Az Év Sportolója Gála 2020: „Túl sokat beszélnek Szoboszlairól? Látnák, mi megy külföldön!”

A hétfő esti M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán Szoboszlai Dominik mindent „bezsebelt”: ő lett a 2020-as Év férfi sportolója, az Európa-bajnoki pótselejtezőn Izland ellen lőtt győztes gólja az Év sportpillanata, a harmadik díját pedig az Év csapata, a labdarúgó-válogatott tagjaként vehette át virtuálisan.

A gála után tartott online sajtótájékoztatón a menedzsere, Esterházy Mátyás képviselte a magyar és a nemzetközi futball egyik legnagyobb ígéretének számító labdarúgót, ő válaszolt egyebek mellett a Nemzeti Sport kérdéseire is.

Lapunk felvetette: az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a Red Bull Salzburg a koronavírus-helyzet miatt elengedi az Izland elleni pótselejtezőre, és amennyiben nem jöhetett volna, a három díj közül az egyik (az Év sportpillanata) biztosan nem lehetett volna az övé, és a másik kettő sem valószínű. „Erre az eshetőségre gondolni sem mertünk – mondta Szoboszlai Dominik nevében is Esterházy Mátyás. – Nehéz helyzet volt, benne volt ez is a pakliban, volt A-, B- és C-forgatókönyvünk is, szerencsére az A valósult meg. Sőt, így hogy győztes gólt szerzett a 92. percben, mondhatjuk, hogy az A+…”

Megkérdeztük a menedzsert arról is, mit szól ahhoz, hogy sokak szerint a magyar sajtóban már túlságosan nagy teret kap a még mindig csak 20 éves labdarúgó, Puskáshoz hasonlítják, mind gyakrabban hangzik el, hogy „a csapból is ő folyik”. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan lehet ezt a jelenséget kezelni.

„Aki azt gondolja, hogy itthon túl sokat foglalkoznak Szoboszlai Dominikkal, az nem látja, mi folyik a külföldi sajtóban vele kapcsolatban – fogalmazott Esterházy Mátyás. – Azt kell mondanom, a magyar sajtó meglehetősen diszkrét is még vele kapcsolatban, amiért külön is hálás vagyok. Folyamatosan készítjük fel arra, hogy a magánélete is mind jobban előtérben lesz, minden vele kapcsolatos dolog iránt egyre nő az érdeklődés. Bár még csak húszéves, szerencsére már évek óta benne van egy olyan körben, amelyben fokozatosan megszokhatja a nagy felhajtást maga körül. Régóta készítem fel arra, hogy az ő élete ez lesz. Egy olyan pályafutásra és az azzal járó hírnévre készülünk, amely teljesen más szint az itthon megszokottakhoz képest, de szerencsére nagyon erős mentálisan, nagyon jól kezeli a nyomást, és csak a munkával foglalkozik, azzal, hogy napról napra jobb legyen a pályán.”

Karakas Hedvig: Sokat tanultam magamról

A sajtótájékoztatón megszólalt az Év női sportolójának megválasztott Karakas Hedvig is. A Budapest Honvéd dzsúdósa 2020-ban aranyérmes lett a prágai Európa-bajnokságon az 57 kilogrammos súlycsoportban, és arra készül, harmadik olimpiáján, Tokióban érmet szerezzen. Felvetésünkre, hogy olyan ő, mint a jó bor, idővel egyre jobbá válik, elmondta, a kitartásának köszönheti, hogy 30 évesen jutott fel pályafutása – eddigi – csúcsára. „Minden annak köszönhető, hogy én mindig pontosan tudtam, mi a célom – mondta Karakas Hedvig. – Semmi sem tudott eltántorítani, mindig csak előrementem, gyűjtöttem a tapasztalatokat, igyekeztem mindennap fejlődni. Ebben a folyamatban nagyon sokat tanultam magamról is.”

Többször is úgy tűnt, hogy a pályafutása derékba törhet a sok sérülés miatt, immár ötször műtötték a térdét. „Úgy gondolom, minden sportoló pályafutásának a legnehezebb része az, amikor sérülés miatt nem tudja azt csinálni, amit szeret és amihez ért. Ami az élete. Nagyon sok és hosszú rehabilitáción vagyok túl, és ezekből a sérülésekből nemcsak felépülni nehéz – a fájdalomról már nem is beszélve –, hanem újra és újra visszajutni a korábbi szintre is. De a kitartásom és az eltökéltségem meghozta a gyümölcsét. Úgy gondolom, az út a lényeg, nem a célba érés. A dobogó tetején lenni pillanatnyi öröm, ami elmúlik, ám a küzdelem emléke és a büszkeség mindig megmarad az emberben, és a siker úgy nyer értelmet, ha tudom, milyen úton mentem végig.”

Azt is elmondta, hogy a koronavírus-járvány előtti két évben összesen mintegy nyolc hónapot Japánban töltött felkészüléssel, és ez talán előnyére válhat Tokióban az olimpián is, miként az a példaértékű alázat is, amit a japán dzsúdósoktól meg lehet ott tanulni.

Karakas Hedvig – aki egyébként a Magyar Honvédség törzsőrmestere – egy kérdésre válaszolva elmondta, milyen sok segítséget kap a pályafutásához a honvédségtől is. „Egyrészt pluszösztönzést ad, hogy nemcsak magamat képviselem, hanem a sportszázadomat és a Magyar Honvédséget is – mondta. – Egzisztenciális támogatást is kapok tőlük, és nagy segítség, hogy tudok nyugodtan készülni, csak a feladataimra koncentrálni. Továbbá biztonságérzetet ad, hogy ha akár sérülés, akár egyéni döntés miatt visszavonulok, van helyem a honvédségnél, úgyhogy nagyon hálás vagyok mindenért.”

A GÁLÁRÓL BŐVEBBEN ÉS A TOVÁBBI GYŐZTESEKRŐL IDE KATTINTVA OLVASHAT!