Kajak-kenu: Én vagyok a sötét ló – Tótka Sándor

– Azok után, hogy a teljes olimpiai ciklusban a csapathajós szereplésre készült, a hajrában a K–1 200 méter kapott prioritást, a négyes pedig bónuszszám lett, részben új társakkal, különösebb elvárások nélkül. Mennyire ment könnyen az „átállás”?
– Noha a négyessel történtek nagyon megviseltek, az eredmények azt mutatják, jól sikerült alkalmazkodni a helyzethez – kezdte Tótka Sándor. – A kényszerű vezérevezős-csere után borzalmas volt megélni a szegedi világkupaverseny B-döntőjét, és azt, hogy az Európa-bajnokságon az eredeti felállásban sem tudtuk megmutatni, mire vagyunk képesek. Nagyon szeretem a társaimat, valamennyiükkel együtt akartam versenyezni Tokióban, de Kuli István tavaszi sérülése után a csapat a hitét vesztette, és utána már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Nagyon jólesett, amikor Nádas Bence az Eb K–1 200 méteres döntője előtt azt mondta, én legalább megmutathatom, hogy igenis jó a formám, kérte, nyomjam helyette is – jó érzés volt érte is versenyezni és nyerni.

– Sosem titkolta, vannak egyesbeli ambíciói, így amellett, hogy 2015-től a világversenyeken párosban és négyesben nyerte az érmeket, csak készült a K–1 200 méterre is...
– Az elmúlt években akkor sem engedte a kapitány, hogy a négyes mellett egyesben is induljak, amikor erre a program lehetőséget adott, mert annyira a csapathajón volt a hangsúly. Elfogadtam, és olyan viadalokon, mint a Red Bull Vízisprint, igyekeztem életben tartani az ambícióimat és a rutint, mert az egyeshez az utóbbi nagyon fontos. A csapathajóban megoszlik a felelősség, egyesben – amelyben a siker és a kudarc kizárólag rajtad múlik – teljesen más odaállni a rajthoz. Ennyi négyesben eltöltött év után ez nekem szárnyalás, szabadság – és úgy tűnik, annyit tettem a zsákba a csapathajós felkészülések során, hogy ez egyesben is kamatozik.

– Ismert, hogy a csapatuknál minden megfigyelést műszeres mérésekkel támasztanak alá. Mit jeleznek a kütyük az egyest illetően?
– Még a télen megkérdeztem a mérnökünket, hogy szerinte négyesben vagy egyesben van-e nagyobb esélyem érmet nyerni. Azt válaszolta: a csapathajóban nagyobb a sansz, mert egyesben mindig feltűnik egy sötét ló, a négyesben viszont nemigen fordul elő ilyen meglepetés, ott kiszámíthatóbbak az erőviszonyok. Rádöbbentem, hogy K–1 200 méteren én vagyok a sötét ló, akivel nem számoltak, akit nem láttak eddig versenyezni. Az edzőmmel szép csendben készültünk, itt vagyok, és van esélyem.

– A konkrétumok helyett ezúttal rábízza magát a meglepetésfaktorra és a sprintszám kiszámíthatatlanságára?
– Nekem fura, hogy még mindig úgy tartják, a kétszáz egyes lutriszám. Ha így lenne, nem az olimpiai bajnoki cím védője, a brit Liam Heath nyert volna meg minden világversenyt, amelyen csak rajthoz állt kétezertizenhat óta. Ha lutri lenne, mindig más nyert volna nüanszokkal, és nem én lettem volna 2021-ben az első, aki le tudta győzni. Egyesben is ugyanúgy hangsúlyt fektetünk a mérésekre, és ezúttal is van konkrét szám a fejemben.

– A verseny mely elemére vonatkozóan?
– A végsebességre. Amikor a kétezertizenötös vébé előtt Hüvös Viktor azt mondta, ha Molnár Petivel elérjük a huszonhét kilométer per órás sebességet K–2 200 méteren, nyerünk. Sosem értük el, csak a milánói viadalon kétszer: az első megnyert, majd a megismételt és újra győzelmet hozó döntőben. Taktikai okokból nem mondhatom el, de most is van egy ilyen irányszám, amit ha sikerül elérni, nyerhetek. Ugyanakkor azt nem tudhatom, más mire képes ugyanebben a mutatóban. Mindenesetre ha én teljesítem, tudni fogom, hogy ennél többet nem tudtam volna beletenni.

– Miközben az olimpia elhalasztásának nagy vesztese a négyesük lett, a nyertese éppen ön lehet, mert miként korábban fogalmazott – még jobban fel tudta magát építeni. A riói újonchoz képest mennyiben más a mostani Tótka Sándor?
– Teljesen más, azóta kicserélődtem. Kétezertizenhatban még azt hittem, elég lesz, ha tisztességgel elvégzem az edzésmunkát. Egy évvel később rájöttem, nem elég, és elkezdtem egy kis csapatot kialakítani, amelynek tagjai különböző területeken segítenek. A masszőröm mellett fizikoterapeuta is foglalkozik velem, és voltam szakembernél, aki a légzéstechnikában tett hozzá a teljesítményemhez. A legtöbb tartalék azonban a fejemben volt, ott voltam a leggyengébb. Pszichológus segítségével jelentősen sikerült előrelépnem ezen a téren, és tavaly a feleségemmel, Ágival is találtunk még egy fejlesztendő területet: az étkezésemet. Azóta dietetikus iránymutatása szerint mindennap ő készíti el a reggelimet, az ebédemet és a vacsorámat – azért is örültem annyira a világkupaezüstnek, majd az Eb-aranynak, mert kézzelfogható bizonyítéka lett, hogy nem feleslegesen áldozza fel a szabadidejét. Önbizalmat és megnyugvást ad, hogy a csapatomban mindannyian azért dolgozunk, hogy a versenyzésemből ki tudjuk hozni a maximumot.

– A nyugalmából az sem zökkenti ki, hogy az Eb-győzelmével éremesélyessé lépett elő?
– Nem tudom sem megjósolni, sem megígérni, hogy érmet nyerek, csak arra tudok fogadalmat tenni, hogy – miként eddig is – mindent beleadok. Ha úgy érek a célba, hogy mindent megtettem, akkor függetlenül attól, hogy ez dobogós vagy pontszerző helyre lett elég, boldog leszek.