Koronavírus: itt a negyedik hullám, de nem áll le a sportvilág

Vágólapra másolva!

2021.10.29. 08:13

Címkék

Negyedik hullám. A covid nem kíméli a világot, nem akar visszavonulni, a sportvilág pedig állandó készenlétben áll. Az egészség védelme a legfontosabb, ezért újra buborékok, karanténok jöhetnek, versenyek maradhatnak el, vagy halaszthatják őket későbbre. Az edzők és sportolók szerint ugyanakkor a másfél évvel ezelőttihez hasonló meglepetések nem érhetik már a sportvilágot.

Hiába indult meg a világon nagy számban már az év elejétől a koronavírus elleni oltakozás, a Covid nem tűnt el, továbbra is fertőz, előfordul, hogy azok is újra megbetegszenek, akik már megkapták a vakcinák közül valamelyiket.

Ez azt is jelenti, hogy veszélyhelyzet van, fokozottan be kell tartani óvintézkedéseket. Persze már minden versenyszervező, sportvezető, edző és sportoló rutinosabb, mint másfél éve, az első hullám idején, ezzel együtt a káros hatásoktól, negatív történésektől nem lehet mentesíteni a sportvilágot.

Amikor 2020 elején rárontott a világra a borzasztó vírus, szinte megbénult az élet. És nem csak a sport területén – eleinte még az orvosok sem nagyon tudták, mekkora a baj, mivel állunk szemben. Aztán egyre több minden derült ki a Covidról, az emberek új életformához alkalmazkodtak, lemondtak szórakozásról, közösségi élményekről, ezáltal a sportról is – eleinte kényszerből, hiszen bajnokságokat rekesztettek be, szüneteltettek, versenyeket halasztottak el vagy fújtak le véglegesen, aztán pedig hiába rendeztek meg sporteseményeket, zárt kapusak voltak, így a sportolók a megszokotthoz képest teljesen más atmoszférában voltak kénytelenek versenyezni, a nézők pedig kiszorultak a csarnokokból, stadionokból. Így csúsztak egy évet a világ legnagyobb sporteseményei, mint például a tokiói olimpia és a labdarúgó Európa-bajnokság.

NE TORZULJON A VERSENY!

Bármilyen abszurd is kijelenteni, a Covid nyereséget is hozott egy-egy csapatnak, mint például a holland női kosárlabda-válogatottnak, amely éppen a magyar csapattal viaskodott az Európa-bajnoki selejtezőben a részvételért, és miután még normális körülmények között legyőzte a mieinket, másodszor is hazai környezetben játszhatott. Köszönhetően annak, hogy a Covid úgynevezett buborékba terelte a válogatottakat, és éppen Hollandia kapta az első torna rendezését. A magyar csapat aztán a szlovákiai buborékban is idegenben lépett pályára, a selejtezősorozat négy mérkőzéséből hármat vívott az ellenfelek otthonában.

„Az előttünk álló Európa-bajnoki selejtezősorozat kezdete itt van a nyakunkon, hiszen két hét múlva már Szekszárdon Spanyolországot fogadjuk – kezdte Székely Norbert szövetségi kapitány. – Arra készülünk, hogy normális, megszokott rendben zajlik le a kvalifikációs sorozat. Nyilván előfordulhatnak még korlátozások, és találkozhatunk nehézségekkel, de arra nem számítok, hogy visszatér a buborékos rendszer. Egészen egyszerűen azért, mert igazolódott, hogy rossz, nem működik megfelelően. A buborék célja az egészségvédelem, de az én tapasztalataim szerint ez nem valósult meg. Hollandiában, a szállodánkban félmeztelen idegenek sétálgattak azokon a folyosókon, ahol mi is közlekedtünk, egyáltalán nem szeparáltak minket, a sorsdöntő mérkőzés előtt pedig Zele Dorinát szinte a buszról fordították vissza a hotelbe, amikor a csarnokhoz indultunk, mivel akkor derült ki, hogy pozitív lett a tesztje. Számtalan olyan problémával szembesültünk, amely nem volt méltó egy ilyen különleges rendezéshez. A szlovákiai buborékban már sokkal kulturáltabban, pontosabban hajtották végre a protokollt. Nem gondolom, hogy akkor ki lehetett volna találni más rendszert, de szerintem a buborékos rendezést meghaladta az élet, és szigorú szabályok mellett az utazások már megengedhetőek lesznek.”

A női kosárlabda-válogatott szakmai vezetője azt is elmondta, hogy a bezártság a játékosok mentális erejére, pszichéjére nagyon rosszul, nyomasztólag hatott. Nem beszélve arról, hogy a buborékban rendezett tornák torzították az esélyegyenlőséget.

„A rendszerből fakadóan előnyök és hátrányok alakultak ki – folytatta Székely Norbert. – Mi az utóbbiakat tapasztaltuk meg, ezért is remélem, hogy nem lesz több ilyen. Jelenleg a nemzetközi szövetségnek nincsenek olyan korlátozó intézkedései, amelyeket ne tudnánk betartani. A felkészülés során figyelni fogunk egymásra, vannak a keretben beoltottak, illetve olyanok, akik az antitestszámuk miatt nem kaphattak még vakcinát – rengeteg mindenre kell figyelnünk, a lényeg, hogy tudjunk alkalmazkodni a legtöbb helyzethez.”

A KULCSSZÓ: ALKALMAZKODÁS

Ezt hangsúlyozza Danyi Gábor is, aki a második és harmadik hullám során a Bajnokok Ligájában rengeteget utazó Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatának edzője volt. A jelenleg Siófokon dolgozó szakember klubjával együtt a lehető legrugalmasabban igyekezett kezelni a legváratlanabb helyzeteket is.

„Bízom benne, hogy a vírus már nem tör ránk olyan erővel, ahogy tavaly ősszel és tavasszal – mondta Danyi Gábor.– Nem tehettünk mást, akkor is tudomásul vettük, hogy ez van, így kell dolgoznunk tovább. A kulcsszó nálunk is mindig az alkalmazkodás volt, a csapatnál, annak környezetében vagy éppen az utazások alatt minden biztonsági, egészségügyi intézkedést betartottunk. Amennyire lehetett, igyekeztünk a lehetőségét is kizárni, hogy valaki megfertőződjön. Persze velünk is megtörtént a baj, de nem kezdtünk el sopánkodni, hogy kiesett néhány játékos, és nem tudunk megfelelően edzeni, hanem megpróbáltuk megvizsgálni, hogy az adott helyzetből hogyan lehet a legtöbbet kihozni. A kieső helyére odaállt más, aki tehette, próbált többet hozzátenni, és olyan is volt, hogy a játékosaink otthon, szeparáltan edzettek, amikor nem jöhettünk össze. Egy csapat ereje mindig akkor mutatkozik meg leginkább, amikor gond van, szerencsére a győri közösség nagyon jól kezelte a történteket.”

Danyi Gábor játékosai körében is azt tapasztalja, hogy egyéntől függ, ki miként reagál a betegségre vagy annak lehetőségére. Akad, aki nem bízik az oltásban, más azonnal rohan a vakcináért, és azok a félelmek, amelyek saját magukkal vagy éppen a rokonokkal, szeretteikkel kapcsolatosak, bizony begyűrűznek a mindennapokba. Az edző ilyenkor pszichológussá változik, de ezen a téren is fontos tapasztalatokkal szolgált az elmúlt másfél év.

„Nem gondolnám, hogy még egyszer olyan helyzetbe kerülnénk, mint amikor le kellett fújni bajnokságokat, vagy zárt kapuk mögött játszottunk – vélekedett Danyi Gábor. – Elsősorban azért, mert egyre nagyobb az átoltottság. Előfordulhat, hogy elmaradnak mérkőzések, de nem állhatunk le, nem ismétlődhetnek meg azok a szituációk, amelyeket korábban átéltünk.”

TAPASZTALAT MÁR VAN

A klubedzők számtalan olyan problémával találkoztak az eddigi hullámok során, amire nem készítették fel őket az egyetemen, edzőképzésen. Forray Gábor, a kecskeméti férfi kosárlabdázók vezetőedzője az előző évad elején – még az Alba Fehérvár mestereként – olyan problémákkal szembesült, amilyenekkel korábban még soha.

„Volt a közösségi oldalakon az a kihívás, amikor az embernek egy vödör jeges vízzel kellett fejen borítania magát – mesélte Forray Gábor.– Na, úgy éreztem magam, amikor a hosszú felkészülés után nem kezdhettük el az idényt, rögtön egy hónapot halasztani kellett. Az egész évadot újra kellett írni, kezdhettünk mindent elölről. Az első száz edzésen nem volt olyan, hogy teljes kerettel gyakoroltunk volna. Kezdődött minden azzal, hogy néhány játékosunk beteg lett, de nem koronavírusos, így nem edzettek. A többiek viszont ezalatt Coviddal fertőződtek meg, így eleinte csak az előbbiek tréningeztek a gyógyulásuk után. Hozzájuk csatlakoztak folyamatosan azok, akik a koronavírus után tértek vissza. Kis létszámmal sok mindent nem lehet csinálni, erőnléti, labdás technikai edzések voltak.”

A fehérvári illetőségű szakembernek a rosszindulat esett a legrosszabbul. Sokan úgy konspiráltak, hogy az albások kamuznak, és csak plusz egy hónapot akartak maguknak a felkészülésre. Az azóta honvédos bedobó Markovics Luka egészségesen a saját polgári esküvőjére ment el, és osztott meg róla fotót a közösségi oldalán, a közvéleménynek ez úgy jött le, hogy az egész csapat mulatozik – pedig lagzi nem is volt. Egy másik alkalommal az Albát bepanaszolták a szövetségnél, hogy a játékosok elvileg karanténban vannak, a klubtól kapott autóik mégis ott állnak mindennap a sportcsarnok előtt, vagyis biztosan edzenek. A megfejtés persze az volt, hogy a Covid korábban köszönt be a fehérváriak öltözőjébe, mint hogy a kosárlabdázók átvehették volna a kocsik slusszkulcsait, vagyis még egy pillanatot sem ültek a járművekben.

„Ami a legfontosabb, edzőként rengeteg tapasztalatot szereztünk az elmúlt hónapokban, bármi történik az elkövetkezendő időszakban, felkészültebben kezeljük a helyzetet – magyarázta Forray Gábor. – Az előző évadban hetven nap alatt huszonegy meccset kellett lejátszanunk, a feszített tempóhoz igazítottuk a programot, az edzéseket, a regenerációt. Nem gondolom, hogy az előttünk álló időszakban lesznek hasonló problémák, akkora meglepetés nem érhet bennünket, mint az első vagy a második hullám idején. A sportolók fegyelmezett, felelős emberek, a legtöbbjük oltakozott is, betartják az előírásokat. Nagy leállásokra nem számítok, talán azt limitálhatják újra, hogy hány ember mehet be a csarnokokba.”

Ahogy látható, a sportvilág szereplői optimisták, miközben az ördög nem alszik, a lényeg azonban, hogy bármennyire erősödik is a negyedik hullám, a sport főszereplői sokkal felkészültebbek, és úgy érzik, nem érheti őket annyi meglepetés, mint a korább időszakokban. Ez azért jó, mert a sportélményről a nézőknek aligha kell megint lemondaniuk.