Csípős futballfilozófia, avagy miért nem rendezték meg az „igazi” Évszázad mérkőzését?

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2022.03.24. 15:41
„Ha az 1954-es szupermagyarok és a pszichológus által is felkészített 1958-as brazilok valaha is pályára léphetnének egymás ellen, minden bizonnyal az lenne az »évszázad igazi mérkőzése«.”


Milyen aktualitása lehet, vagy még tovább merészkedve, milyen újdonsággal szolgálhat a labdarúgásról az a könyv, amely kereken ötven évvel ezelőtt jutott el a magyar olvasókhoz? Nos, a mostani olvasó szerencséje, hogy az 1920-ban született uruguayi író, Nilo J. Suburú kedvenc sportágáról nem száraz korrajzot festett, nem az 1970-es években divatosnak számító tudományos vagy pragmatikus szempontok alapján mélyedt el a labdarúgás mélységeiben. Sokkal inkább sajátos nézőpont alapján, olykor ártatlan, máskor kissé szemtelen vagy éppen gúnyos humorral közelített a labda felé, a szentimentalizmust, az elfogultságot és az érzelmeket sem mellőzve – elvégre utóbbi nélkül a futball sem létezne.
Milyen aktualitása lehet, vagy még tovább merészkedve, milyen újdonsággal szolgálhat a labdarúgásról az a könyv, amely kereken ötven évvel ezelőtt jutott el a magyar olvasókhoz? Nos, a mostani olvasó szerencséje, hogy az 1920-ban született uruguayi író, Nilo J. Suburú kedvenc sportágáról nem száraz korrajzot festett, nem az 1970-es években divatosnak számító tudományos vagy pragmatikus szempontok alapján mélyedt el a labdarúgás mélységeiben. Sokkal inkább sajátos nézőpont alapján, olykor ártatlan, máskor kissé szemtelen vagy éppen gúnyos humorral közelített a labda felé, a szentimentalizmust, az elfogultságot és az érzelmeket sem mellőzve – elvégre utóbbi nélkül a futball sem létezne.

A gyorsan elrepülő százhatvanhat oldal gerincét a labdarúgás jelene, történelme, a világbajnokságok rövid áttekintése, illetve a sportághoz kapcsolódó filozófiai vagy éppen tudományos értekezések taglalása (vagyis inkább megdöntése) adja, az időtállóság pedig annak köszönhető, hogy a négy témakörből kettő ma is aktuális témákat feszeget, ráadásul a négy szegmens egyikéről sem írtak ennyire sajátos hangnemben, a gondolatmeneteket gyakran szellemes karikatúrákkal színesítve.

Ami a könyv első fejezetét, vagyis az akkori jelent illeti, az ötven évvel ezelőtti vételárakról szóló mondatok akár ma is íródhattak volna: „Aztán ott vannak azok a vészes iramban növekvő összegek, amelyeket játékosvásárlásra fordítanak a világ nagyegyesületei. Egyre több nulla gurul a számsor végén, lassan kicsi lesz már a csekkűrlap, rá sem fér már egy-egy világsztár vételára.”

Pedig ha a Pelét vagy Franz Beckenbauert félistenként méltató író tudta volna, hogy ötven évvel később már Jack Grealish képességei is megérnek 117 és fél millió eurót a Manchester Citynek...

Vajon mit szólt volna a könyv szerzője a 117 és fél millió eurós Jack Grealishhez? (Fotó: AFP)
Vajon mit szólt volna a könyv szerzője a 117 és fél millió eurós Jack Grealishhez? (Fotó: AFP)


Ami a történelmet illeti, a hangvételről és a tudományos jelleg szilárdságáról elég, ha az ősember és a labdarúgás viszonyából kiragadunk egy rövid részletet, miszerint az előemberek kezéről hiányzott a hüvelykujj, vagyis klasszis kapus még véletlenül sem akadt közöttük. A szerző az ókor és a középkor kezdetleges, futballhoz köthető vagy ahhoz hasonlítható kezdeményezéseit is hasonló „komolysággal” taglalja, és bár a világbajnokságok történelme az 1970-es tornával értelemszerűen véget ér, két megjegyzés kiemelkedik az összefoglalóból. Az egyik, hogy az uruguayi futballőrült jósnak sem volt utolsó, elvégre az 1974-es vb-re az NSZK győzelmét tippelte, a másik pedig, hogy az „igazi” Évszázad mérkőzését sosem rendezhették meg.

„Ha az 1954-es szupermagyarok és a pszichológus által is felkészített 1958-as brazilok valaha is pályára léphetnének egymás ellen, minden bizonnyal az lenne az »évszázad igazi mérkőzése«.”

Hiába, a dél-amerikai író által életre hívott képek ötven év távlatából is elérhetik a magyar futball szerelmeseinek lelkét. Ami pedig a futball népszerűségének tudományos és filozófiai megközelítését illeti, a legjobb, ha a könyv leginkább időtálló gondolatmenetével búcsúzunk: „Eljön majd a kor, amikor a labdarúgás már nem gyönyörködteti többé az emberek millióit. Az élet futball nélkül telik majd el, nem csodálhatjuk többé Di Stéfanót, Spencert és Pelét. Sajnálom a futball nélküli világ embereit. A valóságban nem is tudják majd, mit veszítettek. Én nem szeretném azt a kort megérni.”

(Nilo J. Suburú: A labdarúgás, a világ szenvedélye, Sport Lap-és Könyvkiadó, 1972)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. március 19-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek

Infografikákon minden, amit a BL-döntőről tudni kell

Bajnokok Ligája
12 órája

„Autogramot nem lehet kérni, csak adni” – Hosszú Kávé Dinnyés Mártonnal, az MLSZ kommunikációs osztályának vezetőjével

Képes Sport
15 órája

Már első győri idényében vezérré vált – interjú Dione Housheerrel a budapesti négyes döntő előtt

Képes Sport
17 órája

Tudatosság, felkészülés, jelenlét – Hosszú Kávé Erős Tiborral

Képes Sport
2025.05.29. 14:06

A Cristiano Ronaldo-hatás: aranytojást tojó tyúk az aranybányában – a szaúdi futball, 2. rész

Képes Sport
2025.05.28. 12:49

Közös futás a Nemzeti Atlétikai Központban

Képes Sport
2025.05.27. 21:04

Új Maradona? Új Messi? Vagy egyben a kettő? – portré Franco Mastantuonóról

Képes Sport
2025.05.27. 10:10

Labdarúgás: több mint 1300 fiatalperc az NB I utolsó fordulójában

Utánpótlássport
2025.05.26. 19:44
Ezek is érdekelhetik