Az Origo felidézi, hogy az NSZK Öttusaszövetségének vezetőjeként Schormann karrierje meredeken ívelt felfelé. A német felismerte, hogy a nemzetközi szövetség elnöke, a sportág korábbi klasszisa, Igor Novikov nem igazán népszerű, az oroszon kívül nem beszél más nyelvet, képtelen a kapcsolatteremtésre. Ezért is fordulhatott elő, hogy Schormannt 1993-ban elsöprő fölénnyel megválasztották a Nemzetközi Öttusaszövetség elnökének.
„Már ekkor fel kellett volna ismerni, hogy egy igazi kóklerre bízzák a sportágat. 1990-ben Frankfurtban rendeztek egy olyan világkupaversenyt, amelyen – az öttusa történetében először – 1 nap alatt bonyolították le az összes versenyszámot. A „reformer” vagy inkább jövőbe látó Schormann 15 ezer nyugatnémet márkás pénzdíjat ígért a győzteseknek. Ebből az lett, hogy a női verseny győztese, a szovjet Jana Dolgacseva és a férfiak között első svájci Peter Steimann 3 ezer márkát kapott. Akik ott voltak ezen a viadalon, nem hittek a szemüknek. Botrányos rendezés, rossz lovak, hiányos tájékoztatás – ezt írta annak idején a frankfurti versenyről a sportsajtó. Rendezte: Klaus Schormann. De ez akkor senkit sem zavart.”
A cikk megemlíti, hogy Schormann megnyerte a sportágnak Juan Antonio Samaranch NOB-elnök fiát.
„Schormann első elnöki ciklusában még nem az ifú Samaranch volt az alelnök, hanem egy magyar olimpiai bajnok: dr. Török Ferenc. Török Ferenc volt az, aki 1993-ban már arról beszélt, hogy a futást és a lövészetet össze kellene vonni. Ugyanakkor Schormann egészen elképesztő húzással azt a francia Emilé Jarrot-t nevezte ki a sportág népszerűsítésért felelős másik alelnöknek, aki akkor már elmúlt 70, s aki a francián kívül egyetlen más nyelven sem tudott megszólalni. Klaus Schormann mindenféle érzelmi és egyéb gátlás nélkül vihette végig a terveit. Az öttusához semmi sem kötötte, ő mindvégig olyan ember volt, aki kívülről jött a sportágba.”
A lovaglás törlése és a kerékpározás befogadása már a kilencvenes években is téma volt.
„Az atlantai olimpia után a NOB ismét támadásba lendült. A NOB-elnök Juan Antonio Samaranch előbb azt mondta, hogy öttusa ideje végképp lejárt. A lovaglást meg kell szüntetni, helyette kerékpározást kell bevezetni. Egy évvel később Samaranch a német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatot. Mindez 1997 augusztus 6-án jelent meg. Ebben Samaranch újra kimondta az öttusa halálos ítéletét. Egy hónappal később, 1997. szeptember 6-án a NOB kongresszusán azt mondta, hogy az öttusának mindenképpen helye van az olimpia műsorán. Hogy mi történt e két esemény között? Csak annyi, hogy Schormann találkozott a NOB elnökével. S valahogyan meggyőzte őt, hogy hagyja békén az öttusát. Samaranch óriási pálfordulása után pedig Klaus Schormann az öttusa megmentőjeként
jelent meg a tagság előtt, s innentől kezdve négy évente minden egyes alkalommal úgy választották meg elnöknek, hogy ellenfele sem akadt a választáson.”
Az Origo teljes cikkét ide kattintva olvashatja el!