Magyarországon vannak otthon – több sportoló és edző is megkedvelte hazánkat

You can read the story in English here!

Szerhij Sztahovszkij: semmi okunk nem lenne elköltözni

Az ukrán játékosnak nagy kihívást jelent a magyar nyelv, viszont úgy érzi, egyre jobban beszélik az angolt Budapesten.

– Mit szeret a legjobban Budapestben?
– Nagyon szép város nagyszerű építészeti örökséggel – válaszolta a Nemzeti Sportnak Szerhij Sztahovszkij, a 35 éves, a világranglistán jelenleg 220. ukrán teniszező, aki lassan hét éve él fővárosunkban. – Kiváló a fekvése abból a szempontból is, hogy ha a különböző európai tornákra kell utaznom vagy éppen haza, Ukrajnába, sok időt spórolok meg vele. A logisztika mellett a létesítményhelyzet is nagyszerű. Az elmúlt években sok pénzt fektettek be a sportba, ami a teniszt is érintette, ez szintén segít nekem.

– A családja is jól érzi magát itt?
– A feleségem magyar állampolgár, van háttere Magyarországon, ami az egyik fontos oka volt, hogy ideköltözzünk Londonból. Amikor én versenyeken vagyok, a családja segít neki a mindennapokban. Mindhárom gyermekünk itt született, mindannyian magyar állampolgárok.

– Hogyan vélekedik a gasztronómiánkról?
– Mivel saját bormárkám van, megtapasztaltam, hogy a magyarok mennyire igénylik a hazai, helyi termékeiket, ami nagyon dicséretes. Emiatt persze kifejezetten nehéz Budapesten bármilyen európai bort eladni. A magyar konyha remek, de az ételek nekem kissé túl fűszeresek, ami nem igazán sportolóbarát. A feleségem szerencsére gyakran és nagyon jókat szokott főzni.

– Kedveli a magyarokat?
– Attól függ, konkrétan kire vonatkozik a kérdés... Sokszor van dolgom a határon Ukrajnából Magyarországra jövet Beregsuránynál, mivel gyakran látogatom a borgazdaságomat. A vámosok és az egyéb hivatali személyek nem túl kedvesek abban a tekintetben, hogy mennyire értékelik az emberi méltóságot. Ezt bizonyára nehéz elképzelni... Persze teljesen más a helyzet, ahogy visszaérek Budapestre, ahol minden kiváló, és mindenki tisztelettudó. Jelentős fejlődést tapasztalok az angoltudásban – amikor ideköltöztem, elég nehéz volt a kommunikáció, ám az emberek egyre jobban beszélik a nyelvet. Igyekszem én is magamba szívni némi tudást a magyarból, ám elképesztően kemény dió. Hat nyelven beszélek, de a magyar nincsen köztük. Nagyon nehéz megtanulni, mert semmihez sem tudom hasonlítani, teljesen egyedülálló. Hatalmas kihívás, amikor magyarok beszélgetnek, hiszen egyrészt nekem továbbra is szokatlan, másrészt ha el is kapok egy-egy ismerős kifejezést, akkor sem mondhatom, hogy értem, miről van szó, mert ez legfeljebb a hallottak tíz százaléka.

– Miután befejezi a profi pályafutását, Budapesten maradnak?
– A tervek szerint maradunk, habár a gyerekek brit iskolába járnak, tehát őket bármikor és bárhová könnyen mozgathatjuk. Ugyanakkor, ahogy említettem, magyar állampolgárok, vagyis ismerniük kell a nyelvet, és ők jobban meg is tanulták, mint én. Az meg tényleg nagy könnyebbség, hogy egy óra húsz perc alatt Kijevben lehetünk repülővel, autóval három-négy órára található a borgazdaságom, két óra Bécs. A feleségemet ide kötik az elfoglaltságai, szóval semmi okunk nem lenne elköltözni.

– Novemberben visszavonult a Davis-kupa-szerepléstől, de búcsúzóul majdnem legyőzte a norvég Casper Ruudot. Nehéz volt a szívének az utolsó mérkőzés?
– Remek meccs volt, nagyon közel jártam a győzelemhez és vele ahhoz, hogy tétje maradjon az utolsó egyesnek is, de végül nem úgy alakult a befejezés, ahogyan szerettem volna. Casper fantasztikus szezont futott, top tízes játékos lett, a világbajnokságon bejutott az elődöntőbe, tehát jó formában volt. A Davis-kupában tizenhat éven át szerepeltem, ha jól számolom, hetvenkilenc mérkőzést játszottam le egyesben és párosban. Ez egy teniszezőnek több mint elég, mentálisan nagyon nehéz volt feldolgozni minden vereséget, rendkívül komolyan vettem a szereplést. Meg kellett tehát tennem ezt a lépést, és bár a célom az volt, hogy elérjük a világcsoportba jutást, a norvégok elleni vereséggel ez legalább két évet tolódik, ami nem teszi lehetővé, hogy folytassam a karrierem a csapatban. Bízom benne, hogy Ilja Marcsenko és a többiek egyszer eljutnak odáig.

– Most az Australian Open selejtezőjére készül. Mikor utazik Melbourne-be?
– December harmincadikán vagy harmincegyedikén indulok, az utóbbi napokban a Nemzeti Edzésközpontban tréningeztem Fajta Péterrel, Marozsán Fábiánnal és Piros Zsomborral. Fucsovics Mártonnal is edzettem, de ő már huszonhatodikán elrepült, mert felvezető tornán is játszik.