A szabadságharcos öttusázó, '56 Petőfije

– Nem. Apám rengeteget mesélt a börtön­élményeiről, amelyek rendkívüli hatással voltak rám. Az egykori rabok családjában egyébként ez tabu téma volt. Tizenöt-tizenhat évesen megérintettek a történetei, de a költő-forradalmárhoz nem általa jutottam el. A családi könyvespolcon ott volt Gérecz Így bocskorosan című verseskötete, ezen keresztül ismertem meg. Egyre inkább foglalkoztatott az élete. A Műegyetem gödi mérőtáborában gyakran elképzeltem, hogyan szökhetett meg a váci börtönből, átúszva a Szentendrei-szigetre. Szinte emberfeletti teljesítmény kellett hozzá.

– Mi döntötte el, hogy Gérecz életének szinte mániákus kutatója lett?
– Egy nagyon érdekes párhuzam Ottlik Géza életével. Számos rokonságot találtam, a kiváló prózaíró is sportolt, katonaiskolába járt, Attila pedig hadapródiskolába. Tanulmányt Írtam erről, amely meg is jelent a volt rabtárs, Kárpáti Kamil egyik gyűjteményes kötetében. Innentől nem volt megállás, megismerkedtem Gérecz egykori nagy szerelmével, Drechsler Máriával, aki Gérecz édesanyjának gondját viselte, amíg fia a börtönben sínylődött. Az igazi lendületet Drechsler segítőkészsége adta, továbbá az, hogy kapcsolatba léptem Attila testvére, a Svájcban elhunyt Árpád özvegyével, Christine-nel, akinek pincéje a kutatás szempontjából felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat rejtett.

– Tudott egyáltalán Gérecz sportmúltjáról?
– Nem. Ám ahogy elmélyedtem az anyagban, egyre inkább kirajzolódott a tökéletes sportember alakja.

– Mennyiben vált ez a könyv szerves részévé?
– Az életpálya ismertetése során nem kerülhettem ki ezeket a tényeket, még ha egy részük feltételezéseken is alapul. Elképzelhető, hogy a dunakeszi születésű fiút az alagi pályán ültették először lóra, közel volt a Duna, Christine Gerecz szerint a családi legendárium része volt, hogy az apa három fiával lejárt a Dunához. Nem volt előzmény nélküli, hogy sportoló lett, az sem véletlen, hogy az öttusát választotta. Birtokunkban van az 1941-es igazolványa, amely arról tanúskodik, hogy a MAC igazolt úszója. A gyermekeit 1943-tól egyedül nevelő édesanya Attilát 1944-ben a nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolába íratta be. Az intézmény a front közeledése miatt Sümegre költözött, itt a képzés része volt a lövészet, a vívás és a lovaglás. S ami nagyon fontos: a versenyszellem áthatotta a szemléletet. Csak egy példa: amikor már a hadapródiskolások Taldorfban fogságba estek, ugyan lefegyverezték őket, de szabadon járhattak-kelhettek. Nemegyszer versenyt rendeztek a nem messze fekvő Appenweiler halastavában. S ha ugrunk az időben, 1947-ből fellelhető két dokumentum a hagyatékból: tagja a Magyar Úszószövetségnek, és a CSMJK egyesület igazolt öttusázója volt. Származása miatt nem vették fel az egyetemre, vasesztergályosként helyezkedett el a csepeli Rákosi Mátyás Művekben, s vélhetően munka előtt rótta a köröket a Margitszigeten, az úszóedzéseit a Sportuszodában végezte, erről a vele együtt tréningező fradista, Zsótér András – aki egyébként mellette harcolt a forradalomban – számolt be. A magyar öttusa-válogatottat a melbourne-i olimpián irányító, nemrég elhunyt Benedek Ferenc visszaemlékezése szerint Gérecz 1948. március 21-én indult először versenyen, s egy évvel később lövészetben legyőzte a helsinki olimpiai bajnok csapat tagját, Benedek Gábort.

– Mit tudunk még a tusázó fiúról?
– Imádta a lovaglást. Erről édesanyja, Básthy Irén levelezéséből tudunk, aki arra is emlékezett, hogy fia egyszer az első díjért járó ezüstserleggel érkezett haza, öröme szinte határtalan volt. S hogy mennyire volt vérében a vetélkedés? A Gérecz-hagyatékban írtam, hogy osztálytársával, későbbi rabtársával, Cservenka Gyulával 1949-ben találkozott a Margitszigeten, ahol Gérecz futóversenyre hívta ki, aki le is győzte – innentől kezdve Attila respektálta Cservenkát.

– Említés szintjén tudjuk, síelt is. Hogyan?
– A Gérecz Attila összes művei című kötetben közöltem a dokumentumot, amelyben Attila édesanyja testvéréhez, Jolánhoz írt levelében az áll, elment sízni a Svábhegyre, ahol ismerős öttusázókkal találkozott, akik rávették, induljon az éppen kezdődő versenyen. Úgy lett ötödik, hogy két év után volt először léc a lábán, s nem sokkal később nekivágott a hét kilométeres sífutásnak is. Ebből a levélből derül ki, vívásban az országos felnőttmezőnyben hatodik, az ifik között második lett, pisztolylövésben szintén második. Azt is megemlíti, hogy úszóként hozta a formáját, amivel hozzájárult a csapatbajnokság megnyeréséhez. December 10-én győzött az országos díjugratóversenyen. Tagságija bizonyítja, hogy 1950. január elsejétől az előző év december 18-án megalakuló Budapesti Honvéd igazolt versenyzője volt.

– Ha nem tragikus sorsú fiatalról lenne szó, azt is mondhatnám, ilyen képességekkel nem is volt olyan nehéz megszöknie a váci börtönből 1954. július 18-án. Komolyra fordítva: az átlagember ezt nem tudta volna véghezvinni.
– Nekem is ez a meggyőződésem. Jó, bizonyos fokig a körülmények is segítették. Az őrök nem szerettek bejárni a kellemetlen enyvszagot árasztó gombüzembe, Attila itt fűrészelgette el a rácsot. Egy rabtársa vízből, élesztőből és cukorból úgynevezett „szamártejet” készített, amely alkoholtartalma miatt kedvenc itala lett az unatkozó őröknek, akik bódultan el-elszunyókáltak. A magas vízállás is neki kedvezett. De! Át kellett úsznia a Szentendrei-szigetre, majd ott gyalog folytatnia a szökést. Ehhez kivételes erőnlét kell. S még valami: nagyon jól bírta a vallatást, más megtört, Attilával – kis túlzással – mintha mi sem történt volna.

– Még elfogói is elismerték képességeit.
– Három nap múlva kapták el, visszavitték Vácra, megmutatni a fogolytársaknak. Ennek nem elsősorban az volt az üzenete, hogy így jár mindenki, aki megszökik, inkább az, hogy tisztelték, az ávósok szemében nőtt a tekintélye. Hogy el tudták kapni.

– A már említett Cservenka Gyula vele akart szökni, de Attila egyedül ment. Ha ketten vannak, tovább tart a szabadság?
– Nem hiszem. Sőt! Jó példa erre a Recskről kereket oldó Michnay Gyula esete: társakkal lépett le, de az első alkalommal összekülönböztek, hová menjenek. Michnay Budapestet választotta, a többiek a határt célozták meg. A Nyugat onnan szerzett tudomást Recskről, hogy Michnay már Münchenben, a Szabad Európa Rádió élő adásában fejből kezdte sorolni az ott sínylődők névsorát. Tisztázzuk: Géreczet kilencedik rendű vádlottként, hűtlenség – külföldön élő magyarok hazafias szervezkedése – elkövetője részére nyújtandó segítség bűntettében találták bűnösnek. Első fokon 1951-ben tíz évre ítélték, majd tizenkét évet kapott, a szökésért két esztendőt. Hogy nem többet, az annak tudható be, hogy már több mint egy évvel Sztálin halála (1953 – a szerk.)  után voltunk…

– Gérecz Attila élete, költészete és kultusza című PhD-értekezésében már-már irodalomtörténészi igényességgel írt verseiről. Nem mellesleg hősnek tartja.
– Ami a szöveg nívóját illeti, nem magamra hivatkozom, hanem Tarján Tamás vagy Szörényi László irodalomtörténészre. És igen: hősnek tartom. Elmehetett volna, rokonai éltek Nyugaton, de amikor november 4-én reggel a barátai elhagyták az országot, ő nem ment velük. Itthon akart magyar költő lenni. Fegyvert szerzett és harcolt a szabadságért.

– Sorsszerű, hogy huszonhat évesen éppen 1956. november 7-én, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” évfordulóján az utcai harcokban lett tanksortűz áldozata?
– Ha azt vesszük, hogy édesapja 1943. március 15-én halt meg, ő 1946. október 23-án tért haza a fogságból, akkor halála sorsszerűnek mondható.

– Azon kevesek, akik ismerik Gérecz költészetét, az 1956-os forradalom Petőfijének tartják. Helytálló ez a minősítés?
– Abszolút mértékben. Negyvenhárom verse maradt ránk, ebből harminc az úgynevezett kockás füzetben az ő írásával. S ne feledjük: amíg Petőfi Sándor, József Attila neve sohasem merült feledésbe, addig Géreczét negyven évig nem lehetett kiejteni. S még valami: nagyon rövid ideig alkotott, ő lett volna az egyik legtöbbre hivatott költője a füveskertieknek, akik a váci börtön kis kertjében, a sohasem működő szökőkút szomszédságában tartották összejöveteleiket.

– Egyetért azzal, hogy harminc évvel a rendszerváltoztatás után politikával átitatott hétköznapjainkban Gérecz egy tiszta lelkű hős, akinek élete például szolgál a fiataloknak?
– Teljesen. Nem véletlen, hogy eddig egy tucatnyi budapesti és Pest megyei iskolába hívták meg a költőről szóló műsorunkat, az adott intézmény tanulóinak aktív részvételével.

– Gérecz szökésének előestéjén, július 17-én, jövőre is ott állnak a Szentendrei-szigeten és várják Attilát, hogy – képletesen szólva – ott legyen önök között?
– Igen, ez már hagyomány.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 24-i lapszámában jelent meg.)