Rend, fegyelem, történelem – könyv a magyar rendőrsport száz évéről

 

„Nagy hátránya a detektív sportolásának az, hogy szolgálatának természeténél fogva szabadidejét sohasem határozhatja meg előre. A bűncselekmények üldözését sohasem lehet időkeretek közé szorítani. Nem ritka eset az, hogy napokig állandó szolgálatban van, s ilyenkor természetesen nem mehet el semmiféle sportgyakorlatokra. Előfordulhat az is, hogy egy nyomon követett üldözés után, melynél egész nap lótott-futott, uccáról-uccára és emeletről-emeletre, olyan fáradt, hogy ezen oknál fogva képtelen a gyakorlatokon való részvételre.”

Sohasem volt könnyű a detektívsportolók élete, ez világosan kiderül dr. Gellért Ede 1928-as cikkéből, amelyben a szerző a DAC, azaz a Detektív Atlétikai Club versenyzőinek nehézségeiről értekezett. Lássuk be, a bűnügyesek sportjának mélységeit nem ismeri a széles nyilvánosság, futballmeccsen a legritkább esetben nyomozzák a labdát detektívek, egy közelmúltban megjelent rendhagyó kötetben mégis olvasni ilyesmiről is.

Bár rögvest javítanunk kell magunkat, hiszen a fenti cikkrészletet idéző könyv a szó szoros értelmében a legkevésbé sem rendhagyó, sőt nagyon is rendkövető: a Magyar Rendőr Sportalmanach című kötetnél alaposabban, szabályszerűbben, precízebben szerkesztett kiadványt a sportkönyvpiacon nagyítóval sem találni. Mácsár Gábor rendőr alezredes munkája véletlenül éppen 365 oldalas lett, mintha még a naptár rendjéhez is fegyelmezetten igazodna, vagy mondhatjuk úgy, hogy az év minden napjára kínál olvasnivalót. Január elejére főként köszöntőket, a szerző bevezetőjét ugyanis négy magas rangú rendőrtiszt előzetes gondolatai követik, majd a Rendőri sportemlékezet című fejezet alapvetésén túljutva elér az olvasó az első képgalériáig.

Itt érdemes is megállnunk egy pillanatra, hiszen a könyvben több blokkba tagolt különleges fotóanyag figyelemre méltóan gazdag és sokféle. Az egyik képen például egyik lábát akrobatikusan oldalra lengető motoros rendőrt látunk, a másikon a Magyarország legerősebb rendőre versenyen borzalmas súllyal gyürkőző főtörzszászlóst (név szerint Lukács Krisztiánt, a Hajdúszoboszlói Rendőrkapitányság képviseletében), a harmadikon maga a könyv írója, a világ-, Európa- és magyar bajnok karatéka kínálja meg ellenfelét nyaktájékon látványos „ura mawashi geri” rúgással. Eltekintünk a többi, mintegy hatszáz fénykép ismertetésétől, már csak azért is, mert bármily értékes, mondjuk, a lenyűgöző sporttörténeti galéria a Rendőrtiszti Atlétikai Club évtizedeiről, a pontosan kidolgozott szöveges összefoglalók és a kigyűjtött statisztikák, névsorok nélkül a fotók magukban annyit érnének, mint gumibot rendőr nélkül. És azt tudták, hogy az első magyar nyelvű önvédelmi szakkönyv 1906-ban jelent meg a Monori Sport Club gondozásában? A kötetből erre is fény derül, a monori éjszakai élet szorult pillanataiban is hasznos füzetet a keleti harcművészet titkaiban elmerülő rejtélyes szerző, bizonyos Sok Natzs publikálta a múlt század elején.

Ha ismertetőnk csapongónak és szertelennek tűnik, nem a magyar rendőrsport 1920 és 2020 közötti száz évét bemutató almanach hibája, hanem éppen azt jelzi, hogy a könyvet forgatva itt is, ott is belebotlik a kívülálló valami érdekességbe. Igazságtalan lenne azonban kizárólag személyes benyomásainkra építeni a cikket, amikor a vaskos kötet szinte gondosabban van felépítve, mint egy rendőrlaktanya. Az eszmei és intézményi háttér ismertetése után kronológiai rendben veszi végig a magyar rendőri sporttörténelem fontos szakaszait (néhány téma, ízelítőül: „A belügyi-rendőri testnevelés és sportrendszer a két világháború között”, „A Dózsa és a BM szpartakiádok rendszere”, „A rendszerváltás utáni időszak rendőrsportja”). Külön taglalja a küzdőművészetek válfajainak szerepét a rendőri testületben, ismerteti a fontos verseny­eredményeket (Bene Ferenctől Zsivótzky Gyuláig nem kevesebb mint 21 olimpiai bajnok tartozott a rendőrség állományához), kitér az egészségmegőrzés kérdésére, végül szószedetet közöl az előforduló kulcskifejezésekről, majd bőséges irodalomjegyzékkel zár. Mácsár Gábor alaposságára jellemző, hogy külön honlapot (rendoralmanach.hu) szerkesztett a könyv népszerűsítésére, itt olvasni Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó ajánlását is: „Egyedülálló könyv. Ha idén csak egy könyvet veszel, ez legyen az!”

Csak a rend kedvéért: ezt még tavaly mondta.

(Mácsár Gábor: Magyar rendőr sportalmanach, Defence For Life Képzési Kft., 2021)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 9-i lapszámában jelent meg.)