Újra harapna a sznúker cápája – Stephen Hendry visszatért és ismét a vb-részvétel a célja

Először 1990-ben láttam Stephen Hendryt játszani, az Eurosport már közvetítette a sportág legnagyobb és legfontosabb eseményét, az 1977 óta a sheffieldi Crucible Színházban sorra kerülő világbajnokságot. A még csak 21 éves titán (a mai napig ő a legfiatalabb világbajnok) szó szerint mindenkit lebombázott az asztalról, aki az útjába került, megalkuvás nélküli és hihetetlenül pontos támadójátékára nem volt ellenszere senkinek. Ebben az évben kezdődött el Hendry mostanáig megismételhetetlen dominanciája: a visszahúzódó, pályatársaival évekig nem barátkozó klasszis tíz évig lett egyeduralkodója a sportágnak, mind a hét vb-elsőségét ebben az évtizedben szerezte, és nyolc éven át vezette a világranglistát, ami a máig rekord a modern sznúkertörténelemben. A sportág cápájaként jellemezték vetélytársai, az a játékos volt, aki nem szeretett és nem is akart hosszú percekig biztonsági játékot játszani, minél előbb nagy bréket akart lökni, s erre a legtöbb esetben képes is volt, hiszen olyan pontosan lökte be a golyókat távolról is, hogy szinte bármilyen szorult helyzetből meg tudott indulni.


Ám a kétezres években az úgynevezett 1992-es osztály – az ebben az esztendőben profivá váló Ronnie O'Sullivan, John Higgins, Mark Williams trió – átvette a hatalmat Hendrytől, aki egyre kevesebbet edzett és egyre többször maradt alul sikerre éhes kihívóival szemben. A 2012-es világbajnokságon hiába győzte magabiztosan Higginst a nyolcaddöntőben, a következő meccsen honfitársa, Stephen Maguire nagyon megverte (13–4), s a láthatóan kiábrándult és kedvetlen klasszis a találkozó után bejelentette visszavonulását.

„A székemben ülve újra rám tör a csüggedés, a depresszió és a csalódottság, és csak nézni tudom, ahogyan ellenfelem egyre nagyobb nyomás alá helyez – ugyanúgy, ahogyan én is csináltam az évek során –, szertefoszlatva minden reményét annak, hogy a csúcson hagyhatom abba. Ez az utolsó szög a sznúkerpályafutásom koporsójában”    – írta a negyeddöntőről önéletrajzi könyvében Hendry, aki a döntést három hónappal a vb előtt hozta meg, de kevesen tudtak róla.

Persze nem távolodott el a sportágtól, televíziós szakértőként dolgozott tovább, majd tavaly elkezdett edzegetni, hogy idén hivatalosan is visszatérhessen. Ehhez kellett a nemzetközi szövetség segítsége is, amely szeptemberben két évre szóló szabadkártyát adott a legendának. Múlt kedd este a sportág kedvelői odaragadtak a képernyő elé, és óriási várakozással figyelték, amint a Gibraltári nyílt bajnokság első fordulójában a modern éra legkiválóbb játékosa visszatér. Sokan féltették és aggódtak, vajon 52 évesen lerombolja-e saját nimbuszát a próbálkozással, ám a Matthew Selt elleni találkozó második játszmája – amelyben Hendry lökött egy százas bréket – mindenkit meggyőzött arról, a Crucible királya még mindig nagyszerű játékos. A tündérmese így sem teljesedett ki, a meccset a ragyogóan játszó Selt 4–1-re megnyerte, de a jelek azt mutatják: a király visszatért.

„Annak örülök, hogy amikor volt rá lehetőségem, nagy bréket löktem, a jelenlegi játéknak ez a lényege. Én is tudom, hogy a játékom még nem elég jó ahhoz, hogy sikerrel vívjam meg a világbajnoki selejtezőket, de még van több mint egy hónapom, hogy jobb legyek. Folyamatosan javulok, ez biztató. Elég nagy volt a felhajtás és a várakozás a visszatérésemmel kapcsolatban, így természetesen izgatott voltam. Amikor a hotelszobámban felvettem az ingemet, rám tört az idegesség is, tudtam, csúnyán le is járathatom magam. De ez jó jel, mert izgalom nélkül nem lehet jól teljesíteni. Arra kell fókuszálnom, hogy ne azon agyaljak, mi történhet, hanem hogy a lámpalázamat a hasznomra fordítsam, inkább várakozással teli legyen az izgalmam.”

A pályafutása során 36 pontszerző viadalt megnyerő (ahogyan sok másikat, ezt a rekordját is megdöntötte időközben Ronnie O'Sullivan, aki ugye már 29 éve profi) klasszis feltett szándéka, hogy újra éles meccset játszhasson a sheffieldi Crucible Színházban, a vb helyszínén, a sportág szentélyében, ahonnan szerinte dicstelenül búcsúzott a Maguire elleni kínos vereséggel. Ám a jelenlegi versenykiírás szerint ehhez három selejtezőbeli mérkőzést is meg kell nyernie, tekintve, hogy csak a világranglista első 16 helyezettje kerül játék nélkül a 32-es főtáblára, a maradék 16 helyért három selejtezőmeccsen kell győzni. Erre a régi Hendry bármikor képes lenne, az újról viszont nem tudjuk, hiszen már 52 éves, az elkötelezettsége sem lehet olyan, mint korábban, hiszen már mindent megnyert, amit lehetett. De nem kell sokáig várni, hamarosan megkapjuk a választ, a király visszatérhet-e a szentélybe is...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. március 13-i lapszámában jelent meg.)