Futás, jóga, Jazz+Az – Kozma Orsolya és a sport

– Pörgős az élet két első osztályos ikerlánnyal?
– Pörgős! Német kéttannyelvű iskolába járnak és nagyon szeretik. Vízválasztó volt, hogy külön osztályba kerültek. Éppen beszélgetésünk előtt fejeztük be a házi feladatot, most kis pihenőt tartunk.

– Milyen a járványhelyzet az iskolában?
– Szerencsére komolyan veszik a szűrést, nagyon kevés osztálynak kellett átállnia az online oktatásra, csak egy-két gyerek került karanténba. Aggódunk, vigyázunk, figyelünk, sokat számít, hogy ne online tanuljanak meg írni, olvasni és számolni, nagy könnyebbség, hogy testközelből sajátíthatják el az alapokat.

– Csaknem egy évvel ezelőtt telt házas Jazz+Az-koncertet rendeztek a Papp László Budapest Sportarénában. Reménykedik abban, hogy hamarosan újra együtt lehet zárt térben tízezer maszk nélküli ember?
– Ha tavaly, az első bezárás utáni nyáron kérdez, bizakodóbb lettem volna. Ahogy elütötte az éjfélt az óra és 2021-be léptünk, koccintottunk, de várakozás helyett tele vagyok szorongással. Szomorúság van a lelkemben, nem tudom, meddig tart ez az állapot. Amíg lehetett, 2020-ban végig dolgoztam, s bár elég fura volt, hogy a szentesi művelődési házban minden harmadik széken ültek az emberek, de legalább énekelhettem nekik. Amikor újra elkezdtünk játszani, mindenki nagyon örült és felértékelődött az együttlét jelentősége. A férjem is zenész, figyeljük a híreket, tartjuk egymásban a lelket és reménykedünk.

– Terveznek későbbi projekteket a Jazz+Azzal? Fellépés, új album, egyebek...
– Mentünk volna a VeszprémFestre és Tokajba is, ám e koncertek meghiúsultak, idén újra próbálkozunk. A Cotton Club Singers jubileumi előadását is remélhetőleg megtarthatjuk már az Erkel Színházban, hasonlóan a saját projektjeim áthelyezett eseményeihez – Harcsa Veronikával például workshopot tervezünk Kapolcsra. Annak örülök, hogy A Dal 2021 műsoron keresztül szólhatok a nagyközönséghez, volt Raktárkoncertem, és csinálom az új számaimat is, igyekszem minél több dalt és klipet készíteni, hogy legalább az internet és a rádió segítségével vidámságot csempésszek az emberek életébe.

– Mint említette, megméreti magát A Dal 2021 című dalversenyen. Cél a végső győzelem, a döntőbe jutás, vagy másként közelíti meg az „erőpróbát”?
– Abszolút másként, nem vagyok versenyló- vagy élsportolóalkat. Lazán kezelem az ilyen feladatokat, de ettől még maximalistaként száz százalékot beleadok, ugyanakkor nem hajszolom a sikert, hogy én legyek az első. Már győztes vagyok, hiszen bekerültem a jubileumi adás negyven legjobbja közé a Bartalos Jenő által szerzett Változik a világ című dallal, amit nagyon erősnek érzek.

– A Változik a világot akár a Covid–19 időszaka is ihlethette, de nem ez volt az alapja. Pontosan mi volt a koncepció?
– Valóban nem karanténnóta. Előbb készült a kisfilm, megszületett egy kép az agyamban, az volt a terv, hogy franciás, fekete-fehér hátteret, Brigitte Bardot világát vigyük fel a vászonra. Mivel Galler András „Indián” és csapata kedveli ezt az atmoszférát, hamar közös nevezőre jutottunk, és a menedzserem, Bognár Tibor is sok javaslattal segített. A sztori kicsit filmszerű lett, van benne elvarratlan szál is, a nézőre bíztuk a döntést, hogy a férfi és a nő szerelmesek egymásba vagy más kapcsolódási pont van köztük. A dal túlmutat az elvágyódáson és a szerelmen, komplex helyzetjelentés, a mai kor lenyomata a felkavarodott emberi érzésekről.

– A Jazz+Az által vált országosan ismertté, de már jó ideje önmagában is megállja a helyét a Kozma Orsi név. Sokan azonosítják még a Geszti Péter vezette projekttel?
– Nagyon büszke vagyok arra a korszakra, magas színvonalú, igényes popzenét alkottunk. Nagy öröm volt tavaly januárban hatalmas tömeg előtt az Aréna színpadára állni. A közönség velünk üvöltötte az összes számot, szívet melengető érzés volt. Beszéltük is a lányokkal, annyira megállják a helyüket a szövegek, hogy örök érvényűek lesznek. Elismerés, ha a Jazz+Azzal vagy a Cotton Club Singersszel azonosítanak, meghatározó részei voltak az életemnek, és sokat adtak hozzá ahhoz, aki ma vagyok, ahogyan létezem a színpadon.

– Belül, lélekben elkalandozó színésznőnek, vagy saját pályáját nem azonnal meglelő énekesnőnek tartja magát?
– Az éneklés volt előbb, hat éven át rengeteg helyen felléptem a Magyar Rádió Gyermekkórusával, és zongorázni is tanultam. Utána kissé elszakadtam a zenétől, de a gimnázium végén – a kőbányai Szent Lászlóba jártam angol szakra – az iskolai társulattal eljátszottuk a Képzelt riportot, amelyben énekeltem és tehetségkutatón is indultam. Ám mivel jól ment a versmondás és érdekelt a színpad, úgy gondoltam, felvételizem a Színművészeti Főiskolára. Kétszer próbálkoztam, de nem vettek fel a prózai szakra, s mivel Toldy Mária tanodájában musical különórákat vettem, eltolódott az érdeklődésem afelé. Sok lehetőséghez jutottam a válogatások után, szerepeltem a Tháliában, egy évet lehúztam az Operettszínházban, Kulka János partnereként, Szinetár Dóra váltótársaként főszerepet kaptam a Valahol Európában című musicalben. Később is volt néhány színészi munkám, de már énekeltem a Szűzriadó nevű amatőr zenekarban, majd vokáloztam a Kimnowakban, aztán jött a Jazz+Az és a Cotton Club Singers. Legutóbbi jelentősebb színházi feladatom Egerben a Koldusopera volt, kimondani is megtiszteltetés, hogy Hegedűs D. Gézával, Molnár Piroskával és Bodrogi Gyulával játszhattam együtt. A sok fellépés, próba és felkészülés miatt szét voltam esve, döntenem kellett, melyik irányt választom, és maradt az éneklés. A klipjeimben azért próbálom kiélni magam, a színpadon rengeteg a feladat, az energiaátadás és -átvétel. Nem vagyok csalódott, hogy így alakult, mert rengeteg jót hoz a zenész pálya.

– A jazz vagy a pop műfaját érzi közelebbinek?
– Voltam annyira szerencsés, hogy nagyon sok mindenbe belekóstolhattam. Talán nem szerénytelenség, de jó fülem van, csapatjátékos vagyok, nyitott és befogadó, megtalálom a helyemet több műfajban is. A popzene felszabadított, emiatt sokkal bátrabb lettem a jazzben, jobban használom a hangomat, tehát nagyon sokat köszönhetek neki. A Random Trip formáció meghívott a Raktárkoncertjére, amelyen improvizálhattam, az Animal Cannibalsszel is fel szoktam lépni, így megmártózhatok a hip-hopban, és már világzenét is énekeltem.

– Férje, Benedek Tamás dobos. Milyen vele a közös munka, szoktak vitatkozni szakmai kérdésekről?
– Igen, szoktunk vitatkozni és bár ezt ritkán ismerem el, nehezen viselem a kritikát tőle. Tamásnak elég jó meglátásai és ötletei vannak, néha érdemes rá hagyatkozni. Keveset tudunk együtt játszani, ő más mezsgyén mozog, az Animal Cannibals dobosa, amikor vendégként fellépek az együttessel, pluszlöketet ad, ha hátrapillantok és látom őt – jó érzés együtt muzsikálni!

– Sportolt valamit versenyszerűen vagy legalábbis rendszeresen gyerekkorában?
– A kórus mellett nem volt erre időm, későn kerültem közel a sporthoz. Előbb futottam, aztán sokáig személyi edzővel, edzésterv alapján erősítettem. Nagyon szerettem, de abbamaradt, most jógázom. Abban is el lehet fáradni és jó a léleknek, erőnlét- és fizikumjavító, mintha súlyzókat emelgetnék. A gyerekek megteszik, amit én nem: hamar megtanultak úszni, a közeli Laky uszodába járnak hetente kétszer, imádják a vizet. Elég ügyesek a síelésben, táncolnak és a suliban már a szivacskézilabdát is kipróbálták. Sportosak, izegnek-mozognak, rengeteg energiájuk van – én nem ilyen voltam, a lovaktól is félek, de ők a lovaglást is kipróbálták.

– A futásban megpróbálkozott a hosszú távval is?
– Nem, ezen a téren Váczi Eszter barátnőm a királynő, ő félmaratonikat is futott, a lábnyomába sem léphetek, hozzá képest csak kocogás volt, amit műveltem... A hátam és a lábam nem bírta, abbahagytam. A sportban nem valósíthattam volna meg magam, kikapcsolódásnak, levezetésnek egy nehéz nap után jó volt, de nem voltak vele nagy terveim.

– Mely sportágakat követi a legszívesebben?
– A vizes sportokat, főként a vízilabdát és az úszást, ezeket a helyszínen is szívesen megnézem. Az olimpia eseményei is érdekelnek, a téli és a nyári is, de különösképpen a vízilabda, a kajak-kenu és az úszóversenyek. Hosszú Katinka és Késely Ajna nagy kedvenc a családban, utóbbitól van aláírt úszósapkájuk a lányoknak. Csodálom a vízisportokat űző embereket, példaképek azért a rengeteg áldozatért, amit meghoztak a munkájukért. A toronyugrást sem hagynám ki a felsorolásból, arra igazi művészetként tekintek.

– Néhány éve borlovag lett, szívesen is fogyaszt finom borokat?
– Igen, a Tállyai Borlovagrend tagja vagyok. Édesapám, ifj. dr. Kozma Pál szőlész-kutató, nagypapám, dr. Kozma Pál akadémikus, szőlőnemesítő, egyetemi rektor, a bor szeretete innen is ered. Vasárnaponként jó nedű kíséretében imádom hallgatni apukám történeteit arról, hogyan lesz a szőlőből bor. Amikor lányaim nagyapóval sétáltak Pécsett a szőlőskertben, ő megismertette velük a szőlőfajtákat, és hogy mire kell figyelni a bor kóstolásánál. Nagyon büszke vagyok rájuk!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. január 30-i lapszámában jelent meg.)