Olimpián remekeltek, és tollhegyükre vették a hazai sportélet színe-javát

Karikatúra 1.  Olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait (vagy valamilyen jelenetet) szándékosan túlzó módon, torzítva mutatja be. Célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat. Gyakran megbélyegzi az emberi gyarlóságot vagy valamilyen társadalmi, politikai stb. jelenség sötét oldalát. Magyarországra a karikatúra a vicclapokon keresztül jutott el.

Karikatúra 2. „A szó az olasz caricare igéből származik, amely megterhelést, megrakodást, átvitt értelemben eltúlzást jelent. Mert a karikatúra – tudjuk – többnyire eltúlozza a vonásokat, ezzel hívja fel a figyelmet, ezzel tanít, nevel, ráébreszt valamire. Népszerűségét és elterjedését a sajtónak köszönheti. A képeslapok, majd az élclapok megindulásával jut el a legszélesebb néprétegekhez” – írja Kő András  Lépések a fricskamezőn című cikkében (Magyar Nemzet, 2000. április 15.). Ugyaninnen tudható, hogy a sportkarikatúra ősei a középkorból származnak, amikor a lovagi játékokat figurázták ki, illetve, hogy a „magyar karikatúra megteremtője Jankó János (1833–1896) volt, aki a hatvanas évektől kezdve aranyos, soha nem bántó, meleg hangú humorával gyorsan megnyerte az olvasók tetszését”.

Manno Miltiades (1879–1935). „A sokoldalú sporttehetségeiről ismert”,  a kerékpározásban, síkfutásban, úszásban, evezésben, korcsolyázásban és labdarúgásban is jeleskedő férfiú a Müncheni Képzőművészeti Akadémián végezte felsőfokú tanulmányait. Művészi pályáját a Kakas Márton és az Új Idők című élclapok karikaturistájaként kezdte, később a Borsszem Jankó, a Bolond Istók és a Magyar Figaro rajzolójaként dolgozott. Sportképeket és plakátokat is tervezett, könyvillusztrátorként is sikeres volt. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia szellemi/művészeti versenyein második helyen végzett szobrászat kategóriában. A Nemzeti Sportban először 1903-ban jelentkezett karikatúráival, majd hosszú kihagyást követően, a húszas évek derekán visszatért a laphoz, amelyet két éven át telerajzolt.

1910-es évek. A nagy háború – és a Sporthírlap évei. Szenzációs karikatúrák és grafikák jelentek meg az újságban. A fegyverropogás előtti időkből elsősorban Márton Lajos karikatúrái emelkedtek ki, míg a háború utáni időszakban Wiesner (Mezei) Frigyes vált a lap első számú illusztrátorává. Utóbbi leginkább élethű rajzaival lépett a közönség elé; az Atléták arcképcsarnoka és az Atléták verseny közben kiállták az idők próbáját. Wiesner egyébként maga is atléta volt, legjobb eredményeként 1908-ban bronzérmes lett a londoni olimpia váltófutásában (az első két futó egyaránt 200 métert teljesített, a harmadik 400-at, a negyedik 800-at).

BÖK.  Vagyis: Bolondos Ötletek Képekkel. A cím  „rövidítéséből nyert betűszó a két világháború közötti sajtó egyik legnépszerűbb és legkeresettebb mellékletét takarta, a sportviccek, a szurkolói bekiabálások, az újságírói élcek, a gúnyos versikék, a mosolyt fakasztó karikatúrák kifogyhatatlan tárházát” (Nemzeti Sport, 2019. szeptember 30.). Az első BÖK 1925. szeptember 10-én tűnt fel az NS-ben, az utolsó – hosszú ideig – az 1933. december 28-i lapszámban volt olvasható. A kilencvenes évek elején visszatért a BÖK a lap hasábjaira és további három évfolyamon keresztül szórakoztatta a nagyérdeműt.

Karikatúrák a vezérkarról. Akit nem rajzolt meg Szép Lajos 1928 és 1932 között a Nemzeti Sport népszerű karikatúrarovatában, az talán nem is számított – vagy legalábbis nem volt tagja a honi sportvezérkarnak. A vicclapoknak és magazinoknak is dolgozó grafikus mintegy 200 egész alakos portrékarikatúrát készített el a Nemzeti Sport számára az említett idő alatt.

Szepes Béla (1903–1986). A magyar sportkarikatúra-készítés nagyágyúja, aki ifjabb korában remek síugró és gerelyhajító is volt, utóbbi minőségében ezüstérmet szerzett az amszterdami olimpián. A húszas években már külföldi lapokban (így a zürichi Sportban) publikált, mi több, hamarabb jelentek meg ott a karikatúrái, mint a Nemzeti Sportban (1924). Sziporkázott a BÖK-ben, majd a második világháború után tollhegyére vette a hazai sportélet színe-javát.

Neves kollégák. A teljesség igénye nélkül az alábbi kiváló grafikusok, művészek rajzoltak még karikatúrákat a sportlapokba: Arató Gyula, Byssz Róbert, Diósy Antal, Füzesi Árpád, Kiss Géza, Komoróczi Lajos, id. Köpeczi Bócz István, Mühlbeck Károly, Nyáry Albert, Stróbl István, Szigethy István, Szűr-Szabó József.

Ludas Matyi. Az 1945 és 1992 között megjelenő szatirikus hetilap első tíz éve egybeesett a magyar labdarúgás történetének legsikeresebb, mindmáig legjobban propagált korszakával, ebben az időben számos futballtémájú írás és karikatúra látott napvilágot a lapban. A futball és a sport később sem került ki a szerzők célkeresztjéből, sőt. A Ludas Matyi – az egykori sportújságíró, Tabi László főszerkesztésében – a hetvenes években élte fénykorát, a példányszáma több százezres volt.

2016. Legutóbb (utoljára?) Dluhopolszky László készített rendszeresen sportkarikatúrákat a Nemzeti Sport számára, azóta senki sem űzi a műfajt a lapban.