A koronavírus-járvány megviselte. Nem egészségileg, sokkal inkább a lelkén menetelt végig ez a nyavalya és az ebből fakadó olimpiai halasztás, sokáig nem tudta megemészteni azt, hogy a szépen felépített, négy évre előkészített felkészülési programját írhatta szépen tovább. Jöhettek versenymentes „unalmas” edzésidőszakok, visszajelzések, kapaszkodók nélküli periódusok, amelyek takaréklángra tették benne azt a tüzet, amellyel Tokióra készült.
„Rettentően nehéz Európa-bajnokság volt ez, hiszen egy-egy kivétellel Európa legjobbjai mind itt voltak és ez nem csak Krisztián súlycsoportjára igaz, hanem az összesre. Nagyon örülök én is ennek a bronzéremnek, mert kellett már nagyon egy érem világversenyről. Krisztián nagyon jó menetben van, azt látom, hogy a helyére kerültek a dolgok a fejében, és esélye van az eredményes szereplésre a világbajnokságon és az olimpián is. Eddig az izmaiban volt ott minden, most már fejben is elhiszi, hogy képes rá.” Pánczél Gábor, férfi szövetségi kapitány |
Aztán a 2021-es idény visszaadta a hitét. A World Tour-sorozat beindult, az eredmények pedig jöttek szépen sorban, a tel-avivi és taskenti Grand Slam-ről bronz, április elején Antalyából pedig egy csillogó ezüstérem, amelynek köszönhetően a világranglistán és az olimpiai rangsorban is a harmadik helyen találta magát.
A lisszaboni Európa-bajnokság is fontos eredményt hozott számára, hiszen ebben a ciklusban az olimpiai pontversenybe beszámító legjobb Eb-eredményét érte el, bronzérmes lett Pánczél Gábor tanítványa.
Akinek csak egyetlen döccenő akadt a versenynapjában, a német Falk Petersilkát, majd az olasz Nicholas Mungaijt verve jutott el a negyeddöntőig, ahol azonban a grúz Beka Gviniasvili megállította. Jöhetett a vigaszági mérkőzés, amelyen holland riválisa, a világranglistán második helyen álló Noel Van't End nem tudott kiállni ellene, így küzdelem nélkül jutott el a bronzcsatáig.
Ahol az a török Mihael Zgank várt rá, akit a hó eleji antalyai Grand Slam elődöntőjében aranypontos hosszabbításban vert meg, és aki ezúttal szintén aranypontos hosszabbításban maradt alul a magyar versenyzővel szemben. Zgank a hosszabbításban teljesen elkészült az erejével, megkapta második intését is a bírótól, majd 3:48 perc elteltével Tóth egy külső horogdobással földre vitte őt, és ezzel a vazarival meg is szerezte a bronzot.
A nap folyamán még három magyar versenyző jutott szóhoz, sajnos az olimpiai kvótáért hajtó Cirjenics Miklós (100 kg) már az első fordulóban kiesett, Gőz Roland (90 kg) sem tudott mérkőzést nyerni, Vég Zsombornak (100 kg) pedig egy győzelem lett a lisszaboni mérlege.
– Öt évet várt erre a sikerre. – Még kimondani is sok, nemhogy megélni. 2016-ban voltam legutóbb ezüstérmes kontinensviadalon, így nagyon rám fért már ez érem. Most nem az olimpiai pontok számítottak, ez sokkal inkább lelki ügy, világversenyen érmet, címet szerezni csoda szép érzés. – Mi volt a nap legnehezebb pillanata? Az egész nap nehéz volt, nem akarok semmilyen momentumot kiragadni. Szerencsés és szerencsétlen is volt a sorsolásom, mert roppant kellemetlen ellenfelekkel hozott össze, de pont ez a lényeg: meg kell oldani minden helyzetet. – Ezek a helyzetmegoldások mit tesznek hozzá az olimpiával kapcsolatos érzéseihez? Bíztam benne, hogy érmes leszek, és az elmúlt hónapokban mutatott formám alapján most már elhiszem, hogy mindenkit meg tudok verni. Ez az érem visszaigazolás, hogy jó úton haladok, rengeteg meló van bennem és ez most ismét megtérült. – A folytatás? – Én már nem indulok több Grand Slamen, már csak a júniusi budapesti világbajnokságra és Tokióra fókuszálok. |