kívánó életmóddal, ami egyszerre merít ki fizikailag és lelkileg. Szükségem volt nagyobb szünetre, hogy újult erővel vágjak bele egy olyan verseny felkészülésébe, amelyen visszatérek korábbi súlycsoportomba. Úgy éreztem, most jött el az ideje, ezen a világbajnokságon.

– A rosszul sikerült Európa-bajnoki szereplés jelent önnek plusz motivációt a mostani felkészülési időszakban?
– Minden olyan versenyhez, amelyen hatvanhárom kilogrammban indultam, más szemlélettel álltam hozzá, mint korábban. Szerettem volna kideríteni, mire vagyok képes ebben a súlycsoportban, mennyi esélyem lehet az olimpiai kvalifikációra, így az a négy verseny, amely erre volt hivatva, nem befolyásolja a jelenlegi felkészülésemet a világbajnokságra.

– Ezektől függetlenül lehet más a célja a vébén, minthogy aranyéremért harcoljon?
– Nem, akármilyen versenyre utazom, aranyérmes szeretnék lenni, de legalább dobogós. Azt gondolom, minél magasabban van a léc, annál többet teszek meg a sikerért. Hogy képes leszek-e átugrani, az majd ott kiderül. Szeretnék felszabadultan, teher nélkül versenyezni, hiszen nem tudom, hány világbajnokságon fogok még részt venni.

– Miként látja a tizenegy tagú magyar küldöttség esélyeit?
– Több érem is benne van a csapatban annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben nagyon nehéz sportággá vált a dzsúdó. Rendkívül erős mezőnyben kell versenyezni, és a napi forma időzítésén is rengeteg múlhat. Az olimpia utáni vb-k mindig kicsit kilógnak a sorból, ilyenkor sokan sérülés vagy pihenés után térnek vissza. Szerintem jók az esélyeink, de ezt nagyon nehéz megjósolni.

– Mik a tervei a világbajnokságot követő időszakra? Három Grand Slam- és egy mesterverseny szerepel még az idei naptárban, ezeken szeretne indulni?
– Egyelőre nem tudom, jelenleg csak a vébére koncentrálok. Először is szeretnék lefogyni, aztán pedig olyan teljesítményt nyújtani, amellyel elégedett lehetek. Vannak terveim a jövőre nézve, de egyik sincs még kőbe vésve.

– Akkor hiába vagyunk már az olimpiai kvalifikációs időszakban, nem járnak Párizson a gondolatai?
– Túl messzinek tartom még, nem azért, mert olyan távoli a dátum, hanem mert még számot kell vetnem magammal, és el kell döntenem, hogyan folytassam a pályafutásomat. Úgy gondolom, az év végén tudom majd meghozni a döntést erről.

– A világbajnokság vagy az utána következő versenyek eredményei befolyásolhatják a döntését?
– Igazából már a tavalyi olimpia vége óta próbálom levonni a következtetéseket, figyelni az érzéseimre, a tapasztalataimra, azzal kapcsolatban, van-e még bennem motiváció és akarat, hogy sikeresen fel tudjak készülni egy újabb olimpiára. A súlycsoport is kérdéses még, de az elmúlt egy évben rengeteget gondolkodtam a folytatáson, és remélem, a megfelelő időben a megfelelő döntést fogom meghozni.