Ló helyett huszár – Malonyai Péter jegyzete

Akárhogy is, de mostanság remek a sajtója az öttusának. A nemzetközi szövetség vérlázító, diktatórikus döntése a lovaglás száműzéséről sokkal több emberhez eljuttatta a sportágat, mint az utóbbi esztendők meglehetősen kaotikus, a kívülálló számára nehezen követhető versenyei.

Szívem ellen teszek, de nem látok reményt arra, hogy Herr Schormann jottányit is engedjen a lovak javára, az elnöki teljhatalom körében most az az aktuális, hogy kitalálják: melyik sportág lesz az ötödik tusa. Sok idő nincs, mert a NOB lovak híján is várólistára helyezte a sportágat az olimpiai programban, a felgyorsult idő pedig egyre-másra hozza a javaslatokat. Volt már szó kerékpárról (lásd még: kibővített triatlon), dartsról (sohasem árt egy jó sör!), e-sportról (brrr!), de a legfantasztikusabb a sakkguru, Kállai Gábor javaslata: jöjjön a sakk!

Badarság? Persze hogy az. Ám a 64 mező általam roppant tisztelt megszállottjának több esze van, mint akármelyik nemzetközi öttusavezérnek, logikája érthető. Egyrészt a sakk világszerte népszerű, másrészt része a középkor hét lovagi erényének (az úszás, a vívás, a nyilazás, a vadászat, a verselés és a lovaglás mellett). Mi kell még?

Hát... A sakk nem nagyon. Akkor már inkább az ulti, amit a megszállottak harci játékként tartanak nyilván, egyébként pedig mostanság avathatják hungarikummá, eddig a valódi öttusa volt az, de ez már mellékszál. Az olimpiákon, a világ- és Európa-bajnokságokon, a felnőttversenyeken a rablóulti menne, az ifiknél, a gyerekeknél az enyhébb változat, a talonmáriás. Oktatófilmnek meg ott a Meseautóból Halmos úr Kabos Gyula alakításában, ő mindig képes előhúzni a paklit a zsebéből. A versenybíróság feje elkiáltja magát, hogy „Az első piros oszt!”, és már csöröghet is az apró, mert az ulti pénz nélkül olyan, mint a pörkölt paprika nélkül vagy az alkoholmentes sör (hogy messzire merészkedjek).

Kállai úrból egyébként nem hiányzik a rafinéria ezzel a sakkdologgal. Elvégre a játék kulcsszereplője a ló, legalábbis nálam, hozzá nem értő kívülállónál. A hivatalos verzió huszárról beszél, a sportág tehát a lovat már akkor száműzte, amikor az öttusahatalmasoknak még eszükbe sem jutott. Mondhatni, megelőzték korunkat, ami önmagában roppant dicséretes.

Ám ha ötödik tusát ér, bedobhatjuk a lapjainkat: renonsz!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!