Vívás: Nagy Tímea az újságosnál kezdte keddenként a napját

„Jó ideig az volt életem egyik legfontosabb célja, hogy szerepeljek a sportnapilapban, így amikor elkezdtem versenyezni, és bejutottam a legjobb nyolc közé, a keddeket az újságosnál kezdtem, mindig én voltam az első, alig vártam, hogy kinyisson. Büszke voltam rá, hogy ott a nevem a Népsportban – emlékezett a nyolcvanas évekre a kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó. – Tényleg, Fiatalok a küzdőtéren volt a neve annak a mellékletnek, ott mindig megjelent, hogy hányadik helyen végeztem a hétvégi versenyen. Tudtam persze, hogy benne leszek a lapban, mégis minden egyes alkalommal elöntött a boldogság, amikor megláttam a nevemet.”

Nagy Tímea elárulta azt is, hogy az édesanyja külön kis emlékkönyvet varázsolt a lányáról megjelent újságcikkekből – ma már bánja, hogy a gyűjtemény nem teljes körű...

A kezdeti alkalmak után persze jöttek a nagyobb terjedelmű cikkek is Nagy Tímeáról, ekkor már nem volt elég „csak” vívnia, kénytelen volt megszólalni is.

„Már jó ideje nem okoz ez gondot, mondom folyékonyan, de az elején bizony nehéz volt összefüggően, szépen nyilatkozni – ismerte el Nagy Tímea. – Már nem tudom, hol nyertük meg az első csapataranyat, de akkor ott le kellett ülni, és hosszabban beszélni. A hosszú hajam össze volt fogva, borzalmasan néztem ki, így próbáltam értelmeseket mondani. Hát, nem sikerült... Bár édesanyám utána azt mondta, én voltam a legjobb még így is, de én tudtam, hogy kamuzik – ennek ellenére jólestek a szavai, hiszen dicsért, mint mindig, mint bármikor máskor.”

AZ A BIZONYOS 1986. DECEMBER 17-I NÉPSPORT