Pesterzsébeti lányként egy falragaszon olvasta, vívótanfolyam indul gyerekeknek, a sportág megszerettetése az olimpiai bajnok Mendelényiné Ágoston Judit feladata volt. A nyolcvanas évek közepe óta Stockholmban élő Maros Magda elmondta, egész életét meghatározta mestere hozzáállása: Mendelényiné vitte a BVSC-be, s Maros mindvégig a vasutasklub sportolója maradt.
„Már régen abbahagytam a vívást, amikor Dömölky Lídiától hallottam, Judit mondta nekik, hogy talált egy kislányt, aki sokra viheti.”
A kétlaki életet élő Maros Magda tartja a kapcsolatot a honi női tőrvívás nagyjaival, akik közé ő is tartozik. Már az 1973-as göteborgi vb-n aranyérmes lett a csapattal. Az akkor 22 éves Maros Magda így emlékezett a Rejtő Ildikóval, Bóbis Ildikóval, Tordasi Ildikóval és Szolnoki Máriával kivívott sikerre: „Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem.” (Kő András: Pengevilág) Azért lehetett csapattag, mert abban az évben megnyerte a magyar bajnokságot.
Férjét, a román színekben versenyző zilahi Csillag Istvánt egy bécsi versenyen ismerte meg, utána ugyanazon a vonaton utaztak Budapestre, a kardvívó benyitott a kupéba, amelyben lányaink ültek – nem sokkal később elvette Magdát feleségül, 36 éve házasok. Férjét a munkája Stockholmhoz kötötte. Rendszeresen részt vesznek az ottani magyar klub rendezvényein, Magda Villámló pengék, szárnyaló versek című előadása nagy sikert aratott. A magyarsága megőrzését szinte missziónak tekintő korábbi tőrvívó főleg Ady Endre verseit szavalta. A Csillag-Maros házaspár nemcsak ezért érzi különlegesnek az Adyhoz vonzódást. A költő Zilahon járt gimnáziumba, később Csillag is a tanintézmény padjait koptatta – talán éppen ugyanazt, amelyet a költő. Erdélybe utazva sosem hagyták ki Érmindszentet, Ady szülőhelyét, Ady emléke miatt abba a szállodába is ellátogattak Párizsban, amelyben a költő lakott. Nem véletlen, hogy a 2010-es években felújíttatták a Fiumei úti temetőben lévő Ady-síremléket.
„Egy családi sír meglátogatásakor pillantottam meg a sírhelyet, belém villant, ez az! Mindig is bennünk volt, tehetnénk valamit, amit a magyarság szempontjából fontosnak tartunk. Azt kértük, a nevünk ne szerepeljen, mert a cselekedet volt a fontos, tisztelgés a költőfejedelem emléke előtt, nem a mi személyünk. Más kérdés, hogy kiderült a kilétünk.”
De vissza a víváshoz: a moszkvai olimpián egyéniben ezüstérmes, csapatban (Tordasi Ildikó, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsa, Maros Magda) – Montrealhoz hasonlóan – bronzérmes lett. A Népsportban Maros ezt nyilatkozta: „Ha valaki azt mondja az olimpia előtt, hogy második leszek Moszkvában, valószínűleg kinevetem. Most viszont kicsit másként látom a történteket, hiszen megérintett az arany szele…” A hatos döntőben a későbbi aranyérmes francia Trinquet-től 5:4-re kikapott, s ugyanilyen arányban szenvedett vereséget a román színekben versenyző magyar Stahl Jencsik Katalintól. Ha az utóbbi asszót megnyeri, holtverseny alakul ki...
„Visszatekintve sem mondok mást, nevezhetjük elszalasztott lehetőségnek, de nem is volt, és most sincs bennem csalódás. Egyáltalán: egy ilyen születésnap mérföldkő az ember életében, s ha összegeznem kellene, azt mondom, nagyon jó életem volt.”
Az 1980-as olimpián szerzett második helye óta női tőr egyéniben magyar sportoló nem nyert medáliát.