Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a versenysport és a család között, főként akkor, amikor már nem csak társként, de apaként is számítanak az emberre.
„Huszonhat éves voltam, amikor megtörtént a csoda és először apa lettem, azonban sem a fiam születésénél, sem az első tíz napban nem lehettem a családom mellett” – mondta Vincze Ottó, akit akkori csapata nem engedett haza a német bajnokság közben.
A kétgyermekes miniszteri különmegbízott hozzátette: nem érzi magát rossz apának, de ha visszamehetne az időben, több időt töltene a ma már húszéves, szintén focista Ádámmal. Görbicz Anitával közös gyermeke 2015-ben született meg: „Sosem aludtam napi 4-5 óránál többet, így nem okozott gondot az éjszakázás”.
A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Szécsi Zoltán tudatosan készült az apaságra: „Édesapám 46 évesen halt meg, úgy voltam vele, hogyha 25 évesen jön a gyerek és én is tartom a negyvenhatot, akkor legalább látom leérettségizni a lányomat”.
Az Egri Vízilabda Klub elnöke sem tagadja, hogy első két gyermekére kevesebb idő jutott, mint a most hatéves Zénóra: „2005 nyarán többet aludtam Vári Attilával, mint a feleségemmel, de a hétköznapokat maximálisan kihasználtuk”.
„Nevelésre abszolút alkalmatlan vagyok, én vagyok az anyák rémálma: nálam mindent lehet, a lényeg a mosoly a gyereken” – tette hozzá nevetve Szécsi, aki egyelőre nem tervez negyedik gyermeket.
A TELJES BESZÉLGETÉS ITT NÉZHETŐ MEG