Vívás: Az értékek mentése a fő feladat – Csampa Zsolt

– A fontos versenyek előtt rendre leírja és a megméretés végéig elzárva őrzi a remélt eredményt. Elkészült a boríték?
– Ezúttal nem készült, de bízom benne, hogy nyerni fogunk a csapattal – mert mi csapatban gondolkodunk – mondta a Nemzeti Sportnak Csampa Zsolt, a Magyar Vívószövetség elnöke, aki a tagszervezetek egyik jelölje az elnöki posztra. – Bizakodásra adnak okot a visszajelzések, amelyeket az elmúlt időszakban a hazai és a nemzetközi vívótársadalom tagjaitól kaptam, miként alapozhatunk az elmúlt két ciklus teljesítményére, eredményeire is.

– Kihívója, a kétszeres olimpiai bajnok kardvívóból lett sportvezető Szabó Bence azzal érvel, hogy a Magyar Vívószövetség elnökének a vívásból jövő embernek kell lennie. Az elmúlt nyolc évben érte hátrány abból adódóan, hogy nem a sportágból érkezett?
– Soha nem éreztem ilyesmit, és nem is fogok, mert az elnöknek nem a lábmunkát kell levezényelnie a teremben. A feladata az, hogy csapatban tudjon gondolkodni, és megtalálja maga mellé a kellő alázattal és hozzáértéssel rendelkező szakembereket, akikkel együtt sikerre viheti a magyar vívást, és eredményesen működtetheti a vívószövetséget. Az elnöknek nem a páston, hanem a pást mellett és a fehér asztalnál kell eredményeket felmutatnia, amelyekkel biztosítani tudja a nyugalmat, ami most jellemző a hazai vívósportra.

– A nyugalom mellett milyen pillérekre épít még?
– Az átláthatóságra, a kiszámíthatóságra és a biztonságra. A gazdálkodásunk átlátható, az elszámolásunkat rendre példaértékűként említik. A műhelyek támogatása kiszámítható, és ez így volt a koronavírus-járvány kellős közepén is, amikor a szponzori források átcsoportosításával elértük, hogy a bevételektől eleső műhelyek ne szenvedjenek kárt.

– Riválisa szerint az elmúlt nyolc-tíz évben egyetlen magyar javaslat sem érkezett a nemzetközi szövetségbe, a sportdiplomáciánk is lehetne erősebb.
– Ha nem lenne megfelelő sportdiplomáciánk, nem rendezhettünk volna hat éven belül két világbajnokságot – köztük egy olimpiai kvalifikációs viadalt –, nem adhatnánk otthont GP-versenyeknek, világkupáknak. Ha nem lennének jó nemzetközi kapcsolataink, nem kaptunk volna felkérést arra, hogy a tokiói olimpián a vívás sportmarketing-feladatait a magyar csapat végezze. Ami pedig a javaslatokat illeti: a mi kezdeményezésünkre és a tapasztalatainkra építve téma a nemzetközi szövetségben, hogyan kellene megreformálni a világbajnokságok rendezését.

– Mit szeret leginkább a szövetségi vezetői munkában?
– Amikor 2012-ben először megválasztottak, kihívásként tekintettem a munkára, és tetszett a rám váró komplex feladat. Miután hetven­nyolc millió forintos mínusszal vettem át a szövetség vezetését, először a gazdálkodást kellett rendbe tenni, majd újra kellett szervezni a szakmai munkát. Furcsának találom a vádat, hogy én csak a válogatott elnöke lennék; éppenséggel azzal a határozott céllal vágtam bele a munkába – és ez a mai napig hangsúlyos szempont –, hogy a vívók egy nagy családot alkossanak. A kerekes­székes vívással az elődeim nem foglalkoztak, most integrált edzések vannak a sportágban. A veterán vívókat senki sem karolta fel korábban, most támogatjuk a versenyrendszerüket, segítjük az utaztatásukat, emellett az elmúlt években nagyon erős utánpótlásbázist tudtunk kiépíteni. A létesítményfejlesztés ugyancsak jelentős szerepet kapott, ma Szombathelytől Pannonhalmán át Budapestig, Békéscsabától Debrecenig megújult, a sportághoz méltó környezet fogadja a vívókat.

– A kirakatban mégiscsak a felnőttválogatottak vannak.
– Ez így igaz, és az ő teljesítményük után járnak a pontok, amelyekre a sportág a támogatásokat kapja – ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt nyolc évből?
– Arra, hogy sikerült egy egyéni sportágban a csapatban való gondolkodást meghonosítani. Ma az adja a magyar vívósport erejét, hogy mindenki odateszi magát a csapatért, képes segíteni a másiknak. Közösségünk tagjai tudnak egymásnak szurkolni – úgy, mint a vívóversenyek csapatküzdelmeiben. Talán nem véletlen, hogy míg a londoni olimpiára négy egyéni induló mellett egy csapat sem jutott ki, most jó esélyünk van rá, hogy négy válogatottunk vívjon Tokióban.

– Ha újraválasztják, mi lesz az első feladata?
– Mindenekelőtt a vírusjárvány okozta válsághelyzetet kell menedzselni, mégpedig úgy, hogy egyetlen vívóterem se zárjon be, egyetlen vívóklub se menjen tönkre. Emellett folyamatosan gondolkodunk azon, hogyan lehet újra beindítani a vívóéletet.

– Melyek lehetnek a következő ciklus stratégiai feladatai?
– Szabó Tünde államtitkár asszonnyal folyamatosan egyeztetünk arról, hogyan lehet az utánpótlásedzők megbecsülését növelni. Sok múlik a gyerekekkel foglalkozó szakembereken, ők tudják megszerettetni a sportágat. Továbbá most már stabil szakmai alapról tudunk nyitni a szabadidős vívás felé, és napirenden van a vívás egyetemi sportéletbe integrálása is. A mindennapos testnevelés keretében száztizennégy iskolában vagyunk jelen, a sulivívóprogramhoz kapcsolódóan pedig szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a testnevelő tanároknak, akik affinitást éreznek a sportág elsajátításához. Ezek a sarokpontok alapjaiban határozhatják meg vívósportunk jövőjét.